Marvel/A Boszorka/Egy napló lapjai

Fémdomb

Adatok: --------

Miután sikeresen visszaszereztem a fegyvereimet, a leginkább egy lebegő gyűrűre hasonlító űrhajó leszállt. Én pedig idejét láttam annak, hogy véglegesen lelépjek. Egy csuklómozdulat segítségével, már meg is nyitottam a menekülésem kapuját, majd átléptem rajta. Nem is igazán azzal foglalkoztam milyen bolygó az, amire érkezek, de nem is volt időm rá. Megfordultam, hogy becsukjam a kaput, mire azon keresztül egy az előzöhöz hasonló tüske repült felém. Az épp a kapu felé nyúló kezem az idegenm tárgyat vette végül vonzásba, így az nem ért el engem. Kis híján viszont sziven talált. A teleport átjáró becsukódott, a bökő pedig a földre hullott. Az akkori éppenséggel vas darabokból állt össze, és alig tűnt ki emiatt a környezetéből. Festékmaradványok keveredtek az enyhén odahányt maradékkal. Mi ez a hely? Szeméttelep? Lehajoltam az elöbb még ellenem használt fegyverért, mikor a lábam alatt egyszercsak beszakadt a talaj.

Erős esés helyett, ugyanakkor egy hálóba zuhantam. Alattam a sötétség uralt mindent. Ápisszáj tüskéje pedig abba a feketeségbe zuhant bele. Hát...azt hiszem le kell mondanom erről. 

-Mi van, szivi? Rossz helyre tévedtünk?-feltekintettem. Egy emberszerű szerzet kukkantott be a lyukon, amin beestem.-Vagy mondjam inkább..rossz helyre léptél?-felnevetett, és hosszú másodpercekig abba sem hagyta. Kezdett az idegeimre menni, mikor elkezdtevégre összehúzni a hálót.

-Maga valamiféle vadász?-kérdeztem, miután kiemelt valamiféle géppel.

-Egy a legjobbak közül.-fegyvert rántott. A háló még mindig köztünk volt, és egy bilincset mutatott a magasba. -Szépségem, megkérhetném, hogy tegye a kezeit a magasba, míg ezt magára rakom?

Én megfordultam, aztán úgy tettem, amit mondott. Ő végre leeresztette azt az idióta hálót, majd felém közeledett. Mielött elért volna engem, gyorsan leguggoltam. Jobb lábamat kiynújtottam, miközben megpördultam egyet. A lábfejem találkozott a lábszárával, és más borult is. A fegyver kiesett a kezéből. Felálltam, aztán én vettem el azt.

-Ne, mozdulj!-ordított rám valaki, de már lőttek is. A combomat érte a találat. Megrökönyödtem, és elestem.

-Casey!- hallottam nagyon távolról. Gyorsan gyógyítani kezdtem magam. Nem kerülhetek már megint fogságba! Előkaptam a tőreimet, majd felpattantam, és szembeszálltam rossz akaróimmal.-Várj!-a férfi volt az , háta mögött pedig két másik alakot védett. Egy nőt és egy kislányt. Az utóbbi kezében egy ócska pisztoly volt.-A szörny nem bántja a gyerekeket.-hadart.- Azt reméltük találunk valakit vagy valamit, ami segít eljuttatni őt a menedék házakba....

-Nem értem ...milyen szörnyről van szó?

-Nem számít! Azt hittem hátrahagyott vagy....csak a kabátodat vettem volna el Caseynek...!-síránkozott.

-Hol van ez a menedék?

-Csak gyerekek lehetnek ott, míg a szörnyet le nem győzték.-mondta az asszony.-Nagyon sajnálom, hogy bántódást okoztunk....Nekünk csak el kell juttatnunk őt a menedékbe....a menedékbe...-hangja egyre csak halkult, és kezdett rossznak hatni.

-Talán tudok segíteni...-kezdtem. Közelebb léptem hozzájuk, közben az agyukban kezdtem turkálni információért. -Tudok segíteni nektek.

-....a mendékbe...-kántálta a nő.

-Igen! El tudom juttatni Caseyt a menedékbe! Akár most is!

-Komolyan beszélsz?-nézett rám a hálós ember.-Igérd meg, hogy a lányunkkal minden rendben lesz!

-Igérem!

Helló!

Régen volt tudom már rész....igyekszem, igyekszem. Mégis nehéz azért ez nyáron. Kövi rész: lesz amikor. Továbbra is csak ennyit tudok igérni.

Marvel/ A Boszorka/ Sötétségben - lehetőleg szeptembertől :-)

Szép nyarat! 

Noriii