Szívemből éneklek [Oikawa x Reader]

5.: Ki?

[Reader]

-UUUUUUUGH!

Hatalmas erővel csaptam egyet az előttem levő üres területre, mely az ágyamon uralkodott. A takaró ennek hatására kissé begyűrődött, de jelen pillanatban ez nem igazán érdekelt, ugyanis a bennem dúló feszültség jelenleg túlságosan is nagy volt ahhoz, hogy annak okán kívül bármivel is foglalkozzak.

-Miért?-Felkeltem az ágyamból, s kissé kétségbeesetten kezdtem el fogdosni mindenhol a fejemet, valami jel után keresgélve, hátha furcsa gondolataim oka ott tárulkozik meg.-Miért? Miért? Miért??

Mivel Frederic a konyhában volt, s a falak igencsak vastagok voltak nem igen kellett aggódnom amiatt hogy kihallatszódnak kissé indulatos kérdéseim. Ráadásul ha hallotta volna is, akkor is már réges rég tudja hogy milyen vagyok a színpadon kívül.

De hogy mi is volt az a kiváltó ok, amiért úgy kezdtem el köröket gyorssétálni a szobámban mintha egy titkos rituálét végeztem volna, amivel egy háromezeréve trónra jutott démon-királyt idézhetek meg?
Nos, a válasz egyszerű;
Barna szemek.

Mindenhol, bárhova is néztem, nem láttam hogy mi volt előttem. A tekintetem előtt mindig az ismeretlen fiú szemei villantak fel akaratom ellenére, amelyet az első pár percben még tűrtem, de idővel kezdett felgyülemleni bennem a méreg és az idegesség, amiért nem tudom kiverni a fejemből. Holott annyi mindennel próbálkoztam annak érdekében, hogy eltereljem a gondoaltaimat!

-Idióta agy! Bezzeg a matekot nem jegyzed meg ilyen könnyen!-Morgolódtam, s hogy újból tegyek egy próbát a szemek kiűzésére, elővettem a mobilomat, s elindítottam rajta különféle videókat, melyekről jogosan gondolhattam azt, hogy majd elterelik gondolataimat.

[Oikawa Tooru]

-Iwa-chan~ Gyere ki! Nem akarok elkésni az évünk legelső meccséről!-Kiabáltam be legjobb barátom házába, miközben vadul toporzékolni kezdtem a bejárati ajtójuk előtt.

Nem szerettem várakozni, főleg nem olyan napokon, melyeken a nap úgy gondolta hogy eltűnik, egy hideg áramlatot hagyva maga után. Jelenleg is két kezemmel dörgöltem a karjaimat, hogy minél jobban felmelegedhessek azalatt az idő alatt, amíg Iwaizumira vártam.
A velem egykorú fiú hamar fel is tűnt az ajtóban, amint éppen vállára kapta táskáját, hogy végre elindulhassunk a sportcsarnokhoz.

Ritkán volt olyan alkalom, mikor az edző ott akarta megtartani az edzést, ám mivel hamarosan elkezdődnek a nemzeti selejtezők, a hangulat és a tér érdekében át szoktunk vándorolni a közelben levő sportcsarnokhoz. Három éve építettek oda egy röplabda pályát is, aminek most igazán örülök, hiszen nem kell legalább mindig ugyanott edzenünk.

-Végre!-Ez volt az első szavam felé, amint kilépett az ajtón s azt becsukta maga mögött. - Már azt hittem sosem jössz ki a barlangodból! Megszoktad a nyáron, hogy mivel alig vannak barátaid, nem kell sehova sem menned velük, Iwa-chan?

-Kussolj be, Shittykawa mielőtt még agyonütlek.-Morogta,mire én elvigyorodtam, s így keltünk útnak az edzésünkre. Addig, amíg nem értünk oda a megbeszélt helyre sokféle téma felötlött kettönk között, s mindet kiveséztünk, ami csak az eszünkbe jutott s úgy gondoltuk hogy megosztjuk a másikkal.

-DE ha netán holnap elrabolnak, ne engem keress fel majd segítségért!

-Oikawa, még mindig nem léteznek űrlények.

-De igen! Komolyan azt gondolod hogy csak a mi bolygónkon van élet, Iwa-chan? Szerintem nem! Biztos vagyok benne hogy egyszer el fognak jönni megnézni minket, és akkor majd eléd fogok állni és-Ahogy egyre mélyebbre ástam magamat a saját gondolataimból kialakított témában, melynek részesedésébe újból én húztam bele Iwa-chant, éreztem hogy egyre izgatottabb leszek.

Mindig ez van, egyszerűen imádom ezt a témát és bármit megadnék egy olyan valakiért, akivel erről bármikor tudnék beszélni!

Mármint... Oké, itt van nekem Iwa-chan, de ő egyenest utálja az ilyen gondolataimat, és bár a sok hülyeségemet eltűri ez az egyetlen egy dolog van, amit még tőlem sem tűr el, szóval ez veszett fejsze nyele.

-Mellesleg, te nem vettél észre azon a lányon valami furát?

Legjobb barátom felé fordítottam a fejemet. Kiről beszél ez?

-Kin?

-Hülye...-Morogta-Akinek sikeresen nekimentél. Nagyon ismerős volt.

Megrántottam a vállamat, jelezve hogy nem tudok konkrét választ adni.

-Lehet, hogy egy távoli rokonod akit nem ismertél fel?

-Nem, nem úgy ismerős...

-Nem tudom kiről beszélsz Iwa-chan, de ha így megmaradt a fejedben az, hogy hogy néz ki akkor igazán megragadhatott téged a külseje!-Kacsintottam mindent tudóan a fekete hajúra, aki csak cöccögve megrázta a fejét, majd egy hirtelen jól irányzott mozdulattal úgy tarkón vágott, hogy előrebicsaklott a fejem.