A bűvös hatos

ELSŐ

Íme az első rész, csak, hogy egy kicsit beleolvasshassatok. ;)

_________________________________________________________

Susanne

_________________________________________________________

Hétfő reggel van, és nem mellesleg szeptember elseje. 6:00 a telefonomból hangosan kezd ordítani a One Direction Perfect című száma. Miután észhez tértem, és rájöttem, hogy hol vagyok, és mi van ma, a telefonomért nyúltam. Természetesen nem, az ébresztőm szólt, mert addig még volt fél órám. Nem, ez Sam volt, a legjobb barátnőm, aki ma bevállalta az ébresztőm helyettesítését.

- Hmm – veszem fel a telefont

- 10 perc és ott vagyok – mondta és már le is tette

Időm se volt válaszolni, így csak visszazuhantam az ágyra. Nem volt erőm felkelni, pedig a tudatalattim tudta, hogy 10 perc múlva Sam hangjától lesz hangos a lakásom. Igen, egyedül lakom. Anyuék egy vidéki városban laknak itt Angliában, míg én Londonba költöztem önálló életet kezdeni. Amint a többiek megtudták, hogy ide költözöm, költöztek ők is. Eleve egy gimibe jöttünk, ide Londonba, Daniel meg ide jött főiskolára, így nem volt rossz ötlet abba a városba költöznünk ahol tanulni fogunk. A gimi és a főiskola pár háznyira van egymástól, így szinte mindig együtt tudunk lenni. Egyikünk se mondhatja azt, hogy szegény családból érkezett, mivel egy héten belül mindannyian egy utcányi távolságra, de tudtunk házat venni. Így egy utcányira lakik tőlem Sam is, szóval 10 perc az 10 perc.

- Jó reggeeeelt! – hallom meg hangját az előszobából, majd hallom, hogy valamit lerak és jön felfelé a lépcsőn – ébresztő Csipkerózsika! – lép be a szobámba

- Nem akarok felkelni – mormolom a párnámba

- Nem hallom – ül le az ágyam szélére Sam

- Nem akarok felkelni – fordítom oldalra a fejem és elismétlem az előző mondatom

- Pedig muszáj lesz, különben elkésünk a suliból – mondja és megsimogatja a fejem

- Nem érdekel – mondom és magamra húzom a takarót

- Hát jó – áll fel az ágyamról én meg már megnyugszom, hogy feladta – pedig hoztam reggelit – mondja, nekem meg rögtön kinyílik a szemem

- Kaját mondtál? – ülök föl túl gyorsan, mint kellett volna, így megszédülök

- Igen – mondja, és lerohan a konyhába

Rögtön kipattanok az ágyamból, és egy szál térdig érő pólóba és bugyiba Sam után rohanok.

- Tudtam, hogy ezzel letudlak csalni – mondja mosolyogva és tölt nekem egy bögre kávét és a kedvenc péksüteményem mellé teszi, ő meg leül velem szemben

- Tudod, ha kajáról van szó, akkor én bármit megteszek – mondom mosolyogva és belekortyolok a koffeinbombámba – és, mi szél hozott erre hajnalok hajnalán? – kérdezem meg végre azt, amit már a telefonba is akartam

- Rajtam van a sor, hogy felkeltselek és elmenjek veled suliba – válaszol

- Mi az, hogy rajtad van a sor?

- Megbeszéltük Lilyvel, hogy valaki a két utcából ki melyik utcában lévő tagot szedi össze. Enyém lett ez az utca, tehát te és Daniel, Lilyé pedig Jonah és Jack.