Promised neverland oneshots

Ray X Reader ( vagy nem)

 Ebben a részben az olvasó hanahakis szóval gondoltam leírom dióhéjban, hogy az micsoda (remélhetőleg jól) szóval: a hanahaki Egy kitalált betegség. Amikor a betegségben szenvedő virágokat köhög fel mert a szerelme nem viszonzott, ha a szerelmet viszonozzák a tünetek elmúlnak, de ha nem akkor az áldozat bizonyos idő után meghal.

És végre írtam egy újabb részt és végre visszajött az a motivációm ahhoz, hogy írjak szóval jó olvasást kívánok mindenkinek~Sachiko

[T/N] a ház legokosabb gyereke, habár még csak tíz éves, de a tesztjein mindig max pontot ér el, azt gondolná az ember, hogy egy ilyen gyereknek mégis miféle gondja lehetne? Na ugye semmi! Pedig igenis [T/N] egy óriási problémával kell, hogy megküzdjön minden egyes nap, mégpedig egy betegséggel, nem mással mint: hanahakival.
~~~~~~~~

Hangos köhögés hallatszott a szobádból a virágok csendben és ártatlanul leszálingóztak az ágyadra. "Még, hogy ártatlanul" gondoltad ezek a virágok fogják a halálodat okozni. Gúnyos mosolyra húztad a szádat és végül a virágoknak szentelted a figyelmed. Elő húztál egy kertész könyvet az ágyad alól és lapozgatni kezdted. Pár perc múlva meg is lett a keresett virág nem más, mint akác. Sóhajtottál egyet elraktad az ágy alá a könyvet és előhúztál egy másikat, ami a Hanahaki és virágok címre hallgatott. Megnézted a tartalomjegyzéket és kinyitottad a 235.-ik oldalon: "akác, legtöbbször a kissé szomorkás zárkózott emberekbe való szerelembe esés ezenkívül a virágok színe is számíthat a sötétebb inkább arra jellemző, hogy "-és be is becsuktad a könyvet, habár még olvashattad volna nem volt kedved, nem volt szükséged több információra inkább gondolkodni kezdtél. Ám a szíved mélyén már tudtad a választ. Csak egyetlen személy lehetett és az az egyetlen személy a könyvmoly mindig csöndes, okos kissé zárkózott fekete hajú nálad egy évvel idősebb Ray. Hatalmasat sóhajtottál soha nem gondoltad volna, hogy bele tudnál szeretni teljesen más, mint te ő már depressziónak nevezhető szomorúsággal éli a mindennapjait míg te Emmát lepipálva élet vidám kedvvel tengeted napjaid és a szomorúság csak akkor bújik beléd mikor a virágokat ki köhögöd és emlékeztetnek rá, hogy mi a helyzet. Habár, ha belegondolunk egész helyes ahogy a haja eltakarja a szemét erre a gondolatra elpirultál. Mégiscsak igaz lehet a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Felpillantottál a kakukkos órára öt óra. Mivel nem volt kedved visszaaludni inkább felöltöztél és kiosontál a szobából próbálva nem felkelteni mindenkit, habár, ha a köhögésre nem ébredtek fel akkor erre szinte lehetetlenség lenne, hogy felkeljenek. Mivel mostanra már teljesen kiment az álom a szemedből és ilyenkor még mama sincs ébren úgy határoztál, hogy kiosonsz egy röpke tizenöt percre sétálni. Eddig sehol senki, kényelmesen leballagsz a lépcsőn és már ott is vagy az ajtó előtt. rápillantasz az órára és nyugodtan lépsz ki rajta, tudva , hogy mama legkorábban háromnegyedóra múlva ébred fel. Amikor kilépsz a reggeli hideg megcsapja az arcod és a szellő barátságosan kócolja a hajad. Elindulsz az erdő felé nem sejtve, hogy valaki minden lépésedet figyeli a házból. Gondtalanul haladsz tovább míg végül beérsz az erdő sűrűjébe, ahol egy kellemes séta után már egy fa tetejéről figyeled a kilátást. Itt végre szabadnak érzed magad. Itt nem gyötörnek azok a hülye virágok itt nem kell törődnöd velük csak élvezed, hogy a felkelő nap sugarai lágyan csiklandozzák az arcod és az enyhe szellő borzolja a hajad. A madarak halkan csicseregnek. Olyan tökéletesnek tűnik minden arra a negyedórára, de semmi sem tarthat örökké te pedig kénytelen vagy visszaindulni a házba. Vissza setenkettél a szobádba és vártad, hogy megszólaljon az ébresztő.

