Változás

17.

Harry még nem teljesen felébredve, álomittasan nézett fel a barátjára.
Mindenre számított csak arra nem, hogy valaha is Malfoy fogja fölébreszteni.

A mardekáros csak mosolygott és Harry kezét megfogva felrántotta a földröl. A hirtelen mozdulattól a griffendéles elvesztette az egyensúlyát és egyenesen ráesett a betolakodójára így mindketten az ágyon kötöttek ki. Eggyikük sem mozdult meg, meredten néztek egymásra. Draconak újra átfutott az agyában ,hogy megkéne csókólni Harryt, mert mi ne lehetne ennél tökéletesebb alkalom?! Végül az említett elvörösödött és odébbgurult az ágy szélére.

-Öö... én elmentem öltözni...- Harry még ki sem mondta de már befutott a fürdőszobába így Malfoyt egyedül hagyva.

Miután egymagában volt a szőkeség arcán egy óriási mosoly jelent meg ami a Harry testének érintésétől alakult ki. Tisztán érezte hogy hol érintkezett a másikkal, mellesleg az ágyának teljesen olyan illata volt mint amit a közelében érezni szokott.

***

Mikor a Griffendéles kijött a fürdőszobából Draco éppen Harry éjjeliszekrényén lévő képet nézte amin a szülei voltak. Belül marta a büntudat ,hogy a szülei egy olyan embert támogatnak aki rosszat tett Harrynek, de nem tudott semmit sem tenni. Félt az apjától. Félt ,hogy ha kiáll Harry mellett akkor kitagadja vagy bántani fogja. Gyerekkorában is nagyon sokat szenvedett azért mert nem volt olyan gonosz amennyire azt elvárták tőle.

Észrevette ,hogy a másik figyeli ezért gyorsan letette a képet és egy mosolyt eröltetve az arcára megfordult.

-Mehetünk reggelizni?- A mardekáros csak bólintott és megindultak a Nagyterem felé.

***

Harry látta hogy a barátjának nincs olyan jó hangulata ezért mindent bevetett ,hogy jókedvre derítse. Próbálkozott mindenfélével,de nem hiába nem a humoráról volt híres.

Mikor már nem tudott mást kitalálni óvatosan átölelte a másikat, tartva attól hogy ellöki vagy mgüti. Legnagyobb meglepetésére a szöszi szinte azonnal visszaölelte és az arcát a nyakába fúrta. A Sebhelyes kezdett aggódni nehogy a másik megérezze szíve sebes dobogását ezért próbált kicsit messzebb húzódni ,de ezzel csak azt érte el hogy még szorosabban szorították. Pár másodperc után már nem ellenkezett tovább, karjait összekulcsolta a másik dereka körül és mélyen beszívta az illatát. Kiakart élvezni minden pillanatot a másik társaságában. Nem tudta ,hogy mi lesz a barátságukkal ,hogyha véget ér a karácsonyi szünet és visszajönnek a barátaik. Tudta ,hogy Hermione azt fogja mondani ,hogy biztos csak kiakarja Harryt használni, Ron pedig egyensen kiakadna és dühöngene ,hogy a barátja egy mardekárossal, főleg Draco Malfoyal barátkozik. Titkon maga is tartott attól,hogy ez csak valami tréfa vagy csapda ,de próbált nem a múltra gondolni és bízni a másikban.

*Romilda Vane szemszöge*

Hogy merészelt az a kis senkiházi Malfoy megalázni mások és Harry elött?! Hogy van mersze egy ennyire romlott és rossz embernek hozzászolni a Kis túlélőhöz?! Ő csak egy gonosz, undorító kis patkány aki még fel sem érhet a elképesztően dögös és a legnemesebb szívű emberhez aki járt valaha a földön..Majd én megmutatom neki ,hogy ő az enyém...

Mostanában sok időt töltenek eggyütt pedig eddig ők voltak a legnagyobb ellenségek. Lehet ,hogy van valami közöttük? áh..képtelenség. Most nem ilyeneken kéne gondolkoznom,hanem hogy álljak bosszút.

*vissza Harryhez és Dracohoz*

Miután elengedték egymást, Draconak elmúlt a rossz kedve. Kipillantott az ablakon és meglepődve felkíáltott:

-Harry! Esik a hó!- erre már a másik is odafordult és csodálkozva vette észre hogy kint vagy már két méter hó esett. Némán egymásra néztek és egy kisgyerekes mosolyt váltva sprinteltek ki az ajtón és egy óriási hócsata vette kezdetét.

Pár óra után mindketten fáradtan és átfagyva tértek vissza a kastély meleget nyújtó falai közé. Harry rápillantott barátjára akinek a hideg miatt teljesen piros vort az arca és az ajkai inkáb lilás színűek voltak mint halványrózsaszín.

-Nem is gondoltam volna ,hogy egy Malfoy tud ilyen gyerekesen viselkedni.- Dracó sértődötten összehúzta a szemét mire Harrynek nevetnie kellett.

-Soha többet nem is fogsz így látni! Ez csak egy kis botlás volt..- a griffendéles megint elnevette magát mire a mardekáros belebokszolt a karjába.

-Auu! Ezt most mire kellet?- a másik diadalmasan elmosolyodott és elindult a Nagyterem felé.

Még csak pár napja békültek ki mégis annyira egy hullámhosszon voltak mint amit Harry Ronnal is Hermionével is kevészer érzett. Sajnálta ,hogy elpazaroltak ennyi évet a civakodásra ahelyett ,hogy már régen barátok lennének. Lehet ,hogy akkor már kialakult volna valami közöttük. Feltéve ,hogy Draco meleg és ő tetszene neki. De ez sose fog megtörténni...

Egyszer csak a Draco arca elzöldült és a szájja elé kapta a kezét. Túl későn mert már nem tudta visszafogni magát és lehányta az elötte lévő asztalt. Mindenki megkövülten nézte ,hogy mi történik miközben az említett egyre roszabbul lett. Újra hányt de most még nagyobbat mint elötte. Harry tátott szájjal nézte a másikat, teljesen lesokkolta hogy egy pillanat alatt mi történt. Hirtelen feleszmélt és gyorsan odaugrott a barátjához segíteni. Nem sokat ért el így kétségbeesésében felkapta a karjaiba addigra már félájjult barátját és amilyen gyorsan csak tudott a gyengélkedő felé sprintelt vele.

Amikor átadta Madam Pomfreynak Draco már elvesztette az eszméletét és ernyedten feküdt az egyik ágyon. A sebhelyes arcú idegesen járkált az ajtó elött fel alá amíg a gyógyítónő kivizsgálta. Nem tudta ,hogy mi történt, hiszen eddig minden rendben volt!

Nyílt az ajtó mire Harry idegesen kapta oda a fejét.

-Bejöhet Potter ha szeretne.- az említett sietősen belépett a gyengélkedőre és megpillantotta szerelmét.

***

Tudom hogy egy kicsit bénácska rész lett de én élveztem az írását.😅

Nagyon szépen köszönöm a sok vote-t és megtekintést, sosem gondoltam volna hogy valaha is eljutok idáig. Köszönöm mert ezek adnak erőt hogy tovább írjak🥰

Lécci irjatok kommenteket, érdekelne a véleményetek🙂