Promised neverland oneshots

Ray x reader (legalábbis valami olyasmi)

Hali! Úgy gondoltam megpróbálok egy ilyen X readeres dolgot ez az első ilyen probálkozásom de remélem azért olvasható lett.
Még pár dolog :
[T/N]=te neved
[Sz/Sz]=szemszín
Jó olvasást 😊
。。。。。。。。。。。。。。。。。。。。
Kora reggel az ébresztőóra zajára keltél. Hatalmas mosoly terült szét az arcodon "egy újabb nap amit az aranyos, édes testvéreiddel tölthetsz . Majd a mosoly lehervadt az arcodról eszedbe jutott mit láttál tegnap este a gátnál. Conny meghalt ahogy eddig mindenki más is akit "örökbefogadtak" Egy könnycsepp folyt le az arcodon és a takaródon landolt. Valaki hirtelen hátulról megölelt, Emma volt az, tudta mit érzel hiszen ugyanazt érezte mint te .
- [T/N] nee sírj elszökünk jó? Mind elszökünk mind a harminckilencen .
Mosolyt erőltettél az arcodra nagyon szeretted Emmát legjobb barátok voltatok. Vissza ölelted a lányt.
-Na látod hugi sokkal jobb amikor mosolyogsz!
-Hééé! Tudtommal egy idősek vagyunk!-nevettél .
-Nem igaz én két perccel idősebb vagyok!-nevetett már a vörös hajú lány is . Igaz, hogy ikrek vagytok, de nem mondhatjátok, hogy túlzottan is hasonlítatok.
"-így legalább könnyebb titeket megkülönböztetni."-mondta egyszer valamikor Ray.-elmosolyodtál az emléken .
- Felkéne kelteni a többieket mielőtt lekéssük a reggelit.-mondta Emma.
-Igazad van.-mosolyogtál sejtelmesen majd a tőled telhetőt leghangosabb hangon elkiáltottad magad.:
-Mindenki ébresztő! Lekéssük a reggelit!- A melletted lévő ágyon fekvő Gilda szemei kipatantak és szinte kiugrott az ágyból. Hát igen eléggé hangosan tudsz ordibálni.
- [T/N] te erről soha nem fogsz leszokni mi? Ilyenkor a frászt hozod rám.- vette fel a szemüvegét. Elnevetted magad szegény lány ilyenkor mindig úgy megijed. Gilda is elnevette magát már ketten nevettetek amikor is Naila állt meg az ágyad előtt.
-[T/N] nem tudom bekötni a cipőfűzőm!-szegényke már majdnem sírt. Bíztatóan rá mosolyogtál.
-Semmi baj gyere segítek bekötni .
Csak miután bekötötted a pöttöm lány cipőjét jöttél rá, hogy te még mindig pizsomában vagy. Fél perc alatt felöltöztél és már indultál is le reggelizni egy mosollyal az arcodon. És ekkor a kis ördög az agyadban újra meg jelent . "Mi van ha mama tudja ,hogy elmentetek a gáthoz ?" Mi van ha...-megráztad a fejed . Nem szabad ilyen rossz dolgokra gondolnod nem bukhatok le, ki tudja mi történik, ha Mama rájön, hogy tegnap este megszegtetek egy szabályt ráadásul egy igen fontos szabályt...-és ekkor már sírtál. Ebben a pillanatban a melletted haladó Norman szakította meg a gondolatmeneted.:
-[T/N] ne sírj ! Mosolyogj ! Egyrészt jól áll másrészt pedig lebokunk. Vissza mosolyogtál a fiú a vállára tette a kezét te pedig felnéztél rá ez az alacsonyság átka . Igaz csak három centiméterrel nagyobb nálad, de már ez is számít.
-Gyere keressük meg Emmát amikor elhaladt mellettem elég letörtnek tűnt.
A fiú arcára enyhe, de mégis látható pír szökött, elvigyorodtál.
