✔️Tameless 18+ (RM FF)

4. rész: Megállapodás

~ Kang Hera~

Úgy döntöttem, ha már úgy se tudok szabadulni az aranykalitkámból, akkor inkább kiélvezem a járulékos előnyeit. Miért ne tenném? Nem vagyok frigid, van szemem és persze igényeim is. Namjoon minden szempontból kiváló szeretőnek bizonyul, és amíg a szívemet képes vagyok távol tartani tőle, addig nincs mitől félnem. 

A félelem börtön, és a börtönben az ember új szabályok szerint játszik. Én is megalkottam a sajátjaimat és most baromira élvezem.

Reggel meglepetésemre Namjoon mellett ébredek. Teljesen meztelenül fekszik az ágyon, fél keze a combomon pihen. Így elpilledve, kisimult arccal egyáltalán nem tűnik veszélyesnek. Szexinek és vonzónak mindenképpen, de félelmetesnek egyáltalán nem. Az este az félelmetes volt, félelmetesen vad és kielégítő és talán emiatt, vagy valami ostoba ábránd miatt úgy érzem, tennem kéne valamit a mi kis látszat házasságunkért.

A köntöst magamra kapva a konyhába megyek, hogy készítsek egy teát és némi palacsintát. Édességre vágyom, és talán ez az egyetlen étel, amit a nélkül el tudok készíteni, hogy felrobbanjon a tűzhely. Anyám hiányában és egy drogos apa mellett nem igazán volt kitől eltanulni a főzés mesterségét, de arra büszke vagyok, hogy fantasztikus zacskós ráment tudok készíteni. És palacsintát.

Már jócskán megpakolom a tányért, amikor Namjoon becsoszog a helyiségbe. Széles mosollyal üdvözlöm, de ő csak hunyorog maga elé. Egy szál boxerban van, akkora merevedéssel, mint egy buzogány. Lesandítok rá, és egy kicsit elbámészkodom mire a fenekemre csap, amitől végre sikerül elfordítom róla a tekintetemet. Egészen úgy viselkedünk, mint egy pár, ami zavarba hoz.

- Mi az ördögöt művelsz itt? – kérdezi, miközben beindítja a kávéfőzőt.

- Reggelit. Palacsinta és gyümölcstea. Ülj le, mindjárt készen vagyok – legyintek a lapáttal az asztal felé.

- Hát kicsi lány, én ugyan biztosan nem tömök magamba cukros szarságokat és a kávémról se mondok le, de ha legközelebb babazsúrhoz támadna kedvem, hozom a kiscsákómat – kiönti magának a feketét, majd váratlanul belecsókol a nyakamba. – Hagyd abba ezt a bohóckodást és pakolj össze. Tizenegykor indul a gépünk.

- Tudsz róla, hogy hatalmas...

- Igen, tudom, hogy hatalmas vagyok és láttam, hogy neked is feltűnt - a szavamba vág, amitől még inkább felmegy bennem a pumpa.

- Igen, hatalmas bunkó – megrántja a vállát és belekortyol a kávéjába.

- Nevezd, ahogy akarod – rám kacsint, aztán eltűnik a nappaliban.

Nekünk csak a testbeszédre kéne összpontosítani, mert a többi mindig csúfos kudarcba fullad. Leveszek egy palacsintát a tányérról, a többit pedig hangos csapkodások közepette a szemetesbe dobom. 

Gondolkodás nélkül hajigálom be a ruhákat a táskámba, nincsen sok cuccom és tulajdonképpen nem érdekel, mi van rajtam, amíg kényelmes. Namjoon úgy egy fél óra múlva jelenik csak meg, és egyből a fürdőszobába zárkózik. Miután kijön egy szál törülközőben, a komódnak támaszkodva bámulni kezd. Árnyalatnyi remegés fut végig a testemen, égeti a bőrömet a tekintete, és a szobában is, mint ha felemelkedne a hőmérséklet.

- Elmondod végre, hogy hová megyünk? – meg kell törnöm ezt a lángoló feszültséget közöttünk. Azt hittem, hogy szex után kevésbé lesz majd rám hatással, de tévedtem. Csak még inkább felébreszti bennem a buja emlékeket, amik vágytól sűrű, édes nyögésekkel töltik meg a szoba némaságát. A saját hangommal.