Two Directions [1D., L.S Fanfiction] BEFEJEZETT

《1》

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Üdvözletem😌❤.
Fogalmam sincs mi alapján tértél ide, de örülök, hogy itt vagy.

Mindenekelőtt hatalmas köszönet _lukeyland_-nek akinek köszönhetően ez a sztori címet és profilképet is kapott. (Az ezért való hálámat később látni a történetben, illetve ő eleve is tudja mennyire szeretem😌❤)

Ami pedig a történetet illeti...
Hatalmas Larry Stylinson shipperként ez a sztori nagy szerelem számomra (nuku egoizmus).
Nem terveztem nagyon hosszúra, helyette viszont tartalmasnak szánom...
Szóval🤷🏼‍♀️
Jó szórakozást, vagy mi💙💚.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Darcy! Gyere! Most! - hallom főnököm hangját a nappaliból.
Így hát felállok a szobámból és elindulok le az emeletről.
- Igen Mr.Styles?
- Kérlek nézd meg a postát, egy fontos levelet várok.
- Rendben uram.
Kimentem a postaládához, benne két levél lapult.
- Darcy! -hallottam a nevem, megfordultam és a kedves szomszéd néni, Mrs.Finn integetett felém.
- Jó napot Mrs.Finn. Hogy tetszik lenni? - kérdeztem mikor odasétáltam hozzá.
- Köszönöm, jól vagyok. És te?
- Csak a szokásos. Fáradtan..., mert ugye Mr.Styles nem a félig elvégzett munkát kedveli. - mosolyodtam el, mert ez sajnos az igazság.
- Nagyi! Kell segítség? - hallok egy hangot a kertjéből. Egy körülbelül velem egyidős fiú, sötét haj és szem, barnás bőr.
- Nem kell, megvagyok egyedül is.- mosolyog kedvesen a hölgy a fiú felé, aki eközben odaért hozzánk.
- Szia, mi még nem találkoztunk. Jack Malik. - nyújtja felém a kezét. Hmm...Malik...valahonnan nagyon ismerős ez a név.
- Szia, Darcy Tomlinson. - nyújtom én is a kezem.
- A szomszéd házban laksz?
- Mondhatni..., Mr. Stylesnak dolgozom.
- Ohh, és az jó? - értetlenkedett a fiú.
- Hát, annyira nem. - hajtom le a fejem.
- Darcy! Mostmár elég a pihenőből! - ismét a főnököm, ezúttal a bejárati ajtónak dőlve lazán várja, hogy bemenjek.
- Hát akkor mennem kell..., szia Jack! Viszlát Mrs.Finn. - intettem az említettek felé.
Bementem a házba, és odaadtam Mr.Stylesnak a leveleket.
- Köszönöm. Most nincs mit csinálni, menj csak.
- Köszönöm uram, szóljon ha valamire szüksége van.
Bólintott egyet, majd hosszú, vállig érő hajába túrva elindult dolgozószobája felé.
Én meg felmentem a szobámba.
Megfogtam a telefonom, hogy addig csinálok valamit. Bekapcsoltam a készüléket és egy üzenet fogadott...apukámtól. Nagyon megörültem, rég beszéltem vele.

-----------------------------------------------------------

Apa💙:
Szia kislányom. Minden oké? Remélem nem bánt az a suttyó...

Darcy💛:
Szia apaaa❤! Nem nem bánt, nyugi.
És igen minden rendben, nagyon hiányzol.

-----------------------------------------------------------

Hamar érkezett a válasz.

-----------------------------------------------------------

Apa💙:
Te is nekem❤. De nemsokára itt a 18. szülinapod. Elintézem, hogy legalább pár órára veled legyek azon a napon❤.

Darcy💛:
Ismerlek apu, nem kell nekem semmi ajándék, elég ha veled lehetek.

Apa💙:
Jólvan, majd megbeszéljük. Most mennem kell, majd írj ha szeretnél beszélgetni. Vigyázz magadra kincsem.

Darcy💛:
APAAA! 18 éves leszek, de mintha csak az 5-öt tölteném😂❤.
De persze vigyázok, sziaaa❤.

-----------------------------------------------------------

- Darcy!- ma mindig így kiabál nekem?
Bekopogtam a főnököm dolgozószobájába.
- Gyere! - hallom a hangját.
- Mit szeretne Mr.Styles? - dugtam be a fejem az ajtón.
- Hoznál nekem kávét? Egy jó nagy adag kávét? - kérdezte, bár tudta, hogy úgysem mondhatok erre nemet.
- Persze, megcsinálom és hozom is.
Kimentem a konyhába és elkezdtem megcsinálni a kávét. Ezalatt azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha esetleg Mr.Styles nem enged haza a születésnapomra.
Pont nem érdekel, hogy születésnap vagy sem, csak apámat szeretném végre látni.
16 évesen jöttem ide (azóta ötször találkoztam vele), és nem tudom miért. Apám akkor azt mondta, hogy erre még nem tud választ adni. Először azt hittem hogy csak meg akar szabadulni tőlem, de aztán megnyugtatott, hogy ez soha nem fog megtörténni, hisz én vagyok az egyetlen ember akit igazán szeret. Anyukám nincs. Apukám meleg. Egy éves korom előtt örökbefogadtak. Igen, túl hamar elhagytak az igazi szüleim. Két éves koromig a másik apám is velünk volt, de aztán valamin nagyon összevesztek, mert ő lelépett és azóta sem láttam.
Elvileg mindketten énekesek voltak régen, volt egy bandájuk, de apu mostanában már nem nagyon van ezzel elfoglalva. Azt viszont tudom, hogy több millió rajongója volt. És én még így is nagyon büszke vagyok rá, mert egyedül nevelt fel. És nem haragszom egyáltalán, mert idejöttem, úgysem maradok itt örökké.
A gondolatmenetemet a kávéfőző csipogása zavarta meg. És észre sem vettem, hogy végig sírtam. Hogy menjek így be Mr.Styleshoz? Mindegy valahogyan kimagyarázom...

Ismét kopogtattam, majd benyitottam.
- Mr.Styles, a kávéja. - tettem le az asztalra.
- Köszö....Darcy te sírtál? - kérdezett tágra nyílt szemekkel.
- Igen, de már jól vagyok. - mondtam, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta.
- Na nem! Ennyivel nem tudjuk le. Minden oké? Miért sírtál?
- Tényleg minden rendben van, de köszönöm.
- Nem! Darcy, ennyi idő alatt igazán rájöhettél volna, hogy nem hagyom annyiban. Szóval mi a baj?
- A családom...eszembe jutott.
- Hiányzik apukád? Figyelj megoldható, hogy születésnapodra hazamenj. - hajtotta le a fejét.
- Biztos ez?
- Nem mondom, hogy nem fogsz hiányozni a házból, de egy-két napot muszáj, hogy elengedjelek, régóta nem voltál otthon.
- Ha ön mondja..., de biztos, hogy meglesz Mr.Styles?
- Igen Darcy, ne aggódj! Viszont addig még van 3 hét, szóval addig még munka van. - mosolygott.
Mi ütött a főnökömbe?
Ritkán ilyen kedves.
Remélem nem csak most van jó napja.