the forest of liars ~ jikook | ✔

első nap

Férfiakhoz nem igazán illő sikításszerűséggel rontottam ki a sátramból és kis híján szívrohamot kaptam, amikor arra keltem fel, hogy valami mászik rajtam és kilencven kilométer per órával a fülem felé közelít. Igaz, hogy még egy napja sem vagyunk itt, de én már most mennék haza, mert rohadtul nem tetszik, hogy itt a semmi közepén vagyunk. Alapjáraton el sem jöttem volna, csak Jungkook és Sojung hallani sem akart arról, hogy nem tartok a társasággal, így - nem hazudok -, több mint egy héten át könyörögtek nekem, a végén pedig már annyira idegesítettek, hogy belementem, mert tudtam, hogy nagyon eltökéltek és nem fognak békén hagyni, amíg rá nem bólintok Sunwoo csodálatos ötletére, miszerint menjünk el egy hétre kempingezni a semmi közepére.

- Veled meg mi a franc van korán reggel? - ráncolta össze a szemöldökeit Jiae, aki egy fatörzsön ült és első sorból nézhette végig a pánikrohamomat.

- Semmi... - motyogtam, majd sóhajtottam egyet, de azért a biztonság kedvéért még vagy hatszor leellenőriztem, hogy biztosan nincs-e rajtam valami.

- Lehetne halkabban? Valaki szeret sokáig aludni! - kiáltotta el magát Hami, akinek a sátra az enyém mellett volt, így előfordulhat, hogy rám kelt fel.

- Bocsánat - vakargattam meg a tarkómat, majd úgy döntöttem, hogy letelepedek a fekete, rövid hajú lány mellé, mert még a sátram közelében sem voltam szívesen.

- Kérsz? - nyújtotta felém a cigijét, mire bólintottam egyet, majd kikaptam a kezéből és egy jó nagyot szippantottam bele.

- Miért vagy fent ilyen korán? - kérdeztem tőle, mire megvonta a vállait.

- Rosszat álmodtam - válaszolta, én pedig úgy döntöttem, hogy nem faggatózok tovább, hiába vagyok tisztában azzal, hogy hazudik. Majd elmondja, ha szeretné, nem erősködöm. - És te?

- Megtámadott egy bogár és majdnem meg is ölt - nyújtottam vissza neki a cigijét, miután még egyszer szívtam belőle.

- Mindent értek - nevette el magát.

- Mára van valami terv? - kérdeztem, viszont mielőtt válaszolhatott volna, szinte ugyanakkor jelent meg Wonbin és Sojung, akik még elég kómásak voltak.

- Szép jó reggelt - köszöntötte őket a mellettem ülő.

- Nektek is - ásította Wonbin, majd beletúrt a hajába, hiszen még azt sem volt ideje megigazítani.

- Többiek még alszanak? - kérdezte a vörös hajú lány, mire bólintottam egyet.

- Nem sokáig - mondta a tetkós srác, majd visszasietett a sátrába és a bluetoothos hangszórójával tért vissza.

- Azt szeretnéd, hogy Hami kirobbantsa a harmadik világháborút? - kérdeztem tőle, mire megvonta a vállait. - Komolyan haza fog menni, mert alapból el sem akart jönni.

- Abban mi izgi, hogy délig alszanak? Csomó hely van erre, amit felfedezhetünk, ahelyett, hogy mindenki a saját sátrában van és semmit sem csinál. - állt ki Jiae Wonbin mellett.

Oké, ebben igazuk volt, de még nyolc óra sem múlt. Legalább egy tízig aludhatnának, aztán senki sem lenne hulla, mert szerintem senki sem tudott éjfél előtt elaludni. Én például szerintem hajnali kettőig forgolódhattam, mert mindenféle zajt hallottam és féltem, hogy valami állat ránk támad az éjszaka közepén, pedig elvileg Bijarimot szándékosan kempingezésre alakították ki. Nagyobb biztonságban éreztem volna magam, ha mondjuk van valaki mellettem, de végül annyira álmos voltam, hogy csak sikerült valahogy elszundítsak.

Nem lepődtem meg, amikor Wonbin Martin Garrix egyik számát kapcsolta be, hogy Jungkook, Hami és Sunwoo biztosan felébredjenek és a biztonság kedvéért még közelebb is ment a sátrukhoz, hogy még jobban kicsesszen velük.