Two Directions [1D., L.S Fanfiction] BEFEJEZETT

💙EPILÓGUS 2.💚

- Darcy... Azt hiszem itt az ideje a teljes történetnek...

Mintha ezer, meg ezer kis síp sípolna a fejemben. Apu eddig nem mondott igazat? Mi a fene az a teljes történet?
- Van választási lehetőségem? - kérdeztem remegve, de akaratom ellenére is mosolyogtam.
- Ha már idáig eljutottam, akkor nincs. - mosolyodott el apu is.
- Hát oké. Azt hiszem a teljes igazság is jobb ennél a ködnél ami most van.
Apa odajött hozzám, majd szorosan megölelt. Elengedett, majd magával húzott és leültetett a kanapéra.
- Nah azt hiszem így a 18. születésnapod előtt a legjobb alkalom elmesélni a tényleges történetemet. De szerintem egy dallal kezdjük a dolgot.
- Historyyy! - kiáltott Niall.
- Abban tényleg minden benne van. Csak Zayn nincs. - értett egyet a dologgal Harry. Most Harry lesz. A gondoltaimban is.
- Nembaj srácok! Az a klip kell ide. Úgy megérti szegény, hogy mi van. - szólt hozzá Zayn is.
- Te láttad a klipet? - nézett Liam Zaynre.
- Hé! Az egy dolog, hogy kiléptem, de még láttam és hallottam. - mosolygott.
- Hazz. Bekapcsolnád? - biccentett apu a Tv felé a fejével.
Harry bólintott egyet, majd kapcsolgatni kezdett a Tv-n.
- Amíg ő megtalálja amit keresünk... Csak nézd végig figyelmesen a videót. Mindenkit fel fogsz ismerni aki benne van. Utána mindent részletesen elmondunk.
- Öhm...Oké. - köpni-nyelni nem tudtam ennyi információtól, és úgy érzem ez még csak a kezdet.
- Megvan! - kiáltott Harry.
És elindult egy videóklip.
Hogy mit láttam?

Először 5 fiút összekarolva a színpadon.
Majd közelítenek... Niall? Harry? APU? Liam? Jesszus isten. Milyen picik. De wait. Mi ez az összekarolás? Hol vannak?
Hirtelen elkezdődik a szöveg. Harry lép elő énekelve. Uramatyám. Ugyanolyan, mint most. Ő énekel, a háttérben, pedig különböző képek, videók vannak. Nagy ujjongásban lévő 5 fiúcska; egy idegen mosolygó ember; egy hatalmas tömeg előtt álló fiúkat fotózzák utána pedig egy autóban ülnek.
És Niall következik.
Az ő része alatt mi van?
Egy pici Niall aki eszméletlen aranyos; a fiúk amint épp együtt borulnak; apukám és Zayn és egy "ájuló" Harry.
Előre lép a másik 3 fiú is, és elkezdik együtt énekelni a dalt.
És itt volt a pillanat, amikor már nem tudtam a képekre és a szövegre egyszerre figyelni. Én próbálkoztam, de ennyi információ az agyamnak sok egyszerre.
Sorban jöttek a koncertekről a felvételek, az aranyosabbnál aranyosabb jelenetek.
Liam szólója után ismét egy közös rész, majd pedig apukám következett.
Itt már végleg elvesztettem a fonalat. Ment, ment az ő része, de egy dolog ragadta meg a figyelmem a szövegéből.
"This is not the end.."
Miért nem a vége? MIVAN? MINEK?
Még jelenetek, még, még. Elképesztő ez a videoklip, de valószínűleg ha mindent megtudtam, úgy még elképesztőbb lesz.

A klip véget ért, én pedig ránéztem az 5 engem figyelő férfira.
- Ohm... én tényleg nem tudom mit reagáljak... - találtam meg a hangom végre.
- Még ne reagálj semmit. Most jön a mese része. Aztán majd ha megemésztettél mindent, akkor filmezünk. - kacsintott apu.
- Film? Nem akarom tudni, hogy miért van nektek filmetek... - nevettem el magam.
Miért nevetek? Ha legszívesebben sírnék?

