Csütörtökön,mikor készültem hazamenni elkezdett esni az eső.Szerencsére számítottam rá,és hoztam esernyőt.Ekkor megpillantottam Marinettet az iskola bejáratánál.Csak állt ott szomorúan.Gondoltam itt az idő,hogy jóvá tegyek mindent.Odasétáltam hozzá,és köszöntem neki.Szinte meg sem hallotta.Csak állt ott és maga elé nézett.
-Nem én ragasztottam oda a rágót,hanem a többiek.
-Csak...nem akartam,hogy...szégyenben maradj.
-Tényleg?-kérdezte elcsukló hangon.Tudtam,hogy mindjárt elkezd sírni,ezért gyorsan válaszoltam.
-Igen.
Ekkor hirtelen a karomba borult és elkezdett zokogni.
-SAJNÁLOM!
-Rendben.Sss...sss.Ne sírj!
Megtörölte a szemeit és átölelt.
Odaattam az esernyőt és elköszöntem.
