《4》

903 66 6
                                    

Elkészítettem a szokásos kávéját a főnökömnek.

- Nah annak most örülök, hogy nem sírva jöttél vissza.
Erre csak mosolyogva megráztam a fejem, majd letettem a kávét az asztalára.
- Egyéb kérés?
- Nem kérés, de holnap és holnapután be kell mennem az irodába. Úgyhogy találj ki nyugodtan magadnak valami programot.
- Tehát nem fogok kelleni?
- Nem, ezért is mondom, hogy menj nyugodtan el. De haza légyszíves ne, mert mikor itthon vagyok, akkor szükségem lesz rád.
- Rendben. Köszönöm.
- Uhh jut eszembe, most is várok egy fontos levelet. Nézd meg a postaládát.
- Pillanat és itt vagyok.

Kimentem a ház elé, a postaládából kivettem a leveleket amik benne lapultak.

- Darcy! Szia!- hallom meg az ismerős mély hangot a hátam mögül.
- Szia Jack. Hogy vagy?
- Hát, mivel a nagyim nem fogadja el a segítséget, mondván, hogy ő egyedül is megoldja a dolgokat, ezért unatkozom mostanában. - nevetett.
- Te! Nem érsz rá véletlenül holnap?
- De!? Miért?
- Holnapra és holnaputánra kimenőt kaptam, nem kell itt lennem. Nem megyünk el valahova? Alig ismerem a várost.
- De, persze. Holnap itt 9:00-kor?
- Tökéletes. De most megyek, mert megesz a főnököm ha nem igyekszem.
- Rendben menj csak. - mosolygott a fiú. -Sziaa!
- Szia!

Bementem a házba, odaadtam a főnökömnek a leveleket, majd munkahiány következtében felmentem a szobámba.

Eltelt a nap hátralévő része, semmi érdekes nem történt. Csak a szokásos.
Este boldogan mentem aludni, tudván, hogy végre pihenhetek egy kicsit.

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Kipattantam az ágyamból, felvettem egy farmert és egy mustársárga pólót. Elmentem fogatmosni, majd az alapsminket is feltettem. Készen álltam, de még volt egy kis elintéznivalóm.
Bementem a főnököm irodájába.
- Jó reggelt Mr.Styles.
- Szia Darcy! Lett programod mára? - mosolygott.
- Igen lett. Csak előtte gondoltam megkérdezem, hogy biztos minden rendben lesz e nélkülem?
- Persze, én is nemsokára elindulok az irodába.
- Hány órakor érkezik haza?
- Szerintem ilyen fél 6 körül. Pontosan még én sem tudom.
- Rendben. Akkor én megyek is ha nem kellek.
- Menj csak, jó szórakozást.
- Köszönöm, viszlát.

Kiviharzottam a házból, pontosan Jackkel egyszerre.

- Szia!
- Szia! - öleltem meg a fiút.
- Nah? Hova vezessen az útunk?
- Éhen halok, elmegyünk reggelizni?
- Menjünk, én is éhes vagyok. Van egy nagyon jó reggelizőhely, körülbelül 10 perc sétára innen.
Elindultunk abba az irányba, de megcsörrent a telefonom.
- Uhh hív apukám, nembaj ha felveszem?
- Dehogy, vedd csak.

