✔️Tameless 18+ (RM FF)

3. rész: Hiány

~Kang Hera~

Fogalmam sincs, mi késztetett arra, amit Namjoonnal műveltem. Teljesen elborult az agyam, amikor megláttam őt a kigombolt ingében, képtelen voltam másra gondolni, csak arra, hogy meg akarom érinteni. Namjoon maga a bűn, a csábítás ördöge, aki megkísértett és én elbuktam. Igen, elbuktam belevesztem és teljesen megsemmisültem.

Rohadtul kiverte nálam a biztosítékot az, hogy igaza lett. Egyáltalán nem kellett őt kedvelnem ahhoz, hogy a testem minden porcikája kíntól, gyönyörűségtől és kéjtől zsibogjon miatta. Persze, még most is tisztában vagyok azzal, hogy tulajdonképpen egy seggfej, de hát melyik nő tudna ellenállni a csábításnak, ami Kim Namjoon testének álcázza magát? Mint kiderült, én biztosan nem.

Minden áron el akarom őt kerülni, de folyton megelőz. Nem tudom, hogy mikor kel fel reggelente, már ha éppen itt alszik, de az biztos, hogy az ominózus éjszakát követően már vagy két hete nem láttam. Néha észreveszek apróbb nyomokat, hogy itthon járt, de egyébként olyan, mint ha egy szellemmel élnék együtt. A legbosszantóbb az egészben, hogy az az őrült érzésem támadt, hogy hiányzik.

Na, nem ő maga, hanem a társasága. Vagy legalább is az, hogy hozzám szóljon, beszélgessen velem, hogy legyen itt valaki más is rajtam kívül. És ez az érzés leginkább éjszaka kúszik a bőröm alá. Hiányzik a teste mellőlem.

Kulcsom már van és mivel nincsen más dolgom, reggelente futni járok. Nem bánom, ha ledolgozom azt a kis felesleget, ami az utóbbi évek alatt rám rakódott, és mellesleg tökéletes feszültséglevesztőnek bizonyul. Már csak egy rendes lejátszó lista kellene, de nem tudom mikor lesz lehetőségem újból bármit is kérni Namjoontól. A kulccsal együtt hitelkártyát is hagyott az éjjeliszekrényen, de dugja fel magának a mocskos pénzét. Vagy megkeresem magamnak a betevőre valót, vagy inkább éhen halok. Engem ugyan ne tartson ki. Akkor még ennél is jobban gyűlölném magamat, mert már így is csak egy hajszál választ el attól, hogy valóban a ribanca legyek. Ha már nem vagyok így is az.

Persze, a felesége vagyok, de akkor mégis miért érzem magam inkább ringyónak ha vele vagyok?

A barátaim még az esküvőről sem tudnak, tulajdonképpen szégyenem, hogy eladtam magam. Ha pontos akarok lenni, akkor az apám adott el, de én se ellenkeztem túlzottan a dolog ellen. Kim Namjoon feleségének lenni egyszerre kellemetlen és kellemes dolog. A barátnőim kiakadnának, ha elmondanám nekik az igazságot. Úgy tudják, szakmai gyakorlaton vagyok, és egyáltalán nem áll szándékomban felvilágosítani őket arról, hogy a tanulmányaimnak, úgy ahogy van lőttek. Most szánalmasan bujkálok előlük. Halasztottam, de kétlem, hogy Namjoon visszaengedne az egyetemre. A soha viszont nem látásra belső építészet. Még egy pont, amit felírhatok a Hogyan tette tönkre Namjoon az életemet listámra.

Kifulladva, izzadságtól csatakosan nyitok be a bejárati ajtón. Kiveszek egy palack hideg vizet a hűtőből, amikor mozgást hallok meg a nappali felöl. Itthon lenne? Kora délelőtt? A szívem még annál is őrültebb dobolásba kezd, mint az előbb, a lefutott hat kilométer után.

Nem akarok találkozni vele. Nem akarom, hogy a közelembe kerüljön, mert olyankor minden egyes alkalommal valami őrültséget teszek. Felkapom az első konyhai eszközt, ami a kezem ügyébe kerül, mert bár kétlem, hogy bárki is bemerészkedne ide rajta kívül, azért fő az elővigyázatosság. Még talán arra is jó lesz, hogy őt magát távol tartsam magamtól.

- Egy merőkanállal akartál nekem rontani? – hallom meg az ismerős hangot. Taehyung. A kezem elernyed és fölzaklatott szívem is kezd elcsitulni.

- Nagyot tudok vele ütni – rántom meg a vállam. Taehyungnak csak az egyik szemöldöke emelkedik a magasba, aztán hangosan felnevet.

- Add azt inkább ide – elém lépked és kiveszi a kezemből. Enyhén a fejemre csap vele, ami nem fáj, de azért jól sem esik.