Promised neverland oneshots

Egy szerelmes dallam

Az árvaház emeletéről zongora szó hallatszott . Ahogy egy fekete hajú kisfiú lehetett tán öt-hat éves Klasszikust játszott rajta. Az ujjai simogatták a zongora billentyűit mégis feszes tempóban játszott. Egy vörös hajú kislány lépett be a terembe hangtalanul az említett fiú így ezt nem vette észre . A lány egy darabig figyelte ahogy játszik majd óvatosan felvette a földről a csellót. Pár percig még csak ült és figyelte a zongorát és azt ahogy a kisfiú játszott rajta, majd elkezdett játszani a zongora tempójában. A fekete hajú  egy másodperce a lányra nézett majd folytatta a zongorázást. A két hangszer be zengte az egész házat ahogy harmóniában játszottak . Valahol egy folyosón a sok közül egy fehér hajú kék szemű kisfiú a zenebona felé tartott . Amikor elért az adott helyiséghez kinyitotta az ajtót majd ő is belépett ahogy azt a vörös hajú kislány tette pár perccel ezelőtt. Odalépett a zongorához és leült a fekete hajú fiú mellé, hogy csatlakozzon a duóhoz. A zene körbe járta az erdőt és az árvaházat  aki csak hallotta menten táncra perdült. Így történt ez az éppen arra felé sétáló karmesterrel és zenésszel is aki amint meghallotta a muzsikát már az árvaház ajtaja előtt kopogott, hogy engedjék be. Szerencséjére egy fiatalasszony be is engedte.

- Jó napot! Először is bemutatkoznék Leslie-nek hívnak, karmester és zenész vagyok. És ahogy meghallottam ezt a csodálatos zene szót az emeletről nem bírtam ki, hogy ne jöjjek ide. Esetleg megnézhetném kik játszanak?- hadarta le egy szuszra, de kedvesen a fiatal férfi .

-Persze nyugodtan,  Isabella vagyok.- mutatkozott be és igazította meg a szoknyáját zavarában a fiatal nő .  

-Hát akkor üdvözlöm Isabella kisasszony!-emelte meg sapkáját a muzsikus. Isabella be invitálta a férfit és felvezette az emeletre. 

- Hölgyem kik játszanak ilyen szépen ebben a szobában?- mutatott egy ajtóra Leslie miközben a folyosón sétáltak. 

- A furulyán Gilda játszik a hárfán pedig Anna gyermekem.- Erre a kijelentésre a zenész bólint majd elraktározza a fejében, hogy oda is mindenképpen be kell kukantania. Végül a fiatal nő társaságában benyitott a keresett szobába a három gyerek felpillantott és abbahagyta a játékot.
-gyerekek ő itt Leslie úrfi zenész és karmester azért jött be, hogy meghallgassa,a játékotokat szóval kérlek játszatok neki valamit!-mondta kedvesen Isabella.
A három gyerek illedelmesen köszönt és egykét perc elteltével már  teljes harmóniában játszottak.  A zenész ámulattal figyelte a gyerekeket es miután befejezték a játékot meg is tapsolta őket.
-bravó bravó ez csodálatos volt kitől tanultatok meg ilyen gyönyörűen zenélni ?
- Mamától!-kiabálta a lány aki hármuk közül a legelevenebb-nek tűnt és hozzá meg mosolygott is. A zenész kissé meglepődött a kislány bátorságán és Isabella tehetségén.
-kisasszony mondja csak maga tanította meg a gyerekeket a különböző hangszereken játszani?- Isabella kissé elpirult.
-igen .- és újra meg igazította  a szoknyáját zavarában.
-Azt kell, hogy mondjam hogy maga lenyűgöző a gyermekeivel együtt. Tudja pár hónap múlva a  Minerva színházban gyermek versenyt tartanak amin minden tehetséges hangszeren játszó gyermek egyedül vagy csapatban indulhat. És mivel jómagam ott vagyok karmester így engedélyem van arra, hogy beajánljak gyerekeket. Ezzel a lehetőséggel eddig nem akartam élni de miután hallottam a maga gyermekeit játszani nem tudnám nem kihasználni ezt a jogosultságomat. Szóval nagyon megtisztelő lenne ha a kisasszony beleegyezne abba, hogy a gyermekei akiket az előbb hallottam  indulhatnának ezen a versenyen.- mondta kedves hangsúllyal a fiatal férfi ám nem titkolta, hogy mennyire örülne, hogy ha Isabella beleegyezne. A fiatal asszony  teljesen elpirult és hebegett-habogott  zavarában.
-uram kérem nekem lenne  megtisztelő ha a gyermekeim egy ilyen nagy előadáson vehetnének részt szóval nem kérdés hogy beleegyezem az ajánlatába én  köszönöm önnek hogy feltette.
A fiatalúr bólintott de valójában belül repdesett az örömtől: