Adrien szemszöge:
Másnap reggel korán felkeltem,és elindultam Marinettehez.Meg akartam kérdezni tőle,hogy mi ez az egész.
Amikor odaértem láttam,hogy hatalmas dobozokat pakolnak fel egy teherautóba.A nagy sürgés-forgás közepette,megláttam Marinette édesanyját.
-Elnézést,Ms.Dupain.Láthatnám Marinettet?
-Persze.Fenn van a szobájában.
Gyorsan felrohantam hozzá.Ő éppen a fotóimat szedte le a falról,és rakta egy díszes dobozba.Ugyan úgy nézett ki,mint tegnap.
-Marinette,mi ez az egész?Elköltözöl?
-Igen.Úgy döntöttem,hogy a tanulmányaimat Angliában fogom befejezni.
-De...nem hagyhatod el a várost.-ekkor a szeme és az arca világosabb lett.Lehet,hogy erre gondolt az álmomban Marinette?
-Sajnálom,Adrien.De én már döntöttem.-mondta,majd levitte a dobozt.
-Sajnálom Marinette...kudarcot vallottam.
Mielőtt elindultak volna a reptérre,még elbúcsúztam tőle.Még sokáig integettem neki,míg el nem tűnt az autójuk.
