gyilkos a mennyekben

kilenc

Amara teste jéghidegnek tűnik, mintha kihűlt volna, a vére elterül a padlószőnyegen a feje és haja körül, akár egy óriási paróka. A szemei nyitva vannak, ami csak belém fagyasztja a szavakat. Agyon lőtték. Ez ismétlődik a fejemben az érkezésünk óta. Rémes látvány.

Nem bírok megmozdulni a rémülettől. Chuck holtteste nem volt rám ekkora hatással. Talán azért, mert mélyen reméltem, hogy az egyszeri véletlen volt; most viszont semmi pénzért nem bírnám bevallani magamnak, hogy ez már nem lehet véletlen.

Körbenézek. Sam a körmét rágja, Gabriel mellette álldogál, Samet fixírozva, Castiel a szemét törölgeti hangosan szipogva, Michael pedig csak mélyen bámulja Amarát. Lucien sehol.

Amikor venném a bátorságot, hogy leüljek Castiel mellé, nyílik az ajtó és Lucien jön be, félregombolt ingben, rúzsfolttal az arcán. Megáll a nappaliban és teljesen ledermed a látványra.

- Mi a szar történt? - kérdezi dühösen. Először megjátszottnak tűnik minden szava és indulata, de amikor a tekintete kétségbeesetté válik, elvetem a gondolatot. Ugyanolyan elveszett, mint a testvérei.

Senki sem válaszol, ő pedig letelepszik Michael mellé. Pár másodpercig figyelem, ahogy suttogva beszélnek, és jelentőségteljesen néznek egymásra, de aztán elkapom a tekintetem Gabriel hangjára.

- Na jó, mindenki nyugodjon meg - csapja össze a tenyerét. - Hívjuk Frewent. Ez nem mehet így tovább - rázza a fejét, majd a konyha felé veszi az irányt. Sam megy utána.

- A Winchesterek még mi a tökömet keresnek itt? Castiel dobta Deant, mi okuk van még itt lenni? - motyogja mérgesen Lucien Michaelnek, elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam. Nyitnám a számat, de Castiel előbb megszólal.

- Ők többet foglalkoznak ezzel az egésszel, mint te. Pedig a te apád és nagynénjéd halt meg. Ők mégis mindig itt vannak, hogy segítsenek.

- Biztos azért, mert tegnap keféltetek a mosdóban - horkantja Lucien. Elgondolkozom, honnan tudhatja, de nyilvánvalóan Gabriel mesélte neki.

- Semmi közöd hozzá - feleli Castiel, majd odasétál hozzám. Int a fejével, hogy kövessem. Utána megyek a folyosóra, és megtorpanunk egymással szemben a fürdő ajtaja előtt.

Átölel. Teljesen hozzám bújik, amitől meleg árad szét a mellkasomban. Átkarolom a vállait, és hagyom, hogy a nyakamba fúrja a fejét. Érzem a könnyeit lecsorogni az arcán.

- Nem bírom - suttogja. Jobban szorítom magamhoz. - Hogy történhet ez? - kérdezgeti összetörten. Fogalmam sincs, mit felelhetnék neki. Annyira fáj így látnom őt, és egyben annyira rettegek a következményektől, amik ránk várnak. Vagy maga a folytatástól kellene félnem?

Inkább nem mondok neki semmit, félek, hogy csak jobban elkeseríteném azzal, hogy én sem látom másképp a dolgokat. Csak a legrosszabbakra tudok gondolni; valaki meg akar ölni minket, és talán sikerülni is fog neki. De nem, ez nem lehet a valóság, ilyesmibe nem keverhettem magamat. Egy pillanatra sajnálom, hogy egyáltalán megismertem Castielt és ilyen veszélyes helyzetben találtam magamat és az öcsémet, de aztán eszembe jut, hogy ő adta nekem életem legboldogabb éveit, és azonnal mást kezdek hibáztatni.

Azt az arcátlan barmot, aki ezt műveli. Semmilyen ok nem létezik, ami indokolná ezt.

Castiel elhúzódik és megtörli a szemét. Szipog egy keveset, ezért megcirógatom az arcát, mire válaszként egyszerűen megcsókol, majd újra hozzám bújik.

Azonnal elfelejtem minden gondunkat. Élvezem, hogy a karjaim között tudhatom. Szaporán ver a szívem a mellkasom fogságában, és hirtelenjében az sem zavar, ha Castiel érzi, mekkora hatással van rám. Sírni tudnék az örömtől, hogy ennyire rám támaszkodik.

Pár perc múlva kopogtatnak az ajtón. Gabriel azonnal kisurran a konyhából a bejárat irányába, és Sam is követi, de ő először megáll a folyosón és ránk bámul. Castiel egyből elhúzódik tőlem, és mi is az ajtó felé indulunk.

Gabriel ajtót nyit Frewennek. Köszön, belép, jönnek utána a rendőrök, akik szétszéledve körülnéznek, amíg Frewen Amara testét vizsgálja. Végül kitolják egy hordágyon.

- Velem jönnének? - kérdezi udvariasan.

Mindenki bólint és autóba ülünk. Sammel elhozzuk Castieléket is, míg Michael és Lucien külön jön.

A rendőrségen mindannyiunkat külön kikérdeznek. Elmesélem, hogy reggel hívott Castiel, hogy Amara meghalt, és hogy azonnal menjünk oda. Azt is el kell mondanom, hogy Castiellel mit csináltunk a lakás folyosóján, amíg Gabriel hívta Frewent. Mindent részletesen és őszintén mondok el.

Castiellel és Gabriellel várakozunk Samre, akivel utoljára beszél Frewen. Némán nézünk magunk elé, egy szót sem szólunk. Csak az itt dolgozók nyüzsgése ad egy kis háttérzajt.

Hirtelen hallom, hogy kicsapódik a folyosó végén az ajtó. Hárman lépnek be; egy sötétbarna, és két vörös hajú nő. Egyenesen felénk tartanak, mire Castiel értetlenül pillant rám.

Megtorpannak előttünk. A barna a kezét nyújtja Gabriel felé.

- Gabriel Milton, igaz? - kérdezi. Gabriel bólogat és megrázza a kezét. - Hannah Milton. Ők itt Anna és Anael Milton. Chuck miatt jöttünk, az apánk miatt.