Szívemből éneklek [Oikawa x Reader]

8.: Új Reakciók

[Reader]

A terem ajtaja, melyet még mi léptünk át alig tíz perccel ezelőtt újból kinyitódott, s újabb embereket engedett be. Mindegyik tagnak volt egy fekete dzsekije magán, amit úgy látszik büszkén viseltek magukon -már, akin ez látszott. 

-Ah, megjöttek az ellenfeleink.-Mondta Iwaizumi ahogyan a frissen érkezettek felé nézett-Lassan lejár a szünetünk, üljetek nyugodtan le egy padra, de vigyázzatok a repülő labdákkal!-Kacsintott egyet mosolyogva, rám tekintve, mire kissé összepréseltem az ajkaimat. Még egy utolsó pillantást vetett rám, majd azzal ott hagyott minket, hogy a "Karasuno" -legalábbis ez volt a felsőjükre írva- tagjaival beszéljen pár sort a kezdés előtt. 

-Üljünk le.-Szólalt fel Fred, válaszul pedig csak bólintottam egyet.

[Oikawa Tooru]

-Tobio-chan~ rég láttalak.-Intettem réges-régi ellenfelem felé, kissé irritált mosoly kíséretében, ugyanis irritált engem a jelenléte. Jó, igazából az talán nem zavart volna, hogy itt van a közelembe, de a kisugárzása, az a "mindenkinél jobb vagyok" aurája teljesen dühbe gurít. Hiszen ő egy zseni, és joga van ezt érezni. Ch...

Kageyama egy biccentéssel köszönt nekem, majd azzal a lendülettel el is kapta a tekintetét rólam. A mellette álló fiú Hinata mosolyogva beszélt neki valamiről, és valamitől lelkes izgalomba jött. Fogadjunk  a röplabdától...

-Jut eszembe, Iwa-chan~ Nagyon szép barátnőd van.-Kacsintottam a fekete hajú barátom felé, aki ezt hallván halványan elvörösödött, és szemöldökét összeráncolva meredt rám.

-Bazdmeg, Oikawa! Nem a barátnőm, most beszéltem vele először élőben!

-Hogy érted azt, hogy élőben?

-Úgy, hogy ő Európában már egy befutott híresség, idióta.-Morogta, de nekem még mindig nem esett le. Ez a lány komolyan egy világhírű személy lenne, és csak én vagyok olyan hülye, hogy nem ismerem fel? De hát nem ismerem...

-Mi a neve?-Fordultam Iwa-chanhoz, kíváncsi tekintettel.

-[Teljes Név].-Nem lettem előrébb ezzel.

-Aaaaahhhaa...Mindenesetre, tetszik neked, Iwa-chan?-Csillantak fel a szemeim. Iwaizuminak még soha, egyetlen személy sem jött be, és a természetellenes elvörösödése bizonyíthatná azt, hogy ezúttal talán szerelembe esett! Legalább tudnám szívatni ezzel, vagy segíteni összehozni őket.

-Hagyjál már a szarságaiddal, és álljunk be. Kezdünk.-Motyogta, szigorúan csak a földet pásztázva a szemeivel. "Ez most...Egy igen vagy egy nem?"

[Reader]

A meccsnek másfél órával később lett vége. Szinte észre sem vettem, milyen hamar eltelt az idő, annyira beleéltem magamat a játékba, habár én csak nézőként vehettem részt rajta.

Szoros volt az állás, viszont ennek Oikawa feladói és Iwaizumi ász-kombója vetett véget. A barna hajú fiú szinte a pálya legvégéből passzolta Iwaizumi-sannak a labdát, aki pedig olyan erővel ütötte le hogy szinte már sajnáltam a padlót, mivel olyan hangosat csattant rajta a labda hogy azt hittem ott tört ketté.

Mikor elhangzott a meccs végét jelző síp, a Karasuno tagja kissé csalódottan, kissé mérgesen haladtak le a pályáról. Legfőképpen egy narancssárga hajú fiú viselkedése volt feltünő, ugyanis úgy pattogott a társai körül mint egy gumilabda.

Hirtelen, szinte a semmiből éreztem meg magamon egy tekintetet. Mikor odanéztem, Oikawa szemeivel akadtam össze, aki a hálón keresztül nézett rám, ám még így is olyan volt, mintha itt állna velem szemben.

A hideg kirázott a pillantásától, s nagyon, nagyon reméltem hogy ezt rajtam kívül senki nem vette észre.
Egyszerűen nem tudtam elszakadni a pillantásától, s mintha a külvilág egyre halkabb s homályosabb lett volna számomra.

"Emlékezz ki ő, [Név]! Egy nőcsábász!"

Ez a belső mondat úgy húzott ki ebből az ismeretlen örvényből, melybe Oikawa rántott bele mintha soha nem is lettem volna benne. Elkerekedtek a szemeim s pillantásomat azonnal elkaptam a fiúról, s Fredericre néztem.

-Menjünk, gratuláljunk a csapatnak.-Mosolygott rám, majd azzal felállt s a győztesek felé vette az irányt.

"Na már csak ez kellett." Gondoltam magamban ahogy egyre közelebb értünk a csapathoz, akik kissé fáradtan, ámbár kedvesen mosolyogva fogadtál gratulációnkat.

-Ugye milyen jó voltam, [Név]?-Villantott egy magabiztos és egyben nagyképű mosolyt felém Oikawa, miközben" sármosan" próbálta úgy megtörölni az arcát, hogy elkezdjek vörösödni. A tekintete mint az előbb, most is megigézett, s tényleg, fogalmam sem volt arról hogy miért is történik ez velem, valahányszor ezt csinálja.

-Igazából, téged nem is igazán figyeltelek.-Válaszoltam s megszakítottam a szemkontaktust, mire egy gyerekes ch-t hallatott a fiú, a többiek - de leginkább Hanamaki- pedig jót nevettek rajta.

-Lassan viszont mennünk kell. [Név]nek még fel kell készülnie a holnapi koncertjére. Jöjjetek el, vip jegyet kaptok.-Vigyorodott el Fred, nekem pedig a szavaitól egyenest a padlóra esett az állam.

-Nem oszogathatod csak így a vip jegyeket a koncertemre!-Mutattam rá frusztráltan, mire ő csak elnevette magát.

-Jelenleg kettőnk közül én vagyok a főnök, szóval az lesz amit én mondok!

-TCH! És ha beteget jelentek holnapra és lecsúszok a koncertről?-Vigyorodok el győzedelmesen.

-Nem tudsz betegséget színlelni.

-... Megfogtál. Legyen.-Forgattam meg végül a szemeimet.

-JJuhhhé! Iwa-chan, a koncerten talán te is összejöhetsz végre valakivel!-Karolt bele vidáman a fekete hajúba Oikawa, mire Iwaizuminak kidagadt egy ér a homlokán.

"Remélem, jól fogok teljesíteni..Nem akarom leégetni magamat."