SHINE • woosan [ateez]

[egy]

- KISBABA!~ - ugrott egy tökéletesen animekarakterre hasonlító fiú Jongho nyakába.  Szemei éles vágásúak, haja sötétbarnán omlott rájuk. Egyszerűbben szólva, nagyon szép fiú. A kisebbik nevetve ölelte viszont, pedig szegény majdnem felborult Kirito akciójától.
- Sziasztok - mosolygott ránk a kanapéról egy kicsit extrémebb külsejű tag. Fülei telis-tele voltak piercinggel, egy pedig a szemöldökénél is helyet kapott. Haja valamiféle szürkére volt festve, hátul hosszúra hagyva, oldalt felnyírva. Igazán extravagáns volt, ami Wooyoungot elsőre kicsit megijesztette.
Azonban a másik fiú, aki a kanapén helyet foglalt, nos, nem ijesztette meg. Pontosabban talán mégis, hiszen láthatóan kivörösödött az arca és hatalmasra nyitotta szemeit. A fiúnak tökéletes macskavágású szemei voltak, állkapcsával krumplit lehetett volna szeletelni, olyan éles vonalú volt. Egy konzollal a kezében ült lazán, komoly tekintetét egyenesen a tévére szegezve. Halvány rózsaszín ajkai néha kicsit elnyíltak a nagy koncentrációban, amit Wooyoung eszméletlenül aranyosnak talált. Egy bő farmernadrág és egy lenge, fehér póló volt rajta, felette egy hatalmas inggel. Kócos, piros hajába olykor-olykor beletúrva mélyült el valamiféle lövöldözős játékban.
- Hagyd őket, menthetetlen bagázs - zökkentette ki egy minimum 180 centis Góliát gondolatmenetéből. Aranyszőke haja aranyosan fésülve olyannak mutatta őt, mint egy kiskutya. - Yunho vagyok.
Végre valaki hajlandó bemutatkozni - gondolta magában, majd felnézve a hatalmas fiúra magára erőltetett egy mosolyt.
- Wooyoung - ennyit sikerült kinyögnie, tekintve hogy az egyetlen mentsvára, Choi Jongho még mindig az animefiúval társalgott. Óvatosan visszafordította tekintetét a konzolt nyomkodó gyönyörre. Nem hitte el, hogy ilyen tökéletes lény él a földön. Teljesen belefeledkezett a bámulásába - ismét.
- Itt meg mi a szent szar folyik? - nyitott be a kertkapun át a tag, aki beengedett minket, egy tálcányi isteni illatú hússal és zöldséggel.
- Hyung, Jongho még kiskorú! - rivallt rá Kirito, befogva az előbb említett füleit. Fogatlan nagyot sóhajtott, majd megrázva fejét lépkedett át köztük, megindulva - gondolom - a konyha felé.
- Basszus, de bunkó vagyok - nyögte, mikor mellém ért. - Még be sem mutatkoztam, Park Seonghwa vagyok - villantotta meg ezer wattos mosolyát. Lefogadom, hogy egy igazi nőcsábász.
- AZ ANYÁNK - meg nem mondom, ezt ki ordította, de az előbbi arca olyan gyorsan torzult, hogy hirtelen mindenki csendesebbre fogta magát. Wooyoung pedig csupán halkan kuncogott.
- Jung Wooyoung - mosolyogtam vissza, de valószínűleg inkább hatott az arckifejezésem vicsorgásnak, mint sem bájos görbületnek. Szerencsémre a fiú már el is tűnt egy ajtó mögött, onnan kiabált a kis csapatnak.
- FIATALOK! Tessék abbahagyni a szarakodást és bemutatkozni Jongie barátjának! Hongjoong, te meg gyere és segíts teríteni! - adta ki a parancsokat, s mintha a tehénkolomp szólalt volna meg, a csorda mozgásnak indult. A piercinges szemeit megforgatva indult Seonghwa után, út közben enyhén megbokszolva a vállam.
- Kim Hongjoong vagyok - mondta, majd tovább is állt, meg sem várva, hogy én is eláruljam a nevem. Tanácstalanul ácsorogva a nappali szélénél vártam, hátha most az egyszer hasznossá tudom magam tenni, de hát... Ja, ez nem igazán jött össze.
Alaposabban megfigyelve, nagyon barátságos kis helyiség volt a szoba. Mindenütt polcok, rajtuk megannyi könyv és kacat, meg persze képek. Wooyoung már éppen lépett volna közelebb, hogy megvizsgálja jobban, mikor valaki megérintette a vállát hátulról. Nagyon remélte, hogy csalfa barátja képével találja magát szemben, ám ehelyett valami számára sokkal szebb fogadta.
- Jaj, ne haragudj, megijedtél? - kérdezte a fiú mély hangján, s aggódva nézte a másik holtsápadt arcát.
- É-én csak... Az izé, tudod, vagyis... Nem - beszélt össze vissza. Az előtte álló ember volt a videojátékozó csoda. - Wooyoung vagyok - maga sem tudta, ezt miért kellett feltétlenül megosztania egy gyakorlatilag idegen fiúval. A másik egy halkat kuncogott, majd hátrafésülve haját nézett egyenesen a másik szemébe, ki ott helyben majdnem szívinfarktust kapott.
- Song Mingi lennék.