✔️Tameless 18+ (RM FF)

5. rész: Bizalom

~Kang Hera~

A tekintetem a bőrébe olvad. Szétfolyik a valóság, és a bűn sötét színeit maszatolja körénk. Olyan, mint ha nem is én mozdítanám a kezem, mint ha nem is én érinteném, mégis érezem minden apró rezdülését. Ez most valami rémisztően új, de a félelmemen már rég felülkerekedett a vágy. Ahogy mindig, ha vele vagyok. Először csak az ajkammal, aztán a nyelvemmel érintem őt. Megrándul a farka.

Mindig azt hittem, hogy megalázó egy férfi kedvéért lemenni, de most egyáltalán nem így érzek. Felizgat a tudat, hogy itt ez a kemény, büszke férfi, és most teljesen kiszolgáltatva magát nekem, engedi, hogy azt tegyek vele, amit akarok. Megadja a lehetőséget arra, hogy én irányítsak. Ez az ő bizalma felém, éppen ezért nem szabad visszaélnem vele. Nem is tudnék. Most semmiképpen nem.

Az íze markáns, ugyan olyan erős, mint ő maga. Élvezettel szívom magamba minden egyes cseppjét, miközben tudom, hogy finoman a hajamat markolva most csak is miattam fogja vissza magát. Aprókat lök a számba, egy pillanatig sem durva, de érzem, hogy ennél azért sokkal többre vágyna. És tudom is.

- Bassza meg kicsi lány – sóhajtja, ami mosolygásra késztet. Egy utolsó, finom csókot követően állok fel, de nincs időm gondolkodni, mert a derekamnál fogva a kanapéra dönt. Lassan hámozza le rólam a melltartót, érintése falánk lángok perzselő izzása a bőrömön, csupa forró, égető szenvedély. Érzem a combom között, mennyire lüktet, mennyire akar engem és én legalább ugyan annyira akarom őt.

Teste teljesen beborít, és olyan érzékien csókol, mint ha a világmindenség titkait szeretné kicsalogatni belőlem. Ha tudnám a titkokat, most biztosan elmondanám neki. Nyelve finoman ölelkezik az enyémmel, nem habzsol, nem követel. Nyári esték fülledt illatával telik meg a szoba és a lábam közé bágyadt bizsegés kúszik. Namjoon szájába nyögök, ahogy megérzem az ujját a bugyimban. Leheletnyit elhúzódik, és a szemembe néz. Tekintete csupa buja ígéret, és tudom, hogy ő mindig betartja, amit ígér. A fülcimpámra nyal, aztán kéjesen fülembe suttog.

- Kényeztetni foglak kicsi lány. Kemény menet lesz, de ígérem, élvezni fogod – a hangja forró láva szavakból, ami végigcsordogál a testemen, majd vágyakozóan a csiklómon pihenő ujjai közé ömlik. Ő is felnyög, ahogy belém csúsztatja őket. Szeret bennem lenni és én is szeretem, ha bennem van. Csak ilyenkor érzem magamhoz közel, csak ilyenkor tudom, hogy tényleg számítok neki.

Ahogy hátam ívbe feszül, szabad tenyerével végig simít a mellem között, majd csípőmnél fogva a kanapéra szorít. Hideg, üres érzést hagy maga után, amikor egy utolsó simítást követően kihúzódik belőlem. Észveszejtően lassan hámozza le rólam a bugyit. A testem éhesen sajog, ahogy körme hegyével végigkarcolja a lábamat a bokámtól egészen a combom belsejéig. Elcsöndesül a szoba, csak az izmai recsegését, a lélegzetvételét és szívverését hallom. Ő van mindenhol. Óvatosan széthúzza a térdeimet, hogy kényelmesen közéjük férjen.

Amikor megérzem meleg leheletét a puncim felett, a sóvárgás remegve vágtat végig a gerincemen, akaratlanul is közelebb nyomom magam hozzá. Szégyenteljesen nyöszörgök, és két kézzel a hajába markolok. Egyszerre kapaszkodom belé és húzom magamhoz még közelebb.

- Türelem kicsi lány – ahogy mélyen végignyal, megremeg bennem a világ. Hangosan felnyögve a mellemre szorítok, aztán az alsó ajkamba harapva próbálom visszatartani a kikívánkozó szavakat, hogy mééég Namjoon, csináld még.

Az őrületig hajszol. A nyelve telhetetlenül dörzsöl, szopogat, én pedig csak zihálok és az ő hajával együtt a sajátomat is tépem. Amikor a szája a csiklómra tapad, és két ujjával ingerel, már képtelen vagyok irányítani a mozgásomat. Az ujja ugyan olyan tempóban jár ki-be bennem, ahogy a nyelvével köröz rajtam. Megfeszül a testem és remegni kezdek.