Miért hittétek el?(short story)

Egy szomorú szülinap

Minden gyerek boldog a szülinapján akinek rendes családja van.Nem kell,hogy amit kapsz drága legyen,hiszen sok mindent vehetünk,de boldogságot nem.Nekem pedig erre az egy dologra lett volna szükségem,illetve nagyjából erre.Mikor elérkezett az eset utáni első szülinapom anyukám megkérdezte mit szeretnék ajándékba a régi életemet,ezt motyogtam,az arcán egy pillanatra együttérzés,és fájdalom suhant át,de utána mintha meg sem hallotta volna ismét rákérdezett.Kaptam egy rakás könyvet,mindenki szép ruhába öltözött,tortáztunk,és még a kedvenc filmemet is megnéztük.Néha egy kis időre kikapcsoltam,és félig meddig élveztem a szülinapomat.Jó volt,hogy a családom legalább részben támogat.Boldoggá akartak tenni,de nem tudták hogyan kéne,és inkább elsiklottak a probléma felett.Megértem,hogy nekik is nehéz volt,hogy tanácstalanok voltak,de akkor is úgy érzem cserbenhagytak.Nem hallották meg a halk könyörgésem,hogy többet törődjenek velem,hogy öleljenek,és szorítsanak magukhoz amíg meg nem nyugszik a háborgó lelkem.Szomorkás volt ugyan a szülinapom,de mégis volt benne valami jó.Hiába nem kaptam meg amit kértem,a családom többet törődött velem aznap,mint egy átlagos hétköznapon.Akkor láttam rajtuk,hogy segíteni szeretnének,csak nem tudják hogyan tegyék.Még apa mindig szigorú arca is megenyhült azon a napon,akkor láttam őt először önfeledten szórakozni.Tudom,hogy az én kedvemért volt így,tudom,hogy anya azt a ruhát vette fel amit kicsinek úgy imádtam,hogy egyszer még fel is vettem,hiába volt rám irdatlan nagy.Mégsem lehettem teljesen boldog,hiába kerültek elő a szép időket idéző dekorációk,hiába viseltem az egyetlen ruhámat amiben szépnek éreztem magam,mert nem voltak vendégek,nem voltak már barátaim.Féltek tőlem,és ez fájt,annyira féltek,hogy még a szülinapi bulimra sem mertek eljönni.