Mostohabátyó ( Befejezett)

Dzseki szemszöge. ,,apám,,/1

Dzseki szemszöge

Este ,, drága Édesapám,, telefonon felhívott. Vajon honnan tudja a számom??

Telefon beszélgetés
-Szia kicsim!
-Ki a gyász va..... -nem tudtam végig mondani mert, közbevágott
-Dzseki én vagyok az apu! Már meg sem ismersz?
-Még mindig nem vagy az apám! Lehet hogy genetikailag te vagy az apám, de én már 13 éves korom óta nem tekintelek annak! -mondom felháborodva
-Vissza foglak szerezni! Én gyámom alatt leszel, nem az anyádén!
-Nem, soha nem fogok visszamenni hozzád! Elhagyod anyát meg engem, és jó pár év múlva , jössz azzal a szöveggel hogy vissza foglak szerezni kicsim! Mégis mi a jó francot képzelsz? Hogy ami a múltban történt azt én el is felejtem? Te nem vagy magadnál. Hagyjál békén! Köszi!
-Akkor is vissza foglak szerezni, és megbeszéljük! Vigyázz ma..... -rá nyomtam a telefont.

Lementem a konyhába remélve, hogy Édesanyámat ott találom.
-kicsim valami baj van? -néz rám aggodalmas arckifejezéssel.
-Te tudtad igaz? -kérdeztem, de tudtam rá a választ.

Anya és,, apa,, nagyon közel álltak egymáshoz. De ,, apa,, egyszer írt nekünk egy levelet:

Drágám és Dzseki
Belekeveredtem valami nagyon rossz dologba , ezért eljöttem a közeletekből hogy neketek ne legyen semmi bajotok.

De tudtam hogy egy ribanc kurva miatt hagyott itt minket. Anya nem hitte el hogy egy kurva miatt hagyott itt minket. Remélete hogy pár nap és visszajön. De nem jött... Anya belebetegedett, mert még mindig szerette. Apa és köztem volt az az igazi apa lánya szeretet. De én így vissza gondolva csak fájdalomat érzek.....

-igen tudtam ezért Költöztünk ide. Itt nem talál ránk.
-miért ide? -kérdeztem már-már sírva.-miért nem maradhattunk ott? -üvöltök már
-Mert itt mind a kettő.... -nem hagytam hogy végig mondja
-itt csak neked meg Dom apjának a jobb, nekünk Dommal NEM! Csak nektek jobb! - undorodva ejtem ki a szavakat.

Levettem az akasztóról a kabátomat és beb@sztam magam mögött az ajtót. És mentem csak mentem egyedül a sötétbe. Pár perc bolyongás után találatam egy éjjel-nappalit. Bementem és vettem egy Vodkát. Szerintem az eladó csaj hülyének nézett (de ez érdekelt ekkor szinte a legkevésbé). Utána leültem egy padra és olyan keservesen sírtam, mint még soha. Kinyitottam az italt és belekortyoltam egy nagyot. Uhh... Éreztem hogy leüll mellém valaki. Hát persze a,, bátyám,, . Ennek mindenhol ott kell lennie?

De olyan jól néz ki.... Aw. A szemébe lógó barna tincsek ..... Istenem. MIUTÁN?? NEM NEM NEM DZSEKI SZEDD MÁR ÖSSZE MAGADAT ő NEM A NAGY Ő! Ő A MOSTOHA BÁTYÁD. Nem lehetek belé szerelmes nem nem nem!

Felé toltam az üveget hátha kér, de szerintem nem , de még is meghúzta. Közelebb ült hozzám a padon, én meg közelebb hajoltam és a nyakába fúrtam a fejem. Sírtam sírtam és sírtam. Némán ült, nem szólt egy szót sem, csak ült és átölelt én meg vissza(?). Csak ültünk szó nélkül. De, nagyon jó volt a karjában lenni! MIII?NEM! AZ ISTENÉRT NE GONDOLJ ILYENEKRE! NEM VOLT JÓ A KARJAIBAN! De nagyon is jó volt.

Finoman próbáltam tudtára hozni hogy ki szeretnék szállni az öleléséből. De tényleg finoman jeleztem!
-Miért jöttél utánam? -kérdeztem egy vodka korty után.
-Mi történt -kérdezte
-kérdésre kérdés a válasz? -mondtam, vagyis kérdeztem. Egy fájdalmas mosoly kíséretében.
-na? Hölgyeké az elsőbbség! -mondta és azt a nőcsábászos mosolyát villantotta rám.
-Apám -mondtam elcsukló hangon.
-meghalt? -kérdezte megértően.
-nem ,Apám és köztem volt az az igazi apa lánya szerelem -itt elcsuklott a hangom- inkább elment egy utca lánnyal mint hogy velünk maradt volna.. -mély levegőt vettem- 1 évre rá, visszajött hogy el váljon anyámtól. 13 voltam akkor, és anyám szó szerint belebetegedett.Most hívott hogy vissza fog szerezni engem. Hogy a gyámja alatt leszek. Mint kiderült anyám tudott a dologról, és jobbnak látta hogy idejöjjünk. -erre a válasza az volt, hogy megölelt, én meg (még szép hogy) viszonoztam!.

****** Ezek után ******