gyilkos a mennyekben

egy

Kapkodva szedelőszködöm. Felveszem az ingem, megkeresem a nadrágom, és az övem. A zoknim megvan, és már a kabátomat húzom, amikor a férfi nyöszörögni kezd a beáradó napsugarak hatására. Hasra fordul, és a párnába nyomja a fejét, így pont ki tudok surrani a hálószobából. Az ajtó fele menet találok egy kis bort az egyik pohárban az asztalon, amit gyorsan megiszok, aztán egy újabb nyögést hallva kisietek a lakásból.

A fagyos, hűvös szél az arcomba csap, és csak most értem meg, mi történt pontosan. Megcsaltam. Lefeküdtem egy másik férfival, hogy fájdalmat okozzak neki, de hogyan tehetném, ha soha nem leszek képes előállni vele? A bűntudat mellkason vág, és végigmarja a belsőmet. Éget, fáj, legszívesebben üvöltenék dühömben. Dühös vagyok, amiért ezt tettem, és amiért egyáltalán volt okom ezt tenni.

Hamar hazaérek. Egyenesen a szobánkba vezet az utam, ahol megpillantom őt az ágyon feküdni. Még utcai ruhában van, ezért sejtem, hogy nem fürdött az este, a lehunyt szemei alatt pedig mély karikák lapulnak. Talán aggódott. Előkeresem a telefonom, és legalább húsz hívás fogad tőle, ami alátámasztja a gondolatomat. Leülök mellé és kisimítom a tincseket az arcából, mire összevonja a szemöldökét, de nem ébred fel. Castiel egy gyönyörű férfi volt; tengerkék szemek, fekete, kócos haj, száraz ajkak (amik csodásan duzzadnak és piroslanak a heves csókjaink után) és szálkás, vékony testalkat. A férfi, akivel lefeküdtem, ugyanilyen volt.

Kirobogok a konyhába. Nem bírok mellette lenni, fullaszt a közelsége, és bűntudatot ébreszt bennem.

Tegnap délután veszekedtünk. A pénzről, a szerelemről, a szexről, és arról, hogy felőle aztán meg is csalhatom, nem fogja érdekelni. Ezért én megtettem. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, de engem annyira bántott, hogy nem tudtam visszafogni magam. Akkor is ugyanúgy rohantam el otthonról, mint amikor megtudtam, hogy apa meghalt, pedig a két dolog nem volt egyensúlyban.

Kilenc óra tizenkét perc volt, amikor Castiel felébredt, és kibattyogott a fürdőbe. Nem vett észre, mert a konyhapultnak dőlve álltam, kávés bögrével a kezemben. Bő tíz perc elteltével kilépkedett a nappaliba, ahonnan megpillantott engem. A nappaliból nyílt az étkező és a konyha, így a fémrúd mentén felfutó műgaz mögött észrevehetett, és a szemei csésze méretűre nyíltak. A gyomromban csomó keletkezett, és nagyon el akartam ásni magam.

- Hol voltál? - kérdezi kimérten. Mindig értett hozzá, hogyan rejtse el a valódi érzéseit, és teljes hidegvérrel, korrekten kezelje a helyzeteket. Ezt egyszerre utáltam és találtam szexinek benne.

Megvonom a vállam, és belekortyolok a kávémba. Közelebb jön, egészen az étkezőig, ott megáll, és megtámaszkodik az egyik szék támláján. Felvont szemöldökkel néz rám, én meg úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki a leszidásra vár az anyjától.

- Azt hittem, nem fogsz hazajönni - motyogta. A látszati megbántódását kihasználva a lehető legkomolyabban feleltem.

- Következőre nem fogok.

Természetesen hazudtam. Bármikor visszajönnék hozzá, vagy visszakönyörögném magam, ha muszáj lenne. De az elrejtett, nem egészen százas énemnek, aki szereti a szenvedést, tetszik, amit lát; Castiel rémült tekintete, amint megszégyenülve bólint, és kétségbeesésben úszva hátat fordít. Nem hagyom elmenni, még nem, átszelem a kettőnk közt lévő távolságot, gyengéden magam felé fordítom a fejét az állánál fogva és szeretetteljesen megcsókolom. Az ajkam keserű a kávétól, de amikor elhajolnék, utánam kap, és hozzám simul. Szenvedélyesen összeforrunk, és szavak nélkül a fürdőszoba felé vesszük az irányt.

Meztelenül fekszünk az ágyon egymás mellett. Castiel halkan szuszog, és ez megnyugtat, ezért a kezéért nyúlok és összekulcsolom az ujjainkat. Felé hajolok, és megcsókolom az arcát, aztán a hajába túrok és megvárom, hogy ő is felém forduljon. Hogy lehet ilyen csodás a külseje? Mintha atomról atomra felépítették volna, mintha egy színes, mozgó szobor lenne. A szerelemtől forró mellkasomba hirtelen éles szúrást érzek. A bűntudat rám tör, és képtelen vagyok tovább nézni az arcát. Elfordulok, de közel fészkelődök hozzá, hogy ne fogjon gyanút és kérdezze meg, mi bajom. Hátulról magához húz, és átöleli a derekamat.