Two Directions [1D., L.S Fanfiction] BEFEJEZETT

《5》

.....Ha megbocsájtotok én most megkeresem a mosdót.
- Menj csak, mi itt leszünk.

~~Jack szemszöge~~

Darcy elindult a mosdó fele. Én pedig vártam a kérdéseket Louistól, aki hamar bele is kezdett.
- Szóval Malik...meg sem kérdezem.
- Nem kell, igen az vagyok.
Felsóhajtott.
- És mennyit tudsz? - kérdezte félelemmel a szemében.
- Apu mindent elmesélt.
- MINDENT?
- Mindent. - hajtottam le a fejem, hisz tudtam mikre gondol a minden alatt.
- És Darcy?
- Már az első találkozásunkkor rájöttem, hogy semmit sem tud, úgyhogy inkább meg sem szólaltam ilyenekkel kapcsolatban.
- Megtennéd, hogy ezek után sem? - kerdezte.
- Természetesen. De ugye tudja, hogy egyszer úgyis minden kiderül? A médiából csoda, hogy még nem tud semmit.
- Tegezz nyugodtan. És nem véletlen óvtam mindig is annyira. Nem akartam, hogy ki legyen ennek téve, és lehet, hogy önző vagyok de nem tudhatja meg. - és megláttam egy könnycseppet a szeme sarkában.
- Én megértem.
- És? Egyébként, hogy vagytok? - szép téma terelés.
- Megvagyunk. Most éppen a nagyimnál vagyok segítség, amíg apu dolgozik.
- Hát igen... Zayn az egyetlen aki a kilépése óta ugyanazt csinálja. Miközben mindenki már vagy abbahagyta, vagy csak félig foglalkozik a dologgal.
- Kikkel találkoztál azóta?
- Csak Niallel és Liammel. Gondolom apukád azt is elmesélte, hogy akkor mennyire ki voltam akadva...
- El... De ő azóta is szeretettel gondol vissza arra az időre.
- Egy részem nekem is, de egy részem próbálja elfelejteni.
- Jön Darcy! - szóltam, mikor megláttam a mosdó felől közelítő lányt.

~~Darcy szemszöge~~

Mikor végeztem a mosdóban, elindultam visszafele. Láttam, hogy beszélgetnek. Ez nem jelent rosszat.

- Szóval a nagymamádnak segítesz. Milyen kedves. - mondta apu.
- Hát igen bár nem nagyon engedi. Makacs egy nő. - nevetett Jack.
- Máris ilyen jóba lettetek? - mosolyodtam el.
- Csak beszélgetünk.
Éppen ebben a pillanatban érkezett meg a rendelésünk, aminek nagyon örültem.
- Köszönjük Mark.
- Ez a munkám. - mosolygott, majd elindult, de meggondolta magát és visszafordult.
- A számlát egyben vagy külön fizetik?
Jack nyitotta volna a száját, hogy ő bizony kifizeti, de apukám megelőzte.
- Egyben, majd én rendezem.
- De...! - szólt Jack.
-

