A bűvös hatos

HETEDIK

Sziasztok! Ha ti nem is, de én most büszke vagyok magamra, mert sikerült betartanom az egyhetes "szünetet". Remélem ti is örültök!

_________________________________________________________

Sue

_________________________________________________________

A távolban hallottam a többiek füttyögését, és fényképek elcsattanását, de inkább arra figyeltem, hogy Jonah velem van. Nem tudom, miért döntöttem így, vagy mi vezérelt arra, hogy őt válasszam, de így tettem és úgy érzem, hogy jól döntöttem. Elválok Jonah édes ajkaitól. Ő apró csókokat ad még ajkaimra, majd a szemembe néz.

- Jól hallottam azt, amit az előbb mondtál? – kérdezi mosolyogva

- Igen – mondom ki hezitálás nélkül

Ez az igazság. Még Danielből nem tudom, hogyan gyógyulok ki, de azon nem most kell gondolkodnom.

- Menjünk vissza a többiekhez – mondom mosolyogva

A többiek tapsolva fogadnak minket. A csajok őrjöngenek, a fiúk büszkén néznek Jonahra.

- Akkor ez most hivatalos? – kérdezi Lily vigyorogva és megölel Sammel együtt

- Szerintem igen – nézek Jonahra, akit a fiúk ugyanígy közrefognak

- Ennyire boldognak már régen láttalak – mondja Sam megsimítva az arcom

- Köszi – mondom mosolyogva

- Na akkor igyuk le magunkat a sárga földig – kiálltja el magát Daniel, mire 2 pincér is jött, mindegyiknél 2 tálca itallal

- Hát az nem lesz nehéz – mondom és elveszek egy italt

Jonah a derekamnál fogva magához húz, majd koccannak a poharak és lehúzzuk a rövid italokat. Most már nem fogtam vissza magam, nem volt miért megtagadnom magamtól az italt. Minden elrendeződött. Ennél szabadabbnak még nem éreztem magam. Jonahhoz húztam a székem, és a vállára hajtottam a fejem, ő meg a derekamon pihentette a kezét. Boldog voltam.

🔆🔆🔆🔆

Fáj a fejem. Valaki a hasamon fekszik. Nagyon fáj a fejem, de ki az, aki a hasamon fekszik? Meg egyébként hol vagyok?

Ezernyi gondolattal és hatalmas fejfájással ébredtem. Egy barna fej aludt a hasamon. Végignéztem magamon, és hálát adtam magamnak, hogy van rajtam ruha. Beletúrtam a barna hajba, ami a hasamon pihent, erre az illetőtől csak egy morgást kaptam. Majd fél percen belül már felemelte a fejét és engem nézett. Ki más lehetett, mint... Jack?

- Kicsim – hallom meg Jonah hangját mellőlem

Összevissza kapálózok, majd felébredek. Jonah az ágyam mellett ült a földön és a fejét dörzsölte.

- Hát te meg mit keresel ott? – kérdezem mosolyogva, végignézve felsőtestén

Már ami kilátszódott a rácsavarodott takaró alól. Rajtam nem volt takaró. Mivel az enyém volt rá csavarodva. Szerencsére a valóságban is legalább fehérnemű volt rajtam. Úgyhogy megnyugodtam, hogy akkor remélhetőleg semmi őrültséget nem csináltunk az éjjel.

- Most löktél le, mivel hirtelen akkorát ugrottál alattam, hogy én ijedtemben legurultam rólad és itt riadtam fel. Nem elég hogy szétesik a fejem, még be is verem – kezd el hisztizni és összefonja maga előtt a karjait