panic attack (novel)

Devil In Me

🎶Lábam előtt hever e hatalmas föld melyen annyi vér kifolyt. Oly erős, fenséges és mégis megalázkodott az ember előtt. Vérből táplálkozott, és most lassan pusztul el. Mi pedig mit teszünk ez ellen? Csak tovább öljük békénkkel. Mire vártok? Fegyverbe!🎶
Izzadságban fürödve ülök fel, csak egy rossz álom lehetett, de dallama még ott zeng fülemben. Az óra éjfélen áll, de a mutató nem perceg.
Megállt.
Felöltöm legcsinosabb ruhám, ma az éjszakának adom magam. Hajam elegáns kontyba rendezem, legszebb ékszereimet is felveszem. Kinézek az égre, itt az idő, nem várakoztathatom meg. Kilépek az ajtón, lassan sétálok a sötétben. Hűvös beton simítja talpam, karomat borzolja az esti szellő. Egyhangúan haladok a célom felé. Fejemben felcseng az ismerős dal. Halkan dúdolva utazom.
A sötét elnyel, átölel, megért és cserébe csupán engem kér. Hírnök hozza az eső üzenetét, a szél jöttére még a fák is megremegnek, futásra intenek. Ugyan, én nem félek majd az éjszaka megvéd .
Az utcák üresek ma csak én táncolok. Átnézek a korlát felett, a fekete vizet szemlélem. Rajts néha-néha megcsillan egy-egy holdsugár. A sötét kezét nyújtja és el kezdődik a végzetes piruett. A korlát mint a kés pengéje, egyetlen rossz lépés kell csupán. Meginog egy láb és a szellő kísér tovább majd a víz kér fel. Egy örökkévalóságig táncolhatunk, már nem vagyok egyedül és nem is leszek. Az utolsó képek, csak a vízen átszűrődő holdfényt látom, intek a világnak és visszatérek örök táncomhoz a sötéttel.

Egy kis esti borzongás, kellemes napot. 🙂