Two Directions [1D., L.S Fanfiction] BEFEJEZETT

💙 + 💚

Néhány hónap eltelt a békülés óta.
A már jegyes apukáim éppen a nappaliban próbálják díszíteni a fát, ugyanis karácsony van. De hát mondanom sem kell, hogy két férfi nem sok mindent tud kezdeni egy hatalmas karácsonyfával. És bár Harrynek nagyon jó öltözködési stílusa van, a karácsonyfadíszekhez úgy tűnik nem ért...
Úgyhogy éppen segíteni megyek nekik.

Viszont van egy úgynevezett karácsonyi ajándékom Harry számára. Tudja, hogy Harrynek hívom, apu pedig apu. Magamban már egy jóideje Harryt is apának hívom, de hangot még nem adtam ennek. De ez most változni fog. Ugyanis késznek érzem magam arra, hogy végre hangosan is kimondjam. Ehhez már csak a megfelelő pillanat kell.

Szóval éppen a karácsonyfa "készüléséhez" akartam hozzájárulni, úgyhogy a nappaliba mentem.
Nos...
Azt pár hónap alatt még mindig nem szoktam meg, amikor apáék éppen fejvesztve csókolóznak.
-Khmm- köszörültem meg a torkom, mire felém kapták a fejük - Tudjátok, hogy szeretlek titeket, de így nem lesz feldíszítve a fa.
Erre a mondatomra azonnal pattantak a díszekhez, rákvörös arccal.
- Én neveltelek ilyen szemtelenre? - mosolygott apu.
- Hát. Elég valószínű. - kacsintottam.
Hárman szépen feldíszítettük a fát, eközben énekelgettek. Én inkább csak csendes megfigyelőként hallgattam a dalaikat. Mikor a fa készen lett én felrohantam apa ajándékáért, ugyanis a születésnapja is ma van. A karácsonyi ajándékokat előre becsomagoltam, és már csak este kirakom a fa alá, hogy reggel kibontsuk.
Szóval éppen apa ajándékáért mentem fel.
- Darcy! - jött be Harry a szobámba.
- Igen? - néztem rá.
- Mikor adjuk oda a születésnapi ajándékát?
- Most! - kiáltottam és lerohantam a nappaliba apuhoz, a kezemben a dobozzal, amiben az ajándéka lapult.

Nem értette, hogy Harry miért kerget abban a hatalmas házban, de ránk hagyta. Aztán mikor egyszerre értünk oda hozzá, nem tudta tovább kérdések nélkül hagyni a dolgot.
- Belétek meg mi ütött?
- A szülinapod. - kacsintott Harry, egy kis dobozkát átnyújtott, majd megcsókolta.
- Harold! Mit mondtam neked az ajándékokról? - szidta le játékosan.
- Harold a franc! Inkább nyids ki, mielőtt meggondolom magam.
Apa kinyitotta a dobozt, majd pedig pár másodperc néma bambulás után szinte Harry nyakába ugrott.
- Boo! Nem vagy ám annyira könnyű mint hiszed. - nyöszörgött Harry, de próbálta tartani a nyakában csüngő szerelmét.
Mint utólag megtudtam, egy kéthetes nyaralás Hawaiira - ahova természetesen csak ketten mennek, de ez így fer - volt az ajándék.
- Na, most, hogy a kezdeti sokkhatáson túlvagyunk. Átadhatom az ajándékom én is? - néztem apára.
- Hogyne. - mosolyodott el.
- Az enyém ennyire nem értékes, viszont sok ötletelésbe telt. - nyújtottam át a kis dobozt.
Kinyitotta, és könnyes szemekkel húzott magához, majd puszilt bele a hajamba.
Csendesen nézte az ajándékát, majd a sárga, kék és végül zöld szív darabot is egybe csatolta.
Ugyanis egy barátság nyakláncokhoz hasonló "ékszert" kapott. Egy szív háromfelé választva. Az egyik széle kék, a másik zöld, a közepe pedig sárga. A kék természetesen apát jellemzi, a zöld Harryt, a sárga pedig engem (kék+sárga=zöld alapon gondolkodtam)
- Darcy! Kincsem, ezt hogy találtad ki? - nézett rám a meghatódottságtól könnyes szemekkel.
- Mivel neked a kék a színed, Harrynek a zöld, és nekem mindig is a sárga volt, gondolom nem véletlenül, ezért úgy gondoltam, hogy a három szívet egybezárhatjuk. Azért szétszedhető, mert már elváltatok egymástól, viszont a mágnes vissza vonzott titeket egymáshoz. Én pedig kis egoista módon ott vagyok közöttetek. - mosolyogtam.
- Nagyon szép! Imádom! Köszönöm! - ölelt meg szorosan, de annyira, hogy levegőt alig kaptam.
- Örülök, hogy ennyire tetszik, de nem kapok levegőt. - kuncogtam.

