Változás

16.

Harry szinte fel sem tudott eszmélni olyan gyorsan történt minden. Draco kezei szorosan köré fonódtak és úgy ölelte mint aki sohasem akarja elengedni többet. Arcát a sebhelyes nyakába fúrta,míg testével teljesen a másiknak simúlt. Teltek a másodpercek,de a két fiú csak egymást ölelve álltak a csendes folyosón. Mindkettőjüknek többet jelentett ez egy sima haveri ölelésnél mégsem vallották be egymásnak. Többet éreztek a másik iránt mint amit egy barátságban érezni kell de eggyikük se tudta hogy a másik mit gondol...

A szőke szép lassan eltolta magától a griffendélest majd a szemébe nézett.
A kis túlélő kérdőn nézte a másikat.

-Barátok vagyunk ugye?-

Harry érezte hogy a szájja kezd kiszáradni és a szíve is hevesebben dobog mint eddig. Tudta hogy most itt van a tökéletes pillanat arra hogy bevallja az érzéseit, de félt megtenni. Félt hogy elveszti a másikat és ezt semmiképpen nem akarta. Ha csak barátként de akkor is a mardekáros közelében akart lenni. Megakarta ismerni. Tudni akarta a gondolatait. Azt akarta hogy eggyütt nevessenek.Hogy barátok legyenek. A másik mosolyát akarta látni ami ő, Harry Potter miatt ül ki az arcára...

Mégsem bírt semmit sem tenni. Nézte a másik arcát ami most annyira közel volt hozzá , ha akarta volna megszámolhatta volna a szempilláit.

-Barátok vagyunk.- a szőke arca felragyogott,mivel már kezdte rosszul érezni magát attól hogy a másik ennyit habozott a válaszadás elött. De így is a csalódottságát nagyon nehezen sikerült leplezni. Ha a másik is úgy érezne mint ő akkor most tett volna valamit. Bevallotta volna az érzéseit,lehet hogy még meg is csókolta volna. De nem tett semmit...

Draco még nagy nehezen az arcára erőltetett egy kényszermosolyt majd belépett a mardekár klubbhelységébe. A sötét hajú fiú lassú léptekkel elindult a griffendél torony felé. Már mélyen megbánta hogy nem tett semmit de most az egyszer inába szállt a bátorsága. A mai napra már megpróbálja kizárni a másikat a fejéből.

~~~Draco Malfoy szemszöge~~~

Ki kell találnom egy tervet! Megfogom hódítani Harryt, bármi is legyen az ára. Ő kell nekem és ami kell nekem az az enyém is lesz. Kezdődjön hát a Hódítsuk Meg Harryt project! (HMH lesz a rövidítése)

A Jégherceg ilyen gondolatokkal szép lassan belemerül az álmok világába.

Másnap Draco szinte kipattant az ágyából ami tőle eléggé nagy szó volt mert mindig is egy lustálkodó típus volt most meg még szünet is volt. De mégis annyira felizgatta (nem úgy😂)
a terve hogy csodálta hogy egyáltalán elbírt aludni.
Tudta hogy az elején jobban Harry közelébe kell férkőznie amennyire csak tud. Mindent meg fog tenni ez érdekében! Mert ha nem heteró akkor is egy Malfoy volt aki ha akar valamit akkor az úgy is lesz!

Elkezdett gondolkodni hogy mit vegyen föl, és végül a választása egy farmer és egy meleg kötött pulcsi lett. Tudta hogy ez az öltözet egy kicsit sem a stílusához méltó ,de megakarta mutatni a másiknak hogy nem csak a bunkó-rideg Draco létezik hanem van egy kedves és szelíd oldala is.

Magabiztosan indult el a Griffendél torony felé egy percre sem belegondolva abba hogy mégis hogy a franca fog bejutni oda.

Mikor megérkezett elkezdett gondolkodni a lehetőségein. Szerencséjére pont akkor jött ki egy pöttöm elsős fiucska a portrélyuk mögül így az ízí-vérig mardekáros fiú egy kis rábeszéléssel be is engedtette magát a klubbhelységbe.
A szünet alatt nagyon kevesen maradtak az iskolában úgyhogy nem kellett félnie hogy esetleg valaki elküldi.
Miután megtalálta a fiuk szobájához a lépcsőt felosont és benyitott.

Harry a takaróba gabalyodva, félig lelógó karral aludta még az igazak álmát. A szőkének nehéz volt megállnia hogy ne érintse meg a gyönyörű arcot. Annyira kívánta és megakarta csókolni hogy az szinte felemésztette.
De most nem veszthette el a fejét! Koncentrálnia kellett!

Lassan odahajolt a másik arcához és kezével megsimította az arca szélét. A másik csak kicsit megrándult majd átfordult a jobb oldalára. A mardekáros halkan elkuncongta magát majd újra megsimította. Erre már a sebhelyes összeszorította a szemét és megvakarta az arcát. Draco ismét végighúzta a kezét az arcélén mire a zöld szemek kipattantak és a Kis túlélő elordította magát:

-Ááá!!!TE MEG MI A FRACOT KERESEL ITT?!-

~~~
Hát. Nem vagyok nagyon megelégedve ezzel a résszel úgyhogy senki se lepődjön meg ha pár nap múlva átjavítom...😂😰

Remélem azért elnyerte valakinek a tetszését!💕

Köszönöm hogy már 1,5 ezer ember elolvasta a storym!!!