Adrien szemszöge:
Kagami azt mondta,hogy várjuk meg amíg a többiek elhagyják az öltözőt.
Amikor az utolsó ember is kiment Kagamihoz fordultam.
-Mit akartál mond-
A nyakamba ugrott,és megcsókolt.Az ablakból láttam Marinettet,ahogy könnyekben úszó szemmel az ajtóhoz sétál.Mikor lenyomta a kilincset olyan volt,mintha habozna.Végül elengedte,és a kijárat felé vette az irányt.Ellöktem magamtól Kagamit,és utána rohantam.
-MARINETTE,VÁRJ!-kiáltottam.
-Igen?-fordult felém.
-Ez nem az aminek...látszik.-elcsuklott a hangom,mikor megláttam az arcát.
-Marinette,az arcod hófehér.A szemed szürke.Mi történt veled?
-Semmi.Ha megbocsátasz,haza kell mennem.Holnap találkozunk.
-Szia...Marinette.
Otthon azon gondolkodtam,hogy vajon mi történt Marinettetel.Addig töprengtem ezen,míg el nem nyomott az álom.Az álmomban Marinette szólalt meg.Nagyon valóságosnak tűnt.
-Adrien?Adrien?
-Igen Marinette?
Nincs túl sok időnk!A lényeg az,hogy elvesztettem az érzéseimet.
-Ezt,hogy érted?
-Például szürke szemek,falfehér arc?
-Ja igen.
-Téged bízlak meg azzal,hogy visszahozd őket.Ne engedd,hogy elhagyjam a várost.
-De...nem értem.Te most nem vagy önmagad?
-Igen,de a lényeg-
Nem tudta befejezni,mert ekkor fölébredtem.
Tehát ezért volt Marinette!Ez most a valóság?Marinette tényleg elvesztette az érzéseit?És,ha igen,hogy tudom visszaszerezni őket?Megannyi kérdés kavargott bennem.
