(KÉRÉSEK LEZÁRVA)Anime Characters HUN Oneshots!!!

Bakugou x Denki: Hiányzol!

Hellóó!! Eléggé eltűntem, de hoztam egy új Oneshotot! Öhm, figyelmeztetés:

A könyvnek lehet, hogy van valósági alapja. Lehet, hogy az egész valóságra épült, de lehet, hogy csupán a képzelet szüleménye. Aki ezt olvassa, az majd eldönti.

Lassan egy hete, hogy szingli vagyok.

Igen, Kaminari Denkinek, a „Pikachu-sidiótának" volt szerelme.

Bár erről csak páran tudnak. Vagyis,csak a Bakusquad. És miért nem hencegtem, hogy „van párom"?

Mert az illető fiú. Nem is akárki.

Bevallom, szerelem volt a javából! Az egész ott kezdődött, hogy Péntek 13-án jöttünk össze.Rákérdeztem, hogy „Van-e Crush-ja", és ő vallott. Akkor voltam talán a legboldogabb. Alig vártam a hétfőt, hogy mihamarabb láthassam. Tudni kell a szerelmemről, hogy nagy tsundere, és ezért nem hamarkod el semmit. De pont ezért szerettem... illetve szeretem...

Mivel szakítottunk...

Pontosan 3 hét múlva. De én már előtte egy nappal megéreztem ezt. És „Pikachu-erőmnek" hála,sajnos bevonzottam a rosszat. Szerdán elkezdett kerülni. Nem válaszolt az üzeneteimre, és alig láttam. Végül pénteken sikerült válaszolnia a „Beszélnünk kell"-re és... vége lett az egésznek.

Nagy valószínűséggel azért, mert erre még nem állt készen, vagy nem tudja, mit akar. Vagy csak szimplán rájött, hogy nem jó egy idióta nyomorékkal együtt lenni.

Őszintén, nem akartam elengedni. De szabad akart lenni, én pedig hagytam. Ami, valljuk be, részemről egy kurva rossz döntés volt. Mivel az agyam konkrétan leblokkolt.Ami alatt értem azt, hogy mindig rá gondolok, róla álmodozok,fantáziálok... és mikor rájövök, hogy megint ezt csinálom,arcon csapom magam. Mina az elején megijedt, és „Mi a fasz"fejjel bámult, de már ő is megszokta. Kedvencem, hogy Sero-ék bíztatnak, hogy „"engedjem el, keressek mást..." De én nem akarok. Nem tudok. Mert még mindig szeretem. Lehet, hogy ez nem viszonzott, esetleg ő talált mást (Hallottam pletykákat Dekuról),de én még mindig vonzódom hozzá. Ő az első, aki iránt így érzek,és ezt nem akarom megmásítani. Kiri ilyenkor mondja, hogy„Akkor csábítsd vissza b+!"... Persze, felveszek egy Maid-cp-t,tik-tokozok egyet, és elküldöm neki...Jó vicc... Csak az még jobb,hogy ezt simán megtenném...Nem mintha lenne Maid-cp-m vagy ehhez hasonlóm...Nyakörv meg ilyenek...áh...nincsenek nekem....

Jelenleg az ágyamon elterülve fekszek, bámulom a plafont, és egy „Baku-visszaszerzési-terven"agyalok. Pont ma találkoztam vele először AZÓTA, és, mivel előttem ült, minden második percbe őt bámultam. Most, így visszagondolva, milyen kiéhezett fejem lehetett... Jézus. Ráadásul,még Kiriék is mondták, hogy „Úgy festek, mint egy kanos hulla."Főleg amikor Mina unokatesója szerzett magának valakit, és a lány egyfolytában a románcukról fecseg. Meg, hogy naponta hányszor smárolnak. Nem tagadom, rosszul esik, amikor ilyen téma kerül szóba. Mi sosem csókolóztunk. Max puszik voltak. Hogy miért? Mert mind a ketten gyökerek voltunk, és nem tudtunk volna mikor. Ahogy ezen agyaltam, éreztem, ahogy a szemhéjam elnehezedik, és mélyálomba merülök.

„Álmomban az általunk oly ismert utcán sétáltunk. Csak ketten. A távolságot tartottuk, de én épp megszólalni akartam, de zavartan felnevettem.

-Pedig ezt már előre meg fogalmaztam magamban, mégis nem találom a szavakat...-vakartam meg a tarkóm, ő pedig féloldalasan elmosolyodva bámulta az utat. Hirtelen elé ugrottam, és félénken elkezdtem beszélni.-Jól tudom, hogy szakítottunk. És, hogy neked ez nem ment. De nekem kurvára kellesz, és nélküled nem vagyok teljes! Sz-Szeretlek...Még ha te nem is...-halkult el a hangom, mire mérgesen felcsattant.

DE TE SZAKÍTOTTÁL VELEM!-erre a mondatra felkaptam a fejem.

-Nem, mert te...-mindketten értetlenül néztünk a másikra, majd a csendet ő törte meg egy hangos sóhajjal.

-Bazdmeg, hogy lehettünk ekkora gyökerek...-ölelt szorosan magához, én pedig belesimultam ölelésébe."

Szemhéjam hirtelen pattant fel. Ehhez hasonlókat álmodok mindig. De ez valahogy más volt. Tekintetem a telefonomra siklott, és elgondolkodtam. Ő már nem szeret. Nem írhatok rá! Ráadásul ilyet! Bár tudtam, hogy rossz ötlet, mégis megnyitottam a beszélgetésünket, és írtam egy rövid mondatot,majd vaciláltam: Elküldjem, vagy ne? Isten kezének hála,tüsszentettem egyet, minek következtében megnyomtam a „Küldés"gombot.

-Nincs visszaút.-dobtam magam mellé telefonom, és én is visszadőltem az ágyra... Az üzenetem rövid,és lényegre törő. Hirtelen pittyegett egyet a telefonom,Megnéztem, ki írt, és hirtelen elfelejtettem levegőt venni. Ő ÍRT!!

...De mi volt az üzenetem..?

„Hiányzol!"