A Varázslat Árnyai (HP fanfiction) [Átírás Alatt]

1. A Titokzatos Levél

Üdvözlök mindenkit a személyes életem történetében, amit nem tudom, miért olvasol el, de ha ilyen kedved van, akkor nyugodtan. Én Tiffany Brown vagyok és egy kis faluban élek Angliában. Nincsenek testvéreim, apámmal és anyámmal élek, Hanna és David Brown. Az életemet teljesen átlagosan éltem, mígnem a 11. szülinapom napján, Június 10-én egy levelet kaptam. Na, de ugorjunk csak vissza arra a bizonyos napra

Az ébresztőm hangjára hirtelen kipattantak a szemeim. Hogy miért is állítottan be ébresztőt szombatra és ráadásul 7:00-ra az még nekem is kérdés. De megállapítottam, hogy sikeresen felkeltettem az egész családot, mivel már hallottam is, ahogy valaki jön le a lépcsőn. Hogyne hallottam volna hisz az a lépcső annyira nyikorgó volt, hogy mikor azt valaki használja, arra a szomszéd is valószínűleg felriadhat.

-Kicsim mondtam, hogy próbálj meg jobban figyelni arra, hogy mikorra állítasz be ébresztőt. Vagy ha legalább beállítasz, olyat állíts be, amire nem rázod fel a fél falut - nyitott be hozzám anyám álmos fejjel a pizsamájában.

-Pedig azt hittem mindenki szereti, hogyha egy kis ütős rockra kell felkelnie - néztem anyura angyali tekintettel.

Anyum látványosan megforgatta a szemét, szerintem már megszokták az ilyen fajta szemtelenkedést. Kifelé menet még megállt és a válla fölött visszaszólt.

-Boldog Szülinapot Tiffy.

Nagyon jól tudja, hogy nem rajongok a Tiffy becézésért, de ez nem állítja meg őket abban, hogy így hívjanak. Ja, tényleg! Még nem is mondtam, hogy ma van a 11. szülinapom. Ilyenkor mindig elmegyünk valami klassz helyre, tavaly íjászkodni vittek el és nem is voltam annyira béna benne. Miután anyum kiment a szobámból felpattantam és gyorsan felöltöztem. A szokásos farmer, póló, bakancs kombót választottam, majd kimentem a konyhába valami reggelit nézni magamnak. Készítettem magamnak müzlit és leültem megenni. Evés közben hirtelen megszólalt a kapucsengőnk.

-Megyek érte - kiáltottam a szüleimnek.

Mentem az ajtóhoz, majd mikor kinyitottam egy csomagot meg egy levelet találtam a verandánkon. Felvettem mind a kettőt és visszasétáltam a házba. Anyum meg Apum már a nappaliban voltak, mikor ledobtam eléjük a csomagot meg a levelet. Nálunk szokás, hogy versenyzünk azon, hogy ki és hány levelet vagy csomagot kap, így mikor beléptem a mai postával rögtön felpattantak és izgatottan lecsaptak rá, mint a kutya a csontra. Apumnak sikerült leggyorsabban felvennie és megnéznie ki a mai nyertes.

-Pff... mindkettő a tied. A csomag a nagynénédtől jött a levél meg... valakitől, de neked jött - nyújtotta felém apa a csomagokat keserű arccal.

Először a csomagot bontottam