A bűvös hatos

TIZENNEGYEDIK

_________________________________________________________

Sue

_________________________________________________________

Miután Jonah elindította az autót, és kikanyarodtunk az útra feloszlott az addigi csönd.

- Nagyon köszönjük Sue – mondja mindenki egyszerre

- Annyira csodálatosak – áradoznak a lányok

- És elhívtak minket a stúdióba – mondják a fiúk

- Nagyon szívesen – mondom mosolyogva – akkor nem baj, hogy ideszerveztem őket? – kérdezem félve

- DEHOGYIS – mondják egyszerre hangosan

- Jó, jó! Azért nem kell kiabálni – mondom mosolyogva

- Amúgy – kezdi Lily – mi eddig miért nem tudtunk róluk?

- Nem kérdeztétek – vonom meg a vállam vigyorogva

- De nem veled volt tele a net, amikor együtt voltál Niallal? – kérdezi Jack, mire Jonah ledermed, és a kocsiban hirtelen síri csönd telepszik

- Mi? – kérdezi nyugodt hangon

- Te nem olvastad akkor? – kérdezek vissza

- Nem – nézi szünet nélkül az utat – és... mennyi ideig voltatok együtt?

- 3 évig – mondom mire újra csönd következik

- Hogy az a... – áll félre az úton Jonah, majd kiszáll és lemegy az útról a fűre

Én ültem elől a szélén, így én is gyorsan kiszálltam és utána mentem. Liamék is félreálltak, így intettem nekik, hogy várjanak.

- Mi bajod van? – rántom vissza Jonaht, aki még mindig csak előre gyalogolt

- Hogy mi bajom van? – rántja ki a kezét, és rám néz – az a bajom, hogy most találkoztál az exeddel, akivel valószínűleg nagyon szerettétek egymást, és én erről nem tudtam. Mi van ha most újra beleszerettél? Jézusom, ahogy megöleltétek egymást – beszél folyamatosan mint egy őrült

- Jonah! Fejezd be! Nincs köztünk semmi, és nem is lesz – mondom higgadt hangon

- És én ezt honnan tudjam? És el is higgyem?

- IGEN! HIDD EL, MERT NEM ŐT HANEM TÉGED SZERETLEK TE BAROM – kezdek el kiabálni, mert elegem lett abból, hogy ennyire bizalmatlan – ő a barátom volt, és kihűlt a kapcsolatunk. Barátok maradtunk, úgy mint Jack és én. Akkor mostantól Jackre is féltékeny leszel?

- Dehogy leszek – mondja rögtön

- Na látod – mondom és fel le jár a mellkasom, annyira ideges vagyok

- De akkor... – kezdene bele valami nagy baromságba

- Nem Jonah, nincs de – fogom meg a kezét – nincs köztünk semmi olyan amire féltékenynek kéne lenned – mondom kicsit nyugodtabban

Csöndben állunk egymással szemben, és egymást kezét fogjuk. Majd a szemembe néz, és a derekam köré fonja a kezét. Nem csúszik le vagy fel a keze, hanem ott marad ahol lennie kell. Ebből is tudom, hogy jó embert választottam magam mellé. Hirtelen megölel és szorosan húz magához. Én csak mosolyogva visszaölelem, de nem mondok semmit. Ide nem kellenek a szavak.