-Norman esetleg nem csak szerelmes vagy az én drága nővérembe ?- A fiú egy hatalmasat ugrott. És immár rákvörös arcal kalimpált előtted :
-Nem én nem! Mi ezt honnan veszed [T/N] ? Heee? Miről beszélsz egyáltalán ? -Elnevetted magad "a vak is látja hogy szerelmes " .
-Szerintem mondd el neki még ma!-javasoltad neki majd elindultál az étkező felé amikor is beleütköztél valamibe pontosabban valakibe. Felemelted a fejed, hogy lásd az illető arcát és Ray-el találtad szembe magad.
-Öhm...izé..-kezdtél el dadogni mi közben a fejed olyan vörös volt, hogy akár egy paradicsom is megirigyelte volna.
-Neked is jó reggelt [T/N]!-mondta egy enyhe gúnnyal a hangjában .
-Igen jó éjszakát neked is Ray akarom mondani jó reggelt!-a fiú csak megforgadta a szemét és rádmosolygott, a szíved majd kiugrott a helyéről. És álmodozva néztél a fiú után.
-Én elmondom neki, ha te is.-súgta a füledbe Norman.
-Miii? Mégis mit ? És kinek? Egyeltalán miről beszélsz?!-probáltad menteni a menthetőt, de Norman sem hülye.
-Jó áll az alku!-mondtad és hirtelen észbe kaptál:-Norman! Lekéssük a reggelit!-kezdtél el futni és még épp időben odaértetek. Leültél a szokásos helyedre Emma és Ray közé . Már éppen túl élted a reggelit a nélkül, hogy a tányérodon lévő paprikára hasonlotottál volna amikor is Ray belesuttogott a füledbe.:
-[T/N] neked mégis mi bajod hetek óta furán viselkedsz és ma még sírtál is.
Reggeli után bemegyünk a könyvtárba és addig ott kuksulunk amíg el nem mondod mégis mi a jó isten bajod van !-elég fenyegetően hangzott akkor is ,hogy ha csak suttogta, de egy dologban biztos voltál:" komolyan gondolja". Csak sóhajtottál egyet mert tudtad, hogy nincs más választásod.
××××××××××
Végre vagy nem végre vége lett a reggelinek elpakoltatok mindent az asztról és kezdődhetett a szabad foglalkozás. Már éppen készültél volna kilépni a friss levegőre amikor egy kéz vissza rántott .
-Mi a könyvtárba megyünk rémlik?-mosolygott gúnyosan Ray neked pedig megdobbant a szíved .
Hagytad megad elrángatni a könyvtárba és mire észbe kaptál addigra már elkellet mondanod az érzéseidet.
-szóval mégis mi a bajod?-kérdezte Ray. Te nem szóltál semmit csak belenéztél a szemébe ami most aggodást tükrözött, elkezdtél sírni .
-shhh semmi baj.-probált nyugtatni a fiú miközben átölelt, de erre te csak még hangosabban elkezdtél zokogni.
-Mind meghaltak egytől egyig.-Ray csak még jobban magához szorított. És belenézett a [Sz/sz] színű szemeidbe majd a tekintete lejjebb vándorolt az ajkadra majd le nem véve onnan a tekintetét folytatta:
-Elszökünk mindketten ígérem.-ebben a pillanatban nem merült fel benned, hogy mégis honnan tudja, hogy ez nem egy közönséges árva ház sőt ebben a pillanatban szinte leállt az agyad. Ray közel hajolt hozzád a köztetek lévő távolság csupán pár centi volt.
-Megigérem.- suttogta majd megszüntette a köztetek lévő távolságot.

Na hali! Így utólag vissza nézve nekem kicsit fura lett, de mint mondtam ez az első ilyen fajta probálkozásom úgy hogy van hová fejlődnöm még bőven . ^^~Sachiko-chan

Egyébként ti kit kivel shippeltek ? Csak úgy kíváncsiságból ^^