Miért hittétek el?(short story)

Koplalás és hánytatás

Mivel nem voltam mindig olyan sovány,mint most szégyelltem a testem mások előtt.Minden nap mikor a tükörbe néztem elszomorodtam egy kicsit,hogy én nem vagyok olyan szép és kecses mint a többi lány.Miután megőrültem még jobban kezdett zavarni a súlyfeleslegem.Azt gondoltam,ha én is olyan szép vékony leszek mint a népszerű lányok,és jobban figyelek az öltözködésemre akkor talán lesznek akik mellémállnak.Hiszen a mai világban a külső a fontosabb aki sexy az népszerű,azt talán még az őrület ellenére is szeretik páran.Elhatároztam hát,hogy fogyni fogok,egészen addig amíg nem lesz szép homokóra alakom.Sportolni kezdtem,de ez nem vált be.Elkezdtem különböző diétákkal kísérletezni.Először az édességeket száműztem az életemből,majd chips-et,a cukros üdítőket,a fehér kenyeret és így tovább.Lassan hatni kezdtek a módszerek,de nem volt elég gyors és drasztikus a változás.Többre vágytam,jobban akartam kinézni minél hamarabb.Tehát drasztikus megoldáshoz folyamodtam mégpedig a folyadék diétához.Egész nap nem ettem semmit sem,csak vizet ittam és néha néha ízesítetlen teát.Ez már jobban használt,én pedig egy kis időre fellélegeztem,hogy jó úton haladok.Viszont hamar megutáltam ezt a csodás módszert,mert rengeteget kellett miatta wc-re járkálnom,és ha kevesebbet ittam,hogy ne kelljen annyira pisilnem akkor hirtelen rám tört az éhség.Nagyon ideges lettem ettől,ezért fokozatosan kezdtem visszaállni a régi étrendemre.Ahogy teltek múltak a hetek egyre több ételt száműztem az életemből,de még mindig nem voltam elégedett.Néha elgyengültem,és ettem amennyit csak bírtam,ilyenkor elfogott az önutálat,hogy még rendesen lefogyni sem vagyok képes.Sírva hánytattam meg magam minden alkalommal mikor sokat ettem,vagy épp valami olyat amit nem szabadott volna.A végén már nagyon fájt,éreztem ahogy a gyomorsav végigmarja a torkom.Zokogtam és minden hánytatás után egy apró vágást ejtettem a karomon.Aztán már azon kaptam maga,hogy megszokásból koplalok és purgálok,és vágom magam,pedig már lefogytam.A szüleim persze nem mondták,hogy ár túl vékony vagyok,senki nem szólt,hogy néhány csontom kiáll.Ők csak néztek rá ijedt tekintettel,de nem tettek semmit.Fél éve hagytam abba a fogyási törekvéseket,azóta fokozatosan szoktattam magam a rendes étkezéshez.Anya megvett minden ételt ami a fejlődő szervezetemnek kellhet,újra kaptam cukros löttyöket,és hozott nekem jégkrémet is egyfajta engesztelésül amiért nem állított le.De ennél több nem történt.Nem kérdeztek rá a vágásokra a karomon,nem törődtek azzal sem,hogy egyáltalán miért akartam görcsösen lefogyni.Ők csak mosolyogtak mikor vége lett,és beszélgettünk mintha mi sem történt volna,mintha nem folytattam volna a vagdosást.Egyre inkább visszahúzódó lettem,egyre több seb lett a testemen,megviselt,hogy a családom hagyta volna,hogy bulimiás legyek,csak azért,mert félnek,vagy össze vannak zavarodva.