- Szia Apaa! - kiáltottam bele a telefonba.
- Szia Darcyyyy! - utánozott le apukám.
- Naaa! Ne utánozz!
- Jólvanna! - nevettett.
- Nah tudod, hogy szeretlek.
- Igen, tudom.
- Amúgy miért hívtál?
- Itt vagyok Londonban, de most jöttem rá, hogy hiába, mert úgyis dolgozol.
- Ma nem! Vagyis most nem.
- Mi az, hogy nem? Akkor hol vagy?
- Főnibá'-nak be kellett mennie az irodájába, így ma is, és holnap is szabad vagyok. És a szomszád sráccal megyek éppen reggelizni.
- Csak nem egy randi? - kérdezte a tilikus sokat sejtő hangjával, bár nem volt mit sejtenie.
- Apuuu! Nem! Nem az! - szidtam le szépen.
- Akkor mondd meg, hogy hova mentek, mert megyek én is.
- Oké pillanat.
Elemeltem a telefont a fülem mellől.
- Jack, baj lenne ha apukám csatlakozna?
- Dehogyis!
- Köszönööm! Mi is a hely neve ahova megyünk?
- Ricky's Cafe
- Okés.
Visszatettem a telefont a fülem mellé.
- Nah itt vagyok. A Ricky's Cafe-ba megyünk.
- Na, az jó, mert itt vagyok előtte, az utca másik oldalán.
- Akkor várj meg ott, mindjárt jövünk.
- Rendben.

Itt elkapott az izgatottság. Fél éve nem láttam apukámat. És most maximum 10 perc és ismét találkozunk.

- Apukám éppen Londonban van, és ki akarta használni az alkalmat, hogy nem dolgozok. Remélem tényleg nem baj.
- Neem, dehogy, egyébként hol laktok eredetileg?
- Doncasterben. Apukám szülővárosa.
- Doncaster nagyon szép hely.
- Igen tényleg az. Nem véletlen költözött vissza oda apukám, velem együtt. - mosolyogtam magamban, mert tényleg imádom azt a várost.
Amint ezt kimondtam, befordultunk az utolsó sarkon és megláttam apukámat.
Nem érdekelt perpillanat semmi. Elindultam felé, ő is észrevett és már tárt karokkal várt.
- Apaaa! - mondtam mikor végre célt értem, és az ölelésében voltam.
- Darcy! Kislányom! Annyira hiányoztál! - hallottam meg végre élőben a hangját.
- Te is! Nagyon. - néztem a szemeibe.
Az a kék szem szinte mindenkit el tud varázsolni.
- Na! Ne a szemeim vizsgáld, hanem mutasd magad. Fél év alatt is nagyot nőttél.
- Apa! Egy centit sem nőttem ne viccelj. - nevettem el magam, mert tényleg nem nőttem semmit.
- Egy szülőnek a nulla centi is sok. - tűrte egy félrelógó tincsem a fülem mögé.
- Oké, oké. De te hogyhogy Londonban vagy?
- Van pár elintéznivalóm mára. Muszáj volt iderepülnöm miattuk.
- Értem. De éhes vagyok, menjünk kajálniiii.
- És a fiatalember? - kérdezte apu, Jackre nézve.
- Jack Malik. - nyújtotta a kezét apa fele.
Ő lefagyott hirtelen, majd kedvesen viszonozta a kézfogást.
- Lou-Louis Tomlinson. Nagyon örülök.
- Szintúgy. - mosolyodott el.
- Na! Menjüünk! - mondtam majd karon ragadva a két társam, elindultam a bejárat fele.
- Nyugii Darcy! Tudunk magunktól is menni szerintem.
- Akkor gyertek! - nevettem el magam.

Bementünk a kávézóba, majd egy üres asztalt be is foglaltunk.
Egy kedves harmincas éveiben járó férfi pincér lépett hozzánk.
- Ó! Üdv Mr.Tomlinson! Mi járatban erre?
- Jó reggelt Mark! Néhány elintéznivaló - rántotta meg a vállát.
- Mindenesetre örülök, hogy újra látom. Mit kérnek?
Mindenki elmondta a saját rendelését, majd a pincér elment.
- Apu? Honnan ismered? - néztem az említett felé.
- Régebben sokat jártam ide. És szinte mindig ő készítette minden rendelésem.
- Értem. Ha megbocsájtotok én most megkeresem a mosdót.
- Menj csak, mi itt leszünk.

Two Directions [1D., L.S Fanfiction] BEFEJEZETTDonde viven las historias. Descúbrelo ahora