Változás

19.

Harry furcsálva nézegette a kis levelet. Ki küldhette neki és miért a párnája alá tette..? Megfordította hátha a másik oldalon találal valami információt ,de csalódnia kellett mert csak még több rózsaszín szivecske matrica volt felfedezhető. Úgy látszik hogy muszály kinyitnia ,hogyha meg akarja tudni ,hogy kitől jött. Egy gyors mozdulattal feltépte és kivette belőle a ,nem meglepően, rózsaszín pergamen darabot;

Kedves Harry!

Már régóta beakarom neked vallani az érzéseimet és mostmár van bátorságom hozzá: Szerelmes vagyok beléd! Ha megakarod tudni ,hogy ki vagyok gyere 11 órára a bagolyházba!

A titkos hódolód

A griffendélesben sokféle érzelem kavargott, kiváncsi volt ,hogy ki lehet az ő titkos hódolója ,de egy kicsit csalódott volt mivel Draco a gyengélkedőn volt így nincs sok esélye ,hogy ő irta volna. Ránézett az órájára és csodálkozva vette észre ,hogy már fél tizenegy is elmúlt. Sietve vette föl az eggyik Mrs.Weasleytől kapott piros pulóvert  majd bele lépett a sport cipőjébe és elindult lefelé a hálótermükből. A klubbhelységben szerencséjére senki sem volt így észrevétlenül kitudott osonni. Eszébe jutott ,hogy miért nem hozta magával a láthatatlanná tévő köpenyét ,de már nem akart visszamenni így folytatta az útját. Majdnem belefutott Mrs.Norrisba de épp időben beugrott egy szobor mögé. Minél közelebb ért a céljához annál izgatottabb lett,furdalta az oldalát a kiváncsiság a titkos hódolója személyét illetően. Halkan nyitotta ki a bagolyház ajtaját és próbálta megszokni a félhomályt.

Pár másodperc múlva észrevette Romilda Vane-t. A lány nekidöntött háttal ált a falnak; sűrű göndör haját a szél folyton az arcába fújta. Amint észrevette Harry-t elindult felé és megpróbálta megcsókolni mire az említett idegesen ellökte magától.

~Harry szemszöge~

Hát ekkora csalódást...Romilda a titkos hódolóm..idegesen löktem el mikor megakart csókolni. Mi ütött ebbe a lányba?? Nem is ismer.

-Mit akarsz?-hangom rideg volt ,de őt még ez sem tántorította el; tovább mosolygott rám.

-Már mondtam ,hogy szeretlek! Legyél a pasim!- a Kis Túlélő megütközve meredt rá. Nem is ismer mégis azt akarja ,hogy a barátja legyek?!

-Sajnálom ,de én nem érzek így irántad.- mikor ránéztem a lányra látta ,hogy az arca grimaszba torzul, valószinűleg nem erre a válaszra számított. De most mit tegyek ,hogyha a szívem már foglalt, ráadásul egy fiú miatt?

-Van valaki más ugye?- hangja néha kicsit megremegett ,de a tekintete így is gyülöletet sugárzott. Nem tudom ,hogy mit mondjak neki. Ha azt mondom hogy igen akkor követelni fogja ,hogy elmondjam ki, ha nemmel válaszolok akkor meg azt kell kifejteni hogy miért nem.

-Igen van.-szemei már villámokat szortak és szerintem nagyon sok energia kellett neki hogy ne kezdjen örjöngeni.

-Ki az?- Hát biztos ,hogy nem fogom elmondani neki. Ha egyáltalán lenne valamilyen kapcsolat köztem és Draco között lehet hogy meg gondolnám ,hogy felválajuk-e ,de így semmi képen nem mondok neki semmit. -Sajnálom,de nem fogom elmondani. És ha most megbocsátasz én inkább visszamegyek aludni..-
Meg sem várva a lány válaszát Harry futva menekült le a bagolyházból.

Mire felért a griffendél klubbhelységébe rendesen kifáradt, a rengeteg lépcső és emelet őt is próbára tette. Halk léptekkel osont el Ron és a többi fiú ágya mellett majd átvette a pizsomáját és nyakig betakarózott. Fejében végig a mai napok eseményei kattogtak.
Ki mérgezhette meg Draco-t? Miért? Romilda egyre furcsább...
Mivel semmire sem jutott a gondolatmenetében egy kis idő után őt is elnyomta az álom.

~Draco szemszöge~
Az ifjú Malfoy örökös szemére azomban nem jött egyhamar álom. Éberen feküdt a frissen felhúzott gyengélkedői ágyon hallgatva valamelyik beteg elsős szuszogását. Annyit már tudott ,hogy valami méreg került az ételébe ,de a tettestől vagy az okáról fogalma sem volt. Madame Pomfrey ha tudott volna is valamit nem árulta el neki. Egy fél óra múlva viszont álomba szenderült.

~Harry szemszöge~
A kis túlélő nem kelt valami kipihenten. Fejében rengeteg dolog kavargott, és igazából ha tehetné azonnal a gyengélkedőre rohant volna. Kicsit korán is ébredt így ha elég gyors volt akkor beugorhatna Dracohoz! Gyorsan felkapkodta magára a cuccait majd amilyen halkan tudott, persze a láthatatlanná tévő köpeny alatt a gyengélkedő felé vette az irányt. Legnagyobb meglepetésére az ajtó nyitva is volt így próbálva elkerülni a csikorgást, besurrant.

A szöszi félig kitakarózott testel és lelógó karral aludt az eggyik ágyon. Harrynek muszály volt mosolyognia ezen a nagyon-nem-Malfoyos dolgon. Azt képzelte hogy ez a fiú még álmában is nyíl egyenesen és tökéletesen ránctalan takaróval alszik...de ő is ember. Csak nem szokta ezt az oldalát megmutatni. Senkinek.

Odahúzott egy széket az ágy mellé, majd teljes figyelmét az említett felé fordította. Az homloka most nem volt összeráncolva és az orrát sem húzta fel egy lenéző fintorba. Néhány kósza tincs belelógott az arcába és mielőtt észrevette volna hogy mit csinál finoman hozzáért a márvány fehér bőrhöz. Meglepően puha volt és selymes. Annyira finom ,hogy Harry majdnem kiugrott a bőréből.
Minden vágya az volt hogy a végtelenségig érezhesse ezt a bódító illatot és simíthassa ezt a kócos hajat...de le kéne állitania magát. Ha Draco felébred biztos ,hogy ellökné magától és magyarázatot követelne: de nincs más magyarázat erre csak a szerelem. Még úgyis hogy tudta milyen kockázatos dolgot csinál nem volt képes elmozdítani onnan a kezét. Egyszerűen megbabonázta a látvány és a csodálatos érzés. Sajnálatára a szöszi elkezdett mocorogni így muszály volt róla elkapnia a kezét. Szomorúan felállt majd úgy ahogy jött kisurrant. Nem tudott volna mit mondani így inkább elkerülte. Úgyis ideje mennie reggeliznie.

~Draco szemszöge~
Mennyi idő lehet? A mardekáros nagyokat ásítva ült fel az ágyában mikor pont Madame Pomfrey megjelent egy valamilyen fura színű folyadékkal teli üveget tartva a kezében.
- Gyorsan idd meg ezt majd mehetsz vissza órára.- Draco kicsit fintorogva lenyelte a gyógyszert majd néhány egyszerű kis szépítő varázslat után elindult a nagyterembe. Eléggé éhes is volt már, nem akarta megkeresni a barátait.
Mikor belépett a terembe egyszerre mindenki ránézett majd hangos sutyorgásba kezdett. A mindig középpontban lévő fiú most nem vágyott rá ,hogy figyeljenek rá, így is elég kínos lehetett a tegnapi távozása..

Helyet foglalt a Mardekáros asztal végén és kitöltött egy adagot a kedvenc müzlijéből. Annyira belefelejtkezett az evésbe ,hogy csak percek után vette észre az őt mustráló zöld szempárt. Amint felismerte a gazdáját a hasa görcsbe rándult. Tudta hogy nem elvárható hogy meglátogassa őt vagy ugyanolyan fontosnak tartsa mint Dracó őt ,de mégis rosszul esett neki ,hogy Harry egyszer sem érdeklődött felőle. Bár egy sima barátnál lehet ,hogy nem nagy dolog ,de Draco nem csak egy sima barátként látta Harryt.

És azt akarta ,hogy Harry se csak barátként lássa.

***
Hát szerintem elég unalmas és semmitmondó lett ez a fejezet..nektek mi a véleményetek?