the forest of liars ~ jikook | ✔

harmadik nap

Másnap reggel már jóval hamarabb felkeltem, mint Jungkook. Még csak fél nyolc volt, így úgy döntöttem, hogy nem mászok elő a sátorból, hanem bámulom annak tetejét és agyalok a tegnap este történtekről. Megbeszéltük a dolgokat, én még sem érzem azt, hogy minden rendben lenne, főleg azért, mert nem voltam vele száz százalékosan őszinte. Megkérdezte, hogy mégis miért állítottam le, én pedig azt mondtam, hogy azért, mert nem érzek iránta semmit. Tudom, hogy nem hitt nekem, még én sem hittem el a saját hülyeségem, de nem szólt semmit, csak hümmögött párat és beletörődött abba, hogy nem leszek őszinte vele még akkor sem, ha nekiáll erőszakoskodni.

A mellettem lévőre pillantottam, aki tátott szájjal aludta az igazak álmát és muszáj volt elmosolyodjak, mert rettentően aranyos volt, pedig még egy nyálcsík is lefolyt az állán. Nem tudom, hogy mit gondoljak. Nem szabadna ilyenen gondolkodjak, de egyszerűen képtelen vagyok elmenni az mellett, hogy Jungkook mennyire kitartó velem szemben. Mert itt nem egy-két hétről beszélünk, hanem egy egész évről. Persze, hogy élvezem, hogy valakinek ennyire fontos vagyok, ki ne élvezné?

- Szép jó reggelt - ásított egy hatalmasat Jungkook, majd kinyújtóztatta izmait és szembe fordult velem.

- Jó reggelt neked is - mosolyodtam el.

- Mióta vagy fent? - kérdezte, mire közöltem vele, hogy nagyjából fél órája. - Vissza akarsz ma menni a tóhoz, ahol tegnap voltunk?

- Aha, visszamehetünk - bólintottam egyet és igazából eléggé csábító volt az, hogy Jungkookkal kettesben odamenjünk. Hát, abban azért reménykedek, hogy nem fogunk eltévedni.

- Csak kérek még tíz percet, amíg összeszedem magam - ásított egy hatalmasat, majd fejére tette a párnáját, hogy eltakarja maga elől a napfényt.

Igazából jó ötletnek tűnt az, hogyha Jungkook arcába döngölöm még jobban a párnát, viszont lehet, hogy még sem volt annyira jó ötlet, ugyanis elkapta a csuklómat és egy határozott mozdulattal magára rántott. Hiába akartam lemászni róla, nem hagyta és eléggé élvezte, hogy mennyire zavarba jöttem a hirtelen támadt közelsége miatt.

- Tudod, ha nem lennél ennyire makacs, akkor simán megcsókolnálak - suttogtam, miközben államat kezdte cirógatni. - De addig nem fogok semmi olyan csinálni, amíg te nem kérsz rá - kacsintott egy aprót, majd elengedte a csuklómat, én pedig azonnal lemásztam róla, mert a fejem rettenetesen égett a kialakult szituációtól.

Nem tudom, hogy melyik miatt érezzem rosszabbul magam. Azért, mert ilyen kellemetlen szituációba keveredtem az állítólagos legjobb barátommal, aki lényegében közölte velem, hogyha igent mondok arra, hogy megcsókoljon, akkor meg is teszi, vagy pedig azért, mert élveztem, ahogy hozzám ért és meleg lehelete megcsapta az arcomat, ezzel libabőrt kiváltva belőlem.

Kevesebb, mint egy óra múlva már indulásra készen voltunk, viszont mielőtt még elhagytuk volna a szállást, volt egy kis vita a többiekkel, amiért együtt aludtunk Jungkookkal. Sojung és Hami akadt ki a legjobban - az utóbbit még meg is értettem, mert bejött neki a srác, de Sojungot nem tudtam hova tenni - és konkrétan kérdőre vontak, hogy mégis miért aludtunk együtt. Nem értettem, hogy miért érdekli őket ennyire, de végül kimagyarázkodtunk azzal, hogy az éjszaka zajokat hallottam és csak Jungkook volt ébren, így hozzá pofátlankodtam be. Szóval rettenetesen megkönnyebbültem, amikor elhagytuk a táborhelyet és magunk mögött hagytuk a többieket, mert még akkor sem akartak csitulni a dolgok, amikor mindent megmagyaráztunk nekik.

- Nem értem, hogy miért húzták fel ennyire magukat - szólalt meg Jungkook, amikor már sétálhattunk egy ideje, viszont egyikünk sem mondott egy szót sem. Végre megtörte a nyomasztó csendet, ami kezdett nagyon idegesíteni.