gyilkos a mennyekben

tíz

Egy kínos és csendes hazaút után mindannyian Chuck nappalijában ülünk. Castiel és Sam között vagyok a kanapén, de érzem Cas távolságtartását az irányomba. Valami ismét változott benne és nem kívánja a közelségem. Ez szúró érzést ébreszt bennem, de próbálom figyelmen kívül hagyni és az idegen nőkre koncentrálni, akik Chuck gyerekeinek nevezik magukat.

Anna körbesétálja a lakást, míg Hannah és Anael előttünk álldogálnak. A kellemetlen csönd felemészt, és alig várom, hogy végre valaki megszólaljon.

- Nem is tudom, hol kezdjem - sóhajtja Hannah. - Sajnálom, hogy így rátok törünk és felkavarjuk az állóvizet. Bár szerintem már így is elég sok minden történt, ami nem megszokott. Anya közölte velünk, hogy apa meghalt és Amara néni is. Azonnal kutakodni kezdtünk a címéért és mivel itt senki nem nyitott ajtót, a rendőrségre mentünk.

- Mikor volt együtt apa anyukátokkal? Apa miért nem említett titeket soha? - kérdezi Castiel lesújtva.

- Húsz évesen jöttek össze és szinte egyből teherbe ejtette anyát. Megszülettem én, majd véletlenül újra terhes lett, akkor Anaellel és Annával, akik ikrek. Apa végül elhagyott minket és ezek szerint itt kezdett új életet. Lett felesége?

- Igen, de anya évekkel ezelőtt meghalt - motyogja Gabriel.

- Részvétem - sajnálkozik Hannah. - Anya velünk akart jönni, de lebeszéltük róla, rossz ötletnek tűnt - közli mellékesen.

Csend telepszik ránk, mindenki maga elé néz, fixírozza a padlót. A szemem sarkából vizslatom Castielt, aki szaporán pislogja ki a maradék könnyeket a szeméből. Annyira magamhoz akarom ölelni, hogy tudja, számíthat rám, de amikor összetalálkozik a tekintetünk, egy lesújtó pillantással elvág bennem minden érzelmet. Újra a pokolba kíván.

Öt perccel később már az ajtóban toporgok, Samre várva, akit Gabriel tart szóval a konyhában. A nappaliból kilép Anna, akit úgy különböztetek meg Anaeltől, hogy neki sokkal élénkebb vörös a haja. Amikor meglát, felém lép, szinte sarokba szorít, én pedig nekisimulok az ajtónak.

- Gabriel és Sam között van valami? - kérdezi váratlanul, mire megrökönyödöm. Pofánvágásra, csókra számítottam, de erre nem.

- Nem tudom, miért? - nyögöm.

- Anael elhívná kávézni - rántja meg a vállát. Majdnem megkérdezem, hogy most melyikőjükre gondol, de nem jön ki hang a torkomon zavaromban. - Te eljönnél velem?

Ebben a pillanatban Castiel előbukkan a nappaliból és felénk kapja a fejét. Olyan arcot vág, hogy látom rajta, bőven eleget hallott ahhoz, hogy vérig legyen sértve. Meg sem várva a válaszomat eliszkol, eltűnik a fürdőszoba ajtaja mögött.

- Tudod, én... Nem igazán vagy az esetem - felelem zavartan nyökögve pár perc késéssel. Legutoljára általánosban mászott rám így lány, azóta elszoktam tőle. Anna csak bámul rám, majd a számra tapad. Hatalmasra nyílnak a szemeim döbbenetemben, ugyanis ekkor jön ki Castiel a fürdőből. Ránk szegezi a tekintetét. Csak áll ott és bámul. Aztán dühösen benyargal a konyhába, és becsapja maga után az ajtót. Erre Anna elválik tőlem és eszelősen rám vigyorog.

- És most?

- Sajnálom, de... - válaszolom még mindig türelmesen és fegyelmezetten, és majdnem kibukik belőlem, hogy forró vagyok, mint egy kályha, de Sam kijön a konyhából és érdekes tekintettel illet. Sosem örültem még így neki, mint most. - Sam!

Azelőtt kisurranunk az ajtón, hogy Anna újra lekapott volna, vagy Anael ráakaszkodott volna Samre.

A kocsiban kínomban elröhögöm magam.