A vér kötelez - avagy a család hatalom

8. rész

Kicsit nyugodtabban indultunk haza. Az út alatt nem sokat beszélgettünk. De fúrdalt a kíváncsiság, hogy Derek hogy hozta vissza Hope-t. Mégsem volt bátorságom megkérdezni. Csalódott voltam, mert Dereknek sikerült az, ami nekem a saját ikertestvérének nem. Hazaérve a Hale ház előtt várt mindenki. Kolékat is beleértve. Sóhajtva szálltam ki a kocsiból.

- Tudom, hogy dühösek vagytok, de meg kell értenetek, hogy a testvérem veszélyben volt és mennem kellett.

- Ezt nem csinálhatod többé, Cass - lépett elém Davina - Nem csak magadat sodortad veszélybe, hanem Hope-t és Dereket is.

- Mindenki veszélyben van, aki ismeri a kilétemet - mondtam - Derek pedig magának köszönheti, hogy most még nagyobb veszélyben van - pillantottam Derekre - Nem kellett volna testőrt játszanod.

- De igen - szólalt meg Talia - Én kértem, hogy vigyázzon rád. Te pedig ellenszegültél a parancsomnak és megszöktél - villantotta fel a szemeit, de nem hatott meg

- Pont ez a lényeg - mondtam - Nem tartozom a falkádhoz. Nem vagyok farkas. Még a saját testvéremet sem tudtam visszaváltoztatni. Nem tribid vagyok, hanem hibrid. Csak egy félig boszorkány, félig vámpír hibrid. - telt meg a szemem könnyel

- Benned is ugyanúgy megvan a farkas, mint a húgodban, de benned a vámpír a hangsúlyosabb, míg Hope-ban a farkas - mondta Talia

- Igen, ezért sikerült Dereknek visszaváltoztatnia - mondtam

- Így van, de Derek teljes egésszében farkas, te pedig...

- Egy korcs vagyok - szakítottam félbe, majd miután nem válaszolt feltrappoltam a szobámba Egy órával később kopogtattak. Nem válaszoltam, reméltem, hogy ebből érti az illető, hogy nem akarok senkivel sem beszélni. Tévedtem. A kopogás nem maradt abba. Sőt! Gyakorlatilag dörömböléssé alakult. Idegesen téptem fel az ajtót.

- Mi van? - morogtam az ajtó előtt állónak, aki Derek volt

- Kész a vacsora - mondta

- Nem vagyok éhes - mondtam

- Ha itt fogsz lakni, akkor meg kell tanulnod, hogy anyám nem fogad el nemleges választ - mondta

- Hát most kénytelen lesz - sóhajtottam

- Utálsz? - kérdezte

- Mi? - kérdeztem értetlenül - Honnan veszed ezt?

- Csalódott vagy, mert nem te mentetted meg a testvéredet, hanem egy olyan valaki, akit nem is ismer.

- Persze, hogy csalódott vagyok - sóhajtottam - Az én dolgom megvédeni a húgomat nem a tiéd.

- Én vagyok a testőr, nem emlékszel? - vigyorgott Erre persze elnevettem magam.

- Egyáltalán nem utállak - mondtam - Soha nem is tudnálak. Sőt! Inkább csodállak.

- Ugye tudod, hogy anya nem azt akarta mondani, hogy... - habozott

- Hogy korcs vagyok? - fejeztem be helyette

- Nem vagy az - mondta majd közelebb lépett - Egy gyönyörű, okos és különleges ember vagy, akiért az egész falka rajong.

- Te is? - kérdeztem kicsit zavartan Ez főleg a közelsége miatt volt.

- Igen - mondta gondolkodás nélkül - Talán én a legjobban - mondta majd egyre közelebb jött A következő pillanatban pedig már csókolóztunk is. Percekkel később váltunk csak szét. Mosolyogva néztem a szemébe.

- Most mi is van köztünk? - kérdeztem

- Nem nyilvánvaló? - kérdezte felhúzott szemöldökkel - Te tetszel nekem, én tetszem neked.