Nincs de! A vendégem vagy!
- Köszönöm. - hajtotta le a fejét mikor rájött, hogy nem tud vitatkozni.
Én ezt csak egy kisebb kuncogással tudtam le, pedig én is úgy készültem, hogy fizetek. De hát apukám nekem végképp nem engedte volna.
Belekortyoltam a kávémba, majd egy nagyot haraptam a Croissant-omból.
- Darcy! Majd írok Stylesnak, hogy szülinapodkor elrabollak, ha tetszik neki, ha nem.
- Írhatsz neki, de nekem már megmondta, hogy elenged.
- Hát....akkor majd csak egyeztetek vele.
- Rendben.
Szépen elfogyasztottuk a finomságainkat. Közben beszélgettünk mindenféléről.
Éppen az volt a téma, hogy milyen az időjárás. De komolyan. Apám annyi helyet bejárt már 18 éves kora óta, annyi mindent látott és csinált, de neki a legjobb témája a mai időjárás. Köszönjük szépen Louis William Tomlinson...
Nah szóval, éppen az időjárásról beszélgettünk, mikor egy hangot hallottam.
- Csak nem a jóöreg Louis Tomlinson?
Elnéztem a hang irányába, és egy ismerősnek tűnő embert láttam.
- Luke! Hát te? - állt fel apu, és megölelték egymást.
Jack felállt és odasúgta nekem, hogy ő is elugrik mosdóba, mindjárt jön.
Bólintottam, hogy vettem, majd vissza fordultam apukámék fele.
- Éppen egy kis kiruccanáson vagyunk a kenguruk közül. - nevetett, majd felém fordította a fejét - Csak nem a kicsi Darcy?
- Hát, már annyira nem kicsi. - mosolyodott el apukám, majd egyik kezével átkarolt.
- Hát azt látom. Amúgy biztos, hogy nem emlékszel rám, Luke vagyok. Luke Hemmings.
- Hát tényleg nem nagyon. - mosolyodtam el.
- De úristen Luke! Nagyon régen láttalak, mi van veled? - és láttam apukám szemében azt a jóleső nézést, hogy egy régi barátjával találkozik.
- Minden a lehető legjobb. - és amint ezt kimondta, egy elképesztően édes kislány rohant oda, és karolta át a lábát. - Hát megjöttek az angyalkáim is. - ezt valamiért furcsa volt tőle hallani.
Felemelte a kislányt, aki végre elengedte apukája lábát, majd egy puszit adott a mellette álló nőnek.
- Ő itt a feleségem Nicole, és a kislányom Lisa.
- Nagyon örülök, Louis Tomlinson vagyok, és a lányom Darcy.
- Mennyit hallottunk már rólatok! - mosolyodott el a nő.
- Tényleg? Ilyen jó téma vagyunk Lukey? - nézett apu Luke felé.
- Bizony, bizony Lou.
Erre mindketten elnevették magukat.
- Meddig vagytok az országban?
- Még három hétig.
- Mielőtt visszamentek eljöhetnétek hozzánk.
- Elfogadjuk a meghívást. Egyébként Ashtonék is most jönnek majd.
- Mármint Ash bácsi? - kérdeztem apukám és Luke között cikázó tekintettel.
- Igen ő. - mondta apukám.
- Nah lesz mivel szivatnom. - nevette el magát Luke.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy még mindig. - csatlakozott apukám is.
Még egy darabig beszélgettek, majd mikor kitűztek egy időpontot a látogatásra, mikor már én is otthon leszek, elköszöntek, majd kimentek a kávézóból. És Jack is visszatért a mosdóból.
- Srácok, nekem lassan mennem kell. - nézett az órájára apukám.
- Menj csak, ha kell.
- Azt mondtad holnap is szabad vagy, ugye?
- Igen.
- Mit szólnál ha a városban maradnék, és együtt töltenénk a holnapi napot?
- Tudod, hogy imádok veled lenni, de nem lesz probléma ha itt maradsz?
- Megoldom, tudod egy kis plusz pénzért mindjárt lesz egy üres szoba a hotelekben. - nevetett fel. De amúgy totálisan igaza volt.
- Te tudod.
- Ezt igennek veszem, szóval intézkedem.
- Hát oké. - rántottam meg a vállam mosolyogva.
Apu kifizette a reggelit, elköszöntünk, majd apu sofőrje elhajtott apuval.

- Te figyelj, van itt egy bevásárlóközpont nem messze, nem? - kérdeztem Jacktől, miután végeztünk.
- De, miért? Vásárolni van kedved? - mosolyodott el.
- Igazából csak szükségem lenne egy, két dologra.
- Felőlem mehetünk.
Elmentünk a bevásárló központba, éppen az egyik kedvenc ruhaüzletemből jöttünk ki, ahol láttam, hogy pár lány összesúg.