~~~~~~~~

-Emma, Norman, Ray, [T/N]! Megint max pontszámot értetek el! Ez csodálatos! - Oda mentél, hogy megöleld mamát, habár nem igazán értetted, hogy ebben mi a csodálatos ugyanis a te szavaiddal élve ennél könnyebb feladatsorokat nehezen lehetett volna kitalálni. Az egyesek szerint "stresszes" teszt után egyből a kert felé vetted az irányt ahogy a gyerekek többsége is. Emmáék szokás szerint fogócskáztak te is beszálltál a játékba Ray pedig a fa árnyékába olvasott ahogy szokott egy szóval minden teljesen normális volt. Észre sem vetted, hogy bámulod míg fel nem riadtál arra, hogy Don megint valamiből balhét csinál. Zavartan kaptad fel a fejed és szerencsére elkaptad a kulcs mondatot: -Normanon kívül mindenki fogó! Nagy szerencse, hogy elcsípted ezt a mondatot mert különben fogalmad se lenne, hogy most mégis mi a büdös lócitrom történik... Végül visszamentetek a házba, ahol lassan elkezdődött a takarítás. Pár óra múlva Phil megcsengette a kis csengőt miszerint vacsora van. Szépen lassan mindenki leszállingózott az étkezőbe majd  elfoglalta a helyét és életedben először szembesültél a ténnyel, hogy te Ray-el szemben ülsz szemben ültél és szemben fogsz ülni vele addig amíg az árvaházban laksz. Vacsora alatt egyszer sem néztél a fiúra inkább a melletted ülő Emmával beszélgettél vagy Normannal, aki, habár kicsit messze ül tőled mindig jó társaság, de fel tudja idegesíteni az embert, ha elkezdte tagadni, hogy ő bizony nem szerelmes Emmába aha na persze. A vacsora kellemesen telt elég kellemesen ahhoz, hogy utána sírásba torkolljon . Conny-t végre örökbe fogadták és persze ennek mindenki örült, de mégis csak meg kell válni egyik szeretett testvéretektől. Neked is elhagyta egy-két könnycsepp a szemed nagyon szereted a kislányt és kedves emlékeid vannak vele. De persze a dolog Dont érintette meg legjobban mégis csak az ő szívéhez volt a legközelebb a kislány. Miután elbúcsúztatok a kis szőkétől Emma és Norman már mehetett is utána ugyanis a kislány ott hagyta az asztalon a nyusziját. Te arra hivatkozva, hogy késő van a háló felé vetted az irányt és nem tartottál velük, habár ők azt fel ajánlottak. Lassan mindenki nyugovóra tért és tízkor a lámpa már szigorúan le volt kapcsolva. Legelőször hajnali kettőkor ébredtél fel, vagyis a korom sötétben ezt olvastad le az óráról. Az ok amiért felkeltél, hogy este lefekvés előtt elfelejtettél elmenni mosdóba így ennek most iszod meg a levét. Kellemetlenül, de felkeltél és a lehető leghalkabban kiosontál a folyosóra. A mosdók felé vetted az irányt pontosabban csak vetted volna, ha nem ütközöl bele valakibe. Ijedtedben hátra ugrottál fél métert.