A nap további része gyorsan eltelt. Társasoztunk, énekeltünk, készülődtünk a másnap reggelre.

Este gyorsan leellenőriztem a becsomagolt ajándékokat a szekrényemben, és befeküdtem az ágyamba.

Másnap reggel izgatottan keltem fel, majd lerohantam a konyhába.
Apukáim már a konyhában iszogatták reggeli kávéjukat, és beszélgettek.
- Boldog Karácsonyt! - ugrottam a nyakukba, hiszen elég közel ültek egymáshoz.
- Neked is. - mondták szinte egyszerre, majd az arcom két felére egy-egy puszit kaptam.

Megreggeliztünk, majd a nappaliba indulva én gyorsan beraktam a fa alá az ajándékokat.
- Kezdhetem az ajándékozást? - néztem apuékra.
- Ha annyira szeretnéd. De nem kellett volna semmi. - kaptam a választ.

Itt volt az alkalom elsütni amire készültem.
- Akkor nézzük. - néztem a kettő teljesen egyforma dobozon a jelölést. - Ez apáé.
- Megmondtam, hogy nem kell semmi. - mondta apu.
- Ja! Nem rád gondoltam. - kacsintottam, majd Harryre néztem, akinek kölülbelül 3 másodperc múlva leesett amit mondtam, és szinte villámsebesseggel a földön kötött ki mellettem, és könnyezve megölelt.
Na azért ekkora sikerre nem számítottam.
- Da-Darcy! Ezt jól hallottam? - nézett rám könnyes szemekkel.
- Teljesen jól. - bólintottam, és az én arcomról sem lehetett volna letörölni a vigyort.
- De-De-De miért? Hogyan? Mikor? - támadott le a kérdéseivel.
- Már egy jóideje te is apának vagy nevezve. Csak eddig még nem mondtam ki. Úgy gondoltam, hogy egyszer át kell lépnem ezt a gátat, ami abból adódik, hogy furcsa nekem ez az egész. És különben is megérdemled. Szeretlek apa.

És hivatalosan is vége...
Darcy megismerte az élete minden apró kis részletét.
A másik apját, a szüleinek a legjobb barátait - akik szintén sokat jelentenek számára -, egy legjobb barátot.
Mindkét apukája támogatja és szereti. Keresve sem találhatna náluk jobbat.
És ki tudja még mit tartogat az élet számára, hiszen még csak 18 éves...
Mint idősebbik édesapja karrierje kezdetén...
És ő is mennyi mindent megélt.

Köszönöm mindenkinek aki olvasta a történetet❤.
Nagyon hálás vagyok minden olvasóért, vote-ért és kommentért.
Magamat ismerve a jövőben még lesz Larry könyv (illetve már most is tervben van egy).
Büszke vagyok arra, hogy az első - bár nem hosszú - befejezett könyvem, egy számomra ilyen nagy jelentőséggel bíró témájú volt.

Szóval tényleg nagy hála minden olvasónak❤
És __1derland__ neked pedig külön hála🙏💖(MINDENÉRT)

💙Bye!💚