Marvel/A Boszorka/Egy napló lapjai

A második "kalandom"

Bolygó neve: Zrůzėn
Lakosság: đátok
Lakosság jellemzése: hófehér az egész testük. Beleértve a hajukat, szemüket és úgy mindent.
Életkori viszonyok: 01-2000 körül
Probléma feladója: Egy száz éves lány.
Probléma okozója: Isneretlen.
Küldetés száma: 2

   Legtöbbször éveim alatt sodródtam az árral, és, ha valami bajt érzékeltem léptem közbe. A második "kalandom" során én mentem házhoz inkább. Nem sokszor csináltam ilyet, és nem is nagyon szerettem, mert könnyen lehetett csapda.

   Egy kisebb földdarabon álltam megférkezésem pillanatában. Olyan érzésem támadt, mintha egy kisebb bolygón állnék a nagyobbon belül. Bár nem tévedtem nagyot mégis az ötletbe beleszédültem, jó értelemben. Még régebben a S.H.I.E.L.D. fogjaként gyakran ábrándoztam a világlátásról, és most az álmom végre-valahára teljesült. A boldogság megtelítette a tüdőmet. El tudtam szállni volna helyben, de akkor még nem volt meg a képességem rá.

   A fejemet kapkodva néztem az engem körülvevő tájat. Földdarabok repkedtek a légkörben, de bolygó határa miatt ki nem repülhettek az Űrbe. Volt, hol egy fát. Volt, hol egy kisebb kertet véltem felfedezni. Az egész a meteoridokra emlékeztetett, amik ben is voltak olyan messze. Kinéztem hát az egyik ilyen földarabot, és ugrottam. A légnyomás alacsony volt, így lassan szinte átrepülve értem földet, de érdekes az alacsony nyomás ellenére is kaptam bőven oxigént. Érdekesnek véltem(, mivel azon a logikán voltam, hogyha a bolygó közepe felé haladva lesz több az oxigén, és a nyomás is.) Mégis nem agyaltam rajta, hanem vitt tovább az áramlatt.

   Egész kényelmesnek hatott ez az "átugrálgatás", de egy idő után higgyétek el nekem unalmas tud lenni. Időérzékem szerint három órája indultam el, de tudtam persze, hogy az itt biztosan mást jelent. Asgard óta nem is viseltem órát....Asgard. Az öröm, és az unalom mellé még egy érzés kúszott belém. Mégis nem volt hol kisírjam, vagy kin kisírjam. Bár nem igazán akartam  egyiket se. Emlékek mégis ezrével rohantak meg, és elködösítették a szememet, úgy, hogy észre se vettem a lányt.

   Bár ugrással elöttem állt egy, kisebb földdarabon. Vékony, és alacsony volt (látszatra is). Kissé napbarnított testén jól látszódott tejfehér tűegyenes haja, mely a háta közepéig ért. Elölről mindezt egy szintén egy frufru toldotta meg, ami eltakarta az ugyanolyan színű szemöldökét, és súrolta a fehér szimpilláit. És a szeme! Az íriszén kívül, ami világoskék volt, nem nagyon tudtam elhatáljolni mást benne. Kissé ijesztő volt. Főleg, amikor nem figyelve nekimentem. A lány gyakorlott volt, és rögtön egy másik kis földre kormányzott minket a súlytalanság közepette.

   Miután megálltunk a lány szemét vizslattam. Tudom bután hangzik, de nem tudtam levenni a szememet a szeméről. Közelebbről látszódott, hogy egy nagyon vékony kék csík jelzi a következő emberi határt a szeménél. Körülbelül fél percig hagyott engem a lakos bolondot járatni magamból, majd egy enyhe köhintéssel végetvetett a szituációnak.

-Öhm...bocsáss meg-váltottam át a nyelvükre.- Én....én csak....

-Ki vagy?

-Egy utazó. És te, helyi vagy?-kérdeztem bár tudtam a választ.

-Igen. Mit keresel itt?

-Tudod utazó vagyok, és utazgatok.

-A legtöbb erre jövő inkább továbbhajt, mert nem köti le a bolygó. Téged mi fogott meg?

-Őszintén? Tegnap egy hangot hallattam a fejemben, ami arra kért jöjjek ide a...

-...Zrůzėnre?

-Igen. Pontosan!

-Mondott valamit még a hang?

-Hogy baj van, és, hogy segítsek.

-Miért?

-Még régen arra esküdtem fel, hogy segítsek az embereken. Sokáig azt tettem, majd...történtek dolgok, és úgy gondoltam megint előveszem a hagyományt. Úgyse gondoltam félredobni...

-Szóval te segítesz embereken.?

-Igen, miért?

-Azt jósolták, hogy egy napon kérhetek segítséget a problémámhoz. Az a nap tegnap volt. Ígyhát úgy tűnik én tőled kértem segítséget.

1. Rész vége (ezt miért írtam ki?)

Helló! Ittlennielsőrész. Hurrá! Ahogy igértem ezzel is megvagyok. Igyekszem, azért kéthetente legalább részt hozni, de nem igérek semmit! A főbb részek továbbra is hetente lesznek.

Kékes olga, bogra.
Én meg Noriii voltam.