Változás

21.

Mindketten síri csöndben ültek. Nem is tudták elhinni ,hogy előbb tényleg Ron ment föl és üvöltözve kijelentette ,hogy nem barátok többet. Az egész olyan szürreálisnak hatott. Harry nem volt az a sírós fajta, sosem sírt mikor kiskorában Dudley megütötte, mikor kiderült hogy a szüleit igaziból megölték, és amikor negyedikben szinte mindenki utálta ,de most érezte ahogy a gombóc a torkában képződik és egyre nehezebb visszatartani az arcán akarni lecsorduló könnycseppeket.

Mindketten még pár percig az ajtó felé fordulva pislogtak csendben ,remélve ,hogy barátjuk  nagy vidáman ,egy mosollyal visszajön a lépcsőről és közli hogy az egész csak egy vicc volt. 
De sajnos ez a valóság, nem fog visszajönni mosolyogva és mondja hogy a legjobb barátja elfogadja olyannak amilyen.

Végül Hermione törte meg a csendet, mikor szó nélkül lehetérdelt ,hogy átölelje és szorosan tartotta. - Minden rendben lesz, biztosan csak kell neki egy kis idő ,hogy megbékéljen vele. Bocsánatot fog kérni és ugyanolyan lesz a barátságunk mint eddig! Én nagyon büszke vagyok rád ,hogy elmondtad nekünk.-

Harry csak ráhajtotta a fejét a lány kényelmes vállára és próbálta megakadályazni magát ,hogy elsírja itt magát. Lassan elhúzódott Hermionétől majd egy utolsó szomorkás mosolyal elindult a klubhelység kijárata felé mondván most kell neki egy kis magány. A lány megértette és ő is eltünt a lányok szobája felé vezető lépcsőkben.

~~~
Harry a kviddics pályától nem messze egy fa alatt foglat helyet. Itt végre egyedül lehetett és senki elöl sem kellett elrejteni az érzéseit, mindent kiengedhetett. Arcát könnycsíkok lepték el, a szemi pirosak és duzzadtak voltak a perceken keresztül tartó zokogástól.

Annyira hihetetlennek tünt ,hogy a legjobb barátja akit már ismer vagy öt éve, akiben teljesen megbízott, akinek a családja teljesen befogadta szinte egy órával kiabált rá ,hogy mennyire undorító és ,hogy eggyáltalán nem akar a barátja lenni.

Harry talán még sosem érezte magát ennyire szomorúnak. Ron volt a testvér és barát akire egész életében vágyott. Szinte mindig eggyütt voltak, rengeteg kalandot éltek már át.
Persze annak nagyon boldog volt ,hogy Hermione támogatja és elfogadja ,de ilyenkor azember csak a rossz dolgokat érzi.

A Kis túlélő ülhetett ott már egy ideje mikor eszébe jutott ,hogy neki ma még Dracoval kellene találkoznia. Máskor majd kiugrott volna a bőréből egy ilyen randi szerűség miatt ,de most őszintén szinte semmihez nem volt kedve. Már elővette volna a pálcáját ,hogy idehívjon egy baglyot mikor egy magas sötét figurát vett észre közeledni hozzá.

Mikor megpillantotta mindenki (de főleg az ő) kedvenc szőkéjét gyorsan elkezdte a pulovere ujjával letörölgetni az arcára száradt sós kis vízcseppeket. Bár annyira nem érhetett sokat mert bárki megtudná mondani ,hogy sírt az elöbb a vörös szemei miatt.

Végre Draco is ideért; -Harry pont téged kerest... Jézus mi a baj?- gyorsan leült a fekete hajú mellé és aggódóan nézett bele a szemébe.

Az említett próbált normálisan válaszolni kisebb,nagyobb sikerrel. -Én..csak össz-összevesztem..Ronnal.- mire végre kinyögte a mondatot újra eszébe jutott Ron undortól eltorzult arca és megint zokogni kezdett. A Mardekár Hercege a beszélgetést nem eröltetve csak közelebb húzódott  Harry-hez és átölelte fél karjával és a fejét ráhajtatta a vállára.

Percekig csak a fák susogását és a Varázsvilág megmentője zokogását lehetett hallani. Lassan be is esteledett így megjelent néhány szentjánosbogár és a baglyok is elindultak éjszakai útjukra. A két srác csak csendben ültek egymás társaságát és a kellemes csendet élvezve. Sajnos eggyikük se készült fel a hűvös levegőre szóval miután Harry lenyugodott, elhatározták hogy felmennek a kastélyba.

~Draco szemszöge~

Draco még mindig azon töprengett ,hogy mi történhetett a két legjobb barát között. Életében csak egyszer látta Ront és Harry-t összeveszve, mikor a Serleg kidobta a fiú nevét. Draco akkor is hülyének tartotta Ront amiért az nem hitt a saját legjobb barátjának ,de igazából nem annyira érdekelte.

Ellenben most képes lenne széttépni azt a vörös képét amiért Harry miatta ejtett könnyeket. Soha többé nem akarta látni az arcán őket, nem akarta ,hogy bármi rossz dolog érje. Legszívesebben elrejtené a világ elől ,hogy csak magának megtarthassa és vigyázhasson rá.

Viszont most még csak 'barátok' szóval igyekeznie kell mielőtt az a Romilda vagy ki a fene ráteszi a piszkos kezét. Legfontosabb ,hogy ne felejtse megszorongatni Weasley patkány nyakát előtte.

Oldalra pillantott a lehajtott fejjel, mellette baktató Harry-re. Még mindig szomorúnak tűnt ,de legalább már nem sírta ki a szemeit.

-Felkísérlek a Klubhelységbe rendben?- a fekete hajú csak bólintott és fel sem pillantva folytatta az útját. Ha a Mardekár trónörökösét kérdezed a lépcsőkön felvezető út sosem tűnt még ennyire rövidnek. Épphogy megérkeztek a Kövér Dráma elé, de Harry már el is köszönt tőle és bemászott a portré lyukon.

Draco nagyon nehezen tudott elaludni. Muszáj volt kiderítenie ,hogy mi volt amin összeveszett az iskola leghíresebb baráti társasága. Legyen az Hermione vagy maga Ron, ő kifogja deríteni mi történt.

Lassan az éjjeli asztalán álló óra elérte a hajnali kettőt ,mikor sikerült elszundítania egy gyönyörű zöld szempárról álmodva.

—————————-
Draco éppen egy müzlis-doboz mögül próbálta kilesni mi történik a Griffendél asztalnál. A hamarabb említett szeplős csótány a szokott helyétől a lehető legmesszebb ült és két másik, számára ismeretlen fiúval beszélgetett. Az arcáról semmit sem lehetett leolvasni.
Pontosan az ellentétje volt a szerettet kiválasztottjának akinek olyan nagy táskák voltak a szeme alatt ,hogy Draco érezte rosszul magát. Még a mindig aranyosan kócos haja is mintha jobban hasonlítana egy szénabolyára.
Az okoskodó Granger meg idegesen pillantgatott a két fiú között. Úgy tűnt ,hogy neki sem volt valami kellemes éjszakája.

Draco éppen a kávéját szürcsölgette mikor a szeme sarkából észrevette ,hogy Ron kifelé megy a Nagyteremből. Mellesleg nem volt mellette senki. Lehet ennél nagyobb szerencséje?! (Ron esetében balszerencséje..)

A lehető leghalkabban követte a vörös hajút aki örömére éppen egy mosdóba lépett be. Kivont pálcával támaszkodott neki a falnak miután ellenőrizte ,hogy csak ő és a mitsem sejtő áldozata tartózkodik itt.

Nyílt az ajtó és Ron ijedtében majdnem elcsúszott mikor meglátta a nem-túl-kedvesen néző szőkét. Gyorsan rendezte arcizmait mintha semmi se történt volna és mérgesen odaszólt neki.

-Mit akarsz Malfoy?!- erre az említett a pálcáját rászegezte, mire Ron nem tudta tovább fenntartani a nyugalom maszkját.

-Mit mondtál Harry-nek te idióta kis korcs...- A vöröst tényleg váratlanul érte a kérdés ,főleg ,hogy Harry-ről akart beszélni. Majd az arcán átfutott egy gondolat amitől undorodva konyolurt le a szája sarka.

-Csak nem te vagy a kis seggbebaszó barátja? Nem lennék meglepve ,ha egy olyan kis patkány mint te a farokra izgulna..- olyan undorral mondta ezeket a szavakat ,hogy Draco keze magától lendült ,pálcájáról teljesen elfeledkezve.

Ekkor nyílt ki az ajtó és belépett egy kissé meglepett Harry Potter.

~~
na hi mindenkinek aki még tartja a fonalat a könyvel. nincs más mentségem az óriási kihagyásomra ,mint hogy nem voltam/vagyok mentálisan teljesen rendben. Viszont visszatértem újult erővel ,hogy folytassam a sztorit. Őszintén a sok kedves és érdeklődő komment segített erőt vennem magamon és írni kezdenem. Köszönöm ,hogy vártatok rám!