A bűvös hatos

NYOLCADIK

Sziasztok! Siekrült megint egy héten belül hoznom részt. Viszont kezdenek elfogyni az előre gyártott részeim, úgyhogy a mai nap írással fog telni. ;)

_________________________________________________________

Sue

_________________________________________________________

Amint elmentek a többiek, egyből visszasiettem a konyhába, és rendet raktam. Nem tudom, hogy a kaja hogyan lesz, de azt most hagytam, és miután a konyhában végeztem, a szobámba siettem összeszedni a cuccaimat. Előszedtem egy táskát, annyira nem nagyot, mivel nincs sok cuccom, és összeszedtem bele a holnapi ruháimat és egy alvó szettet. Miután mindezt beleraktam a táskába, besiettem a fürdőbe, kivettem egy kistáskát és azt teleraktam a tisztálkodási cuccaimmal, mivel max a tóban fogunk fürdeni, így tusfürdőt nem raktam, csak egy dezodort. Közben visszasiettem a szobába és találomra kikaptam egy fürdőruhát a szekrényből és a táskába raktam. Visszamentem a fürdőbe, és a maradék cuccokat is beleraktam. Amint végeztem már csipogott is a telefonom, mert a csajok videochatet indítottak.

- Kíváncsi voltam meddig bírjátok segítség nélkül – ülök le mosolyogva az ágyamra

- Én már összepakoltam, csak összegyűlt pár kérdés, és mivel megszoktuk beszélni ilyenkor... – kezdi Lily

- Oké, értjük – nevetek fel

- Mit szeretnél? – teszi fel a nagy kérdést Sam

- Visztek fürdőruhát?

- Én raktam el, mivel csak a tóban tudunk fürdeni – válaszolok

- Igen, én is raktam – mondja Sam

- Oké, és mennyi ruhát raktatok?

- Csak holnapra – válaszol Sam

- Igen – helyeselek

- Utolsó, mekkora táskát visztek?

- Na ez egy jó kérdés – nézek Samre – a kaja hogy lesz?

- Gondolom a fiúk majd megoldják, miért? - válaszol

- Hát a táska kérdésben, mekkora legyen, de akkor ezt majd ők elintézik – mondom majd Lilyre nézek – nem viszek nagy táskát ennyi cuccnak – mondom, majd hallom hogy csöngetnek

- Valaki csengetett – mondja Lily vigyorogva

- Igen, úgyhogy megyek. Sziasztok – köszönök el – LASSAN gyertek ám – vigyorgok kihangsúlyozva a „lassú" szót

A táskámat összehúzom, majd lerobogok a lépcsőn és nyitom az ajtót. Egy vigyorgó Jonah néz velem szembe, háta mögött a Mercijével. Akkor ő visz minket.

- Szia – vigyorgok és nem tudom hirtelen hogy mit csináljak

Legszívesebben letámadtam volna, de nem tudtam, hogy ezt lehet e. Végül gondolataim közül Jonah rángatott ki.

- Bejöhetek? – kérdezi vigyorogva

- Persze – állok félre az ajtóból, majd amikor bejön becsukom azt mögötte

Ahogy visszafordultam megszólalni sem tudtam, mert Jonah ajkait az enyémre tapasztotta, belém fojtva a szót. A hátam mögött fordított egyet a záron, majd az ölébe kapott és bevitt a nappaliba, és lerakott a kanapéra. Mosolyogva csókolom tovább, és minél közelebb bújok hozzá. Nem érzem, hogy bármi mást kéne csinálnunk, ez éppen elég ahhoz hogy érezzem, hogy jól döntöttem. Elválik ajkaimtól, majd mosolyogva néz le rám.