Mostohabátyó ( Befejezett)

Iwan

Dzseki szemszöge

Itt fekszem Dominik mellkasán és a kezét fogom. Lehet hogy mégis szeretem,csak nem merem magamnak bevallani?
Lehet.

Elaludt.

Érzem a fejem alatt,hogy szuszog. De édes. Megfogtam a takarót és magunkra húztam.

Csörgött Dom telefonja. A kijelzőn Jacob neve volt. Gondoltam felveszem.
- Halló ?
- Dom?
- nem Dzseki.
- szia kislány. Hogy hogy te vetted fel a telefont?- kérdezte de Dom kivette a kezemből a telefont.

Csúnya Niki!

Beszélgetett vele egy kicsit, azután letette.
- Nem szép dolog felvenni mások telefonját hugi - mondta vigyorogva
- bocsánat miszter hulla, csak nem akartam magát felkelteni.- mosolyogtam most már én is.
- jó reggelt!- mondja. Annyira nem is látszódott fáradtnak.
- neked is - mondom én is

Most az én telefonom csörgött. Egy ismeretlen szám
- hangosítsd ki - mondja. Látja hogy ismeretlen.

Úgy is tettem.
- Haló?- szólok bele
-  Szia Dzseki... - akarta fojtatni de nem engedtem
- Na ide figyelj! Elvetted a csapatom mi a faszt akarsz még?
- csak akartam bocsánatot kérni,mert az apám hazudott össze mindent Beniéknek.
- meg az áruló Alexander. Azt hazudta hogy te Iwán meghaltál az apáddal  együtt.
- majdnem. Dzseki sajnálom. Apámnak tettem egy ígéretet,mielőtt elhunyt, és hátba is vágott. A saját apám  Bennék itt vannak nálunk.
- Tudom. Figyelj ellenségek vagyunk. Szó szerint minden most szakadt a nyakamba. Majd pár hét múlva beszélhetünk de nekem nincs semmi energiám. Bocsi
- elhiszem. Csak gondoltam rákérdezek hogy vagy. Hallottam a balesetről. Mi történt?- kérdezte
-  gondolom tudsz mindent. Igaz?
-Igen. Csak rég beszéltünk. Alexander egymásnak uszított. Még barátok is lehettünk volna.
- lehet Iwán.
- holnap reggel 9-kor? Lehet? - kérdi én meg ránézek Domra aki ugyan olyan fejet vág mint én
- lehet.
- érted megyek Dzseki.
- Rendben.-mondom és letette..

- Te komolyan elmész vele?- kérdi Dom
- mielőtt Alexander képbe jött nagyon jól megvoltunk.  - mondtam és Dominik megölelt.
- Vigyázz magadra- mondta. Láttam az arcán hogy féltékeny
- csak nem vagyunk féltékenynek?- néztem rá
- én nem- mondta és visszafeküdtem az ágyába. Ő is.

- Miért mondtad el nekem?
- Mármint?
- Tegnap este a történetet.
- Mert bízok benned és ...- nem mertem befejezni. Mi van ha nem viszonozza. Inkább nem
- és?- kérdez vissza vigyorogva-csak nem szeretsz?- kérdezi. Na erre még is mit mondjak? Most komolyan néztem rá.