Egy szomorú vég

1.5K 32 2
                                    


Miattam haltak meg mind miattam  megijedtem hogy elveszítem Normant feladtam ,feladtam, mert kétségbe voltam esve sötétebben láttam a dolgokat mint amilyenek valójában voltak ,már nem hittem sem önmagamban sem abban hogy mind megtudunk szokni .... Elfogadtam mama ajánlatát mama lettem ...Ha akkor ott nem.tántorodok meg mind élnének de meghaltak mind Norman,Ray Don, Phill, Anna, mindenki csak 11 éves voltam, de megijedtem ....kudarcot valottam . Ha ott akkor nem adom fel ....

-Emma nem a te hibád...
-De igenis az enyém ki másé lehetne Gilda? - A lány átölelt engem elkezdtem zokogni nagyon fájt, fájt a tudat hogy nem tettem semmit akkor.
-miattam mind mind miattam .
-Emma ami megtörtént az megtörtént  tudom hogy borzalmas nekem is az .-ölelt át még szorosabban .
-Emma , Gilda gyertek segítsetek vacsorát készíteni !
- jövünk mama! kiálltottuk egyszerre.
-gyere menjünk segíteni !- szólt Gilda
- oké jövök!- hagytam abba a sírást . Mentem végig a folyosón, a folyosón ahol gyerekkoromban éltem a ház az erdő a tesztek minden ....itt nőttem fel a közös játékok .... Ray , Norman ....Ray öngyilkos lett a szemem láttára ... Végig néztem és nem tettem ellene semmit . De mégis nem számít mi történt miattam történt . Nem hagyom hogy aki elakar szökni annak ne sikerüljön ! Tudom hogy ezt mint mama vagyis még csak "gyakorlatozó" nem szabadna megtennem de egyikük sem érdemli meg hogy így haljon meg ...
-Miért vagy szomorú Emma néni?
Lehajoltam a kis csöpséghez .
-Nem vagyok szomorú. -mosolyogtam rá
-és   Ethan ne hívj néninek nem vagyok én olyan öreg .
-miert hány éves vagy ?
-ma lettem 23. -mosolyogtam rá .
-akkor boldog szülinapot  . -mondta majd megölelt .-szeretlek
Én is te kis rosszcsont -és felkaptam.
-ha nagy leszel hős leszel ! -mondtam neki kicsit komolyabban mert, hogy így is gondoltam .
-tényleg ? -kérdezte csodálkozva.
- igen. - válaszoltam és megsimogattam a buksiját .
-Mert neked sikerülni fog az ami nekem nem -gondoltam
Leraktam és mosolyogva néztem ahogy elszalad kis vörös fürtjei csak úgy lobogtak hát igen az én hajamat és az én szememet örökölte . Ígérem ha rá jössz a titokra hagyom hogy elszökj mindenkivel nem hagyom hogy az történjen veled mint velem- mondtam már csak magamnak.
Lassan leballagtam a konyhába és elkezdtem segíteni .
-Emma! 
-igen mama ?
-boldog születésnapot !  
-----------------------------------------------------------

Kon' nichiwa mindenkinek ! Szóval még nem nagyon írtam fanfictiont így még elég kezdetleges, de remélem azért tűrhető lett .  Köszönöm ha végig  olvastad! ~~  Sachiko-chan

Promised neverland oneshotsWhere stories live. Discover now