Promised neverland oneshots

Ray x öngyilkos hajlamú reader

Mert Sachiko úgy gondolta, hogy jó össze zárni két öngyilkos hajlamú embert..........................................................
Jó olvasást
[T/N]=te neved

Mint mindig, most is reggel hatkor szokásosan felkeltél. Felöltöztél, és elindultál az ebédlő felé . Út közben össze futottál Gildával akivel együtt folytattad utadat. Leértetek az ebédlőbe, leültél a szokásos helyedre Phil és Gilda közé. A két melletted ülő egymással beszélgetett de te nem igazán figyeltél rájuk tekinteted máshova vándorolt ahol Anna és Ray fogták egymás kezét. Harag, féltékenység , szomorúság ezeket érezted minden egyes nap amikor megláttad a párocskát. Teljesen bele szerettél a néha mogorva, de jószívű fiúba és borzalmasan fájt, hogy minden nap mással kell látnod. Szomorú gondolataidból Phil "ébresztett" fel mikor valamit közölni szeretett volna veled megráncigálta az inged újját így egy pillanatra láthatóvá váltak a vágások a karodon. Ugyan csak egy pillanatra, de Ray észrevette rádnézett mire te csak zavarodban lesütötted a szemed. Senkinek sem vallanád be magadnak is alig hogy depressziós vagy. Négy éves korod óta tudod mi történik a gyerekekkel akiket "örökbe fogadnak" . Az pedig már csak hab volt a tortán hogy Ray összejött Annával. Pár éve már vagdosod magad és pár hónapja már az öngyilkosságot tervezed. Az ágyadon ültél és sírtál. Szabadidő van és ezt mindenki kint tölti a kertben mivel nem akarsz senkivel sem találkozni így bent maradsz a szobádban. Kihúztad az éjjeli polc fiókját amiben egy kötél volt egyetlen gondolatod volt :"ma este". Egésznap nem mentél a testvéreid közé egyedül a napi teszten és a vacsoránál találkoztál velük . Úgy tervezted akkor vetesz végett szomorú, keserves és értelmetlen életednek amikor már mindenki el aludt. Végre véget vethetsz neki ennek a szenvedésnek pár napon belül úgyis véget érne tizenkét éves leszek .-gondoltad . Tisztában voltál vele, hogy Emmáék szökést terveznek, de nem hitted, hogy sikerülhet, ha meg sikerülne is tovább kéne nézned Rayt és Annát ahhoz meg semmi kedved nem volt egyébként is, ha öngyilkos leszel veled fognak foglalkozni így több esélyt adva Emmáéknak a szökésre meg amúgyis kinek hiányoznál?-ezekkel a gondolatokkal indultál el hallkan az erdőbe . Amikor odaértél elkezdted megcsinálni az "akasztofádat" már csak pár perc választott el adtól, hogy véget vethess a kínszenvedésnek ...
-Te meg mégis mi a jó büdös francot csinálsz?!-szakította el a kötelet egyetlen mozdulatával Ray.
-Tudtam hogy valami baj van de hogy ekkora? [T/N] te mindig élet vidám voltál mi történt ?- kérdezte aggódva a fiú . Egy szomorú mosolyra húztad a szádat.
-Ray ezt hívják látszanak nincs értelme tovább az életemnek ...
-Ne mondj ilyet ! -szakitott félbe.-Mégis hogy lehetsz ennyire önző ? Azokra nem is gondolsz akik szeretnek téged !
-ugyan már engem kiszeretne?- húzted egy fájdalmas mosolyra a szádat-Ray engem senki se szeret .
-Mégis miről beszélsz ?! Mindenki szeret az árvaházban! Egyeltalán hogy jutnak eszedbe ilyenek? Szóra nyitottad a szád de mielőtt bármit is mondhattál volna a fiú olyat tett amit álmaidban sem gondoltál volna : megcsókolt hirtelen újra lett értelme az életednek rájöttél, hogy érdemes élni nem csak Rayért hanem a barátaidért is. Mikor elváltak ajkaitok Ray közel hajolt a füledhez:
-Igérd meg nekem hogy soha de soha nem leszel öngyilkos és észben tartod, hogy van miért élni.- suttogta. Te csak egy aprót bólintottál és kézenfogva elindultatok az árva ház felé.

Öhmm... Inkább nem mondok semmit... Kicsit szomorúbbra sikeredett de ez... ez... ez van remélem azért tetszett...-Sachiko