- Na szóval - kezdett bele apa - 2010-re ugorjunk vissza. Az sem most volt. 18 éves Louis fogta magát és elment az XFaktorba. És körülbelül eddig ismered az életem. A többi hazugság volt. Sok mindent nem akartam, hogy tudj. De most itt vagyunk. Szóval. Ott voltam az XFaktorban. És rajtam kívül rengeteg fiú, lány, zenekar és minden. Szépen haladt a válogató. Ott álltunk azok, akiket nem válogattak be. Köztük én is. Jött egy ember, hogy aki a nevét hallja menjen vele. Felsoroltak már nem is emlékszem hány lány nevet és 5 fiú nevet. Mondanom sem kell szerintem, hogy ezek a nevek kikhez tartoztak. - nézett körbe a társain - előtte ha 2 mondatot váltottunk egymással, sokat mondok. Mégis ott álltunk a színpadon egymásba karolva. Közölték velünk, hogy szeretnék ha egy csapatként folytatnánk a versenyt. Így keletkezett a One Direction.
És ott kezdődött el mindannyiunk karriere. Szépen lassan telt a verseny. Egyre nagyobb rajongótábort építettünk ki magunk köré. Mikor vége lett a műsornak természetesen a banda egyben maradt. Írtuk a dalokat, koncerteztünk és haladt a dolog. A rajongók száma ténylegesen csak nőtt. Többször turnéztunk. Rengeteg klip és dal. 2013. A banda már az egekben szárnyalt. Viszont ugye a magánéletünk is ment. Harrynek és nekem mindig szoros kapcsolatunk volt. Eleinte amolyan tipikus legidősebb - legfiatalabb barátság volt. Aztán valahogy annál sokkal több. És még több. Remélem nem kell ecsetelnem, hogy ez mit jelent. Niall szavaival élve, mindig is egy megmagyarázhatatlan viszony volt köztünk. De a kezdetekkor mi sem gondoltuk volna, hogy valahogyan egymásba szeretünk. Voltak ilyen bromance nevek. Tudod két adott ember "ship neve". Mindegyik nagyon cuki legjobb barátos - tesós viszonyban volt, viszont egyetlen egy nem. Az annál sokkal többnek volt beállítva, és annál valójában is sokkal több volt. Larry Stylinson. Telt az idő. Mi jól színészkedtünk és senki nem tudott semmit. Csak akinek joga volt tudni. 2015 Zayn kilépett a bandából, ami mindannyiunknak hatalmas törés volt. Főképp én voltam aki nem akarta ezt, - nézett Zaynre, majd vissza rám - és egy elég komoly vitánk is alakult ebből. Nem véletlen sokkolódtam le annyira, mikor Jackkel találkoztam. Ő volt aki visszahozta az összes emlékem Zaynről. Szóval miután Zayn kivált próbáltuk folytatni. 2016. A banda továbbra is megy, de itt a magánélete majdnem mindannyiunknak már rendesen fejlődött. Mi pedig Harryvel egy komoly elhatározásra jutottunk. - itt tartott egy pár levegővételnyi szünetet. Még én magam is tudtam mi következik. Hogy a következő valamennyi mondat felborítja az életem.

- Lou...? Folytassam? - tette apu vállára a kezét Harry.
- Légyszi. - hallottam apu sírással harcoló hangját.

- Huhh... oké. Szóval nagy elhatározás. Nagyon szerettünk volna családot alapítani. És bár én 22, Louis pedig 24-25 éves volt, mégis késznek éreztük magunkat erre a feladatra. Irány az árvaház. Nem is tudom hány árvaházat bejártunk, mikor egyszer, az egyikben egy kékeszöld szemű kistündérrel találkoztunk. Még egy éves sem volt, de mégis mindkettőnk szívét hamar elvarázsolta. Papírmunkák rendezése, és pár hét várakozás után hivatalosan is a lányunk lett a kislány. Darcy Tomlinson. - nos igen. Ez volt amitől féltem. Halál komolyan az apámnál dolgozom 2 éve?
Megszólalni nem volt erőm, csak könnyes szemmel néztem. Harry viszont folytatta...
- Én voltam aki mindig is egy Darcy nevű kislányt szeretett volna. Így úgy éreztem fernek ha a családnevet nem tőlem kapod. Meg hát eleve a Tomlinson a legszebb név amit valaha hallottam. Louis végül nehezen, de beadta a derekát. Így lett ez a neved.

- De...de...de...de...- egyszerűen nem tudtam mást mondani. Olyan szintű sokkhatás ért a rengeteg információtól amit egy kis időbe tellett volna feldolgoznia az agyamnak. De természetesen az információk itt sem álltak meg. Csak ezúttal ismét apa mondta.
- Ezután a banda egy szünetet tartott. Mindenki építgette a szólókarrierjét. Mi is. Mindketten.
Ami miatt pedig el akartam titkolni. És a tényleges vitánk. A menedzsment ugyanaz volt mindkettőnknek. Viszont arról, hogy mi ténylegesen egy pár vagyunk senki nem tudott. Vagyis a média nem. De sokszor láttak minket együtt ami miatt pletykák kezdtek terjengeni. A menedzsment szerint kell valamelyikünknek egy ál barátnő. Akinek elég a kezét megfognunk ha nyilvánosság előtt vagyunk. Természetesen egyikünk sem szerette volna. Én viszont kaphatóbb voltam a dologra, mert tényleg nem szerettük volna kiteríteni a médiának az életünk. Erre kezdetben picit kaptunk csak össze. Azonban mikor már több felől kaptuk, hogy mi legyen, akkor már egymáson adtuk ki ezt az idegességet. És ez vezetett olyan vitákhoz, amik miatt egy csúnya szakítással elváltak útjaink. Ezután a bandát sem tudtuk volna ismét összeállítani, tehát az is borult. Mivel az én nevemet kaptad, nálam maradtál. Nem is engedtelek volna el magamtól. Nagyon fájt a szívem, mert nem akartam ezt. Én szimplán csak a családunkat akartam védeni a kameráktól, de ennek egy vita lett a vége. Az utána következő 15 évet úgy éltem le, de ezt te is láttad, hogy a bűntudatomban emésztődtem. Mindenki tudta, hogy Louis Tomlinson nem ilyen. Később beadtam az embereknek, hogy egyedül fogadtalak örökbe. Próbáltam elfelejteni ezt az egészet. Pontosabban Harryt - nézett az említettre - de nem ment. - ismét szünetet tartott.

Itt tört ki belőlem a zokogás. Fogalmam sem volt, hogy azért mert a sok hamis információ végre kitisztult, azért mert megtaláltam a másik apukám, vagy azért, mert végig egy hatalmas hazugságburokban éltem.
Nem bírtam magammal. Felpattantam és a szobámba rohantam. Bekulcsoltam az ajtót, majd az ágyamba bújva zokogtam.

Majd pedig léptek zaja az ajtóm felől...