Two Directions [1D., L.S Fanfiction] BEFEJEZETT

《9》

Én bezzeg nem lehetek ott...

~~Darcy szemszöge~~

A főnököm háza előtt, apa autójából kipattanva indultam befelé.
Apu megmondta, hogy lebeszélte a főnökömmel. Szombaton elfuvaroznak oda, ahol apu magánrepülője le tud szállni. Így a születésnapomat már otthon tudom tölteni.
Bementem a házba, és elindultam a konyha felé. A hátsó ajtón kiláttam, a főnököm a kertben ült és nézett maga elé. Gondoltam úgyis ritkán csinál ilyet, nem zavarom. Folytattam utam a konyha felé, majd egy pár gyümölcsből álló kis tálat dobtam magamnak össze uzsonna gyanánt.
Felszaladtam a szobámba és lecsekkoltam a közösségi médiát.
Twitter, Instagram, Facebook és minden jóság, majd pedig egy lapot elővéve rajzolgattam.

Ez azthiszem az elveszettségem akarja ábrázolni. Vagy ki tudja... Csak firkáltam. Sokan mondják, hogy mennyire jó Louis Tomlinson lányának lenni. Eleve semmi vitatni valóm nem lenne a dologgal, hiszen elképesztő édesapám van. De a nagy felhajtás ami körülötte - és így néha körülöttem is - van, ez beteges. Ha kilép az utcára ellepik a fotósok, újságírók. Én megértem, mert tényleg zseniális hangja van és a dalai is eszméletlenek, de na. Nem bírom ezt a sok csillogást. Pedig ez már 17. évem apuval. Lehet már meg kéne szoknom. A biológiai szüleim sosem érdekeltek. Valószínű ezt elnyomta az, hogy azt viszont mindig is tudni akartam, hogy apa kivel együtt fogadott örökbe. De tudtam, hogy ez neki érzékeny téma. Így hát nem is firtattam. Hiszen egyszer úgyis megtudom, ha meg kell tudnom. Ha nem, akkor meg nem.

A már messze járó gondolatmenetemet az ajtómon való kopogás törte meg.

- Szabad! - kiáltottam.
- Szia Darcy! Látom hazaértél. - nyitott be a főnököm.
- Igen, haza. Láttam a kertben, gondoltam nem zavarom.
- Köszönöm. Lenne egy kérésem. - mosolyodott el.
- Hallgatom.
- Gondolom Liamre és Niallre emlékszel.
- Persze. Azért ennyire nem rossz a memóriám. - kuncogtam.
- Na szóval ők ketten, és egy harmadik barátom átjönnek pénteken. Holnap menj el kérlek vásárolni. Csak pár ital és rágcsálnivaló. Nem kell semmi különleges.
- Természetesen. Valami különleges kívánság ezekkel kapcsolatban?
- Nincs semmi, csak legyen.
- Rendben meglesz. - bólintottam.
- Aztán akkor szombaton fuvarozunk a megadott helyszínre. - kacsintott (???), majd elment a szobám ajtajából.
Ohm...oké.
Aznapra szerencsére nem volt már semmilyen feladatom, így boldogan töltöttem az időmet mással. Valamilyen csoda folytán rámjött a posztolhatnék, és kitettem egy képet Instagramra.

-----------------------------------------------------------

@louist91 és további 23 568 ember kedveli.

@darcytomlinson: 💛💙😌

-----------------------------------------------------------

Ezután boldogan álomra hajtottam a fejem.

Másnap reggel hamar keltem, majd miután a főnököm megkapta a kávéját, el is indultam boltba, hogy bevásároljak a holnapi találkájához a főnökömnek.
Bementem a nagy bevásárlóközpontba, majd néhány üdítőt és chipset bedobtam a kosaramba. Sorba álltam a kasszánál, majd mikor fizettem elindultam hazafelé.
- Darcy! - hallom meg a már nagyon jól ismert hangot jobbról.
- Szia Jack! - várom be a fiút, aki eddig úgy tűnik próbált utolérni.
- Segítsek? - kezdett el vigyorogni egy 5 éves kisfiú módjára.
- Most mit mondjak erre, ha nem foglalkozol vele és úgyis segítesz? - nevettem el magam.
- Na látod!? Ez egy jó kérdés! - mondta, majd kivette a kezemből az egyik szatyrot.
- Ahh minek kell Stylesnak mindig vendégeket hívni, és velem cipeltetni? - zsörtölődök, de inkább nevetve.
- Hé! Hé! Azt hiszem itt tartozom egy vallomással. - nézett rám picit elkomolyodva.
- Jesszus, ne ijesztgess!
- Nyugi! Nem foglak elrabolni meg ilyenek. Csak annyi, hogy ha jól tudom ennek az összejövetelnek a meghívottjai hárman vannak. Ugye?
- Ohm...Igen. - ez fura. Ő ilyeneket miért tud?
- És ebből kettővel találkoztál már. - folytatta a kérdéseket.
- Jézus Jack! Igen. De te ezeket honnan tudod?
- Onnan, hogy az az egy, akivel még nem találkoztál, az az apám. - mosolyodott el.
- Hogymi?! Apukád Styles baráti körében van? Atyajézus! - nevettem el magam megint, mert egyszerűen túl abszurd szitu volt.
- Nyugi, én nem leszek ott. Tudtommal...
- Megnyugodtam. Legalább normálisan tudok koncentrálni a munkámra. - kacsintottam rá, majd újból magam elé néztem.
- Hé! Ilyen rossz társaság lennék? - jászotta a sértődöttet.
- Dehogy.
Szépen lassan hazasétáltunk, addig beszélgettünk.
- Köszi a segítséget Jack. - néztem a fiúra.
- Nagyon szívesen. - mosolygott.
- Na megyek, van még dolgom.
- Rendben, szia. - ölelt meg, majd elindultunk a magunk irányába.

Eltelt a maradék egy nap is, és péntek délután 4 előtt 10 perccel meg is szólalt a csengő.
- Darcy nyisd ki kérlek! - szólt a főnököm.
- Rendben!
Odasétáltam az ajtóhoz, kinyitottam, majd a más nagyon jól ismert szőke hajkoronával rendelkező, kékszemű Niallel találtam magam szemben.
- Szia Darcy! - köszönt szinte egyből.
- Üdv. - mosolyogtam, majd arrébb léptem, hogy beengedjem a jövevényt.
Körülbelül 5 perccel később, Liam is megérkezett, és kivételesen nem hittem betörőnek.
Majd pedig 4 óra után 5 perccel megszólalt ismét a csengő, ami egyet jelentett. Az utolsó vendég.
- Darcy kérlek. - nézett rám a főnököm ismét.
Csak bólintottam, majd az ajtóhoz mentem.
Kinyitottam. Az ajtóban egy sötétebb bőrű, sötét hajú, elég jóképű férfi állt. Na igen Jack le sem tagadhatná, hogy ennek az embernek a fia.
- Jónapot. - köszöntem hirtelen.
- Szia. Zayn Malik. - nyújtja a kezét.
- Darcy Tomlinson. - nyújtom én is. Kissé lefagy, majd elmosolyodik.
- Csak nem te vagy az akiről mostanában annyit hallok a fiamtól?
- De, szerintem én lennék. - mosolyodtam el én is. - Jajj, de jöjjön csak beljebb.
- Tegezz nyugodtan. Kiakadok ettől a magázódástól.
- Rendben, köszönöm.
Bekísértem az utolsó jövevényt is a nappaliba, majd magukra hagytam őket.
Ha kellett valami nekik én ott voltam, de különben meg a konyhában üldögéltem.
Egyszercsak ismét megszólalt a csengő.
- Darcy légyszíves! Nem tudom ki az, de ha csak nem a baltásgyilkos, nyugodtan engedd be. - kiált a főnököm, ma már nem is tudom hányadjára.
- Rendben! Megyek!
Kissé idegesen trappoltam el az ajtóig. Ma még hány ember szeretne jönni ide. Kinyitottam az ajtót, de a meglepetéstől majdnem hanyadt estem.
- Apa?!

Üdv emberek❤
Ez az Epilógus(ok) előtti utolsó rész.
Kicsit elszaladt velem a ló, így 3 részes lesz az epilógus.
Aztán pedig még egy plussz résszel jelentkezem, ami már csak kiegészítése a történetnek.
/Az epilógus(ok) valószínűleg karácsony 3 napján (24-25-26) lesznek kirakva (Louis tiszteletére is😌)/
💙💚