A bűvös hatos

TIZENEGYEDIK

Íme a következő, és egy darabig ez az utolsó. Ha eltűnnek a fejem fölül a hullámok, jön a következő rész. 

Jó olvasást!

_________________________________________________________

Sue

_________________________________________________________

Lassan megnyugodok, és felnézek Jackre, aki még mindig hősiesen a hátamat simogatva nyugtat.

- Na? Jobban vagy? – néz le rám

Mindegy hogy csak pár centivel magasabb, mégis felnézek rá.

- Nem nagyon – karolom körbe magam, mert közben besötétedett és a szél is felerősödött

- Azért menjünk ki, mert megfázol – kezd el aggódni, mire elmosolyodok

- Te is itt vagy, szóval te is megfázhatsz – mondom mosolyogva

- És az szerinted érdekel engem? – kérdezi, mire elnevetem magam

Az elmúlt pár órán belül először nevetek fel. Elindulunk kifele.

- És most mit csináljak? – nézek rá

- Nem tudom. Őszintén nem tudom – hajtja le a fejét

- Pedig reméltem, hogy te legalább tudod – mosolyodok el szomorúan

- Ezt most neked kell kitalálnod – mondja – annyiban tudok segíteni, hogy ha gondolod, akkor kiköltöztetem Jonaht és alszok veled – ajánlja fel a segítségét

- Ez nagyon aranyos tőled – lépek ki a vízből és a többiek felé megyek – de ezen nem akarok sokat gondolkodni. Majd valahogy lesz. De ezt nem akarom úgy megoldani, hogy Jonahnak ártok – mondom, és ekkor érünk oda hozzájuk

- Minden rendben? – jönnek oda a lányok – jól vagy?

- Jobban leszek – válaszolok szűkszavúan

A két fiú nem jön oda hozzám. De, fél perccel később Jonah előttem terem, megfogja a kezem és félre húz.

- Gyere egy kicsit – mondja én meg követem

Hátraintek a többieknek, hogy most hagyjanak minket. Jonah megáll, és szembefordul velem. Derekamat fogja, miközben egymással szemben szótlanul állunk.

- Én ezt nem bírom Jonah – sírok fel és a vállára hajtom a fejemet

- Shhh – kezd el nyugtatni – próbálj meg megnyugodni – simogatja a hátamat

Valahogy nagyobb biztonságban érzem magam így. De nem tudom, hogy Daniellel milyen lenne. De akarom tudni? Végre boldog vagyok. És ezt nem Danielnek köszönhetem, hanem Jonahnak. Daniel akkor bukkant fel, amikor már összejöttem Jonahval. Elkésett.

- Lehet, hogy gonosz leszek – kezdem el, és Jonah szemébe nézek

- Biztos, hogy nem – vágja rá rögtön

- Hallgass végig kérlek!

- Bocsi – hajtja le a fejét

- Szóval, arra jutottam, hogy Daniel elkésett. Akkor jött, és vallott nekem szerelmet, amikor már összejöttem veled. Végre boldog vagyok és ezt nem neki köszönhetem, hanem neked – mondom mosolyogva és megsimogatom az arcát, mire ő is elmosolyodik és közelebb hajol, hogy megcsókoljon, de én elhúzom a fejem – Nem tudom, hogy vele milyen lenne – folytatom – de azt tudom, hogy veled milyen. És ismert dolgot ismeretlenné nem fogok lecserélni. Nagyon boldog vagyok veled, és ezen nem akarok változtatni – mondom mosolyogva és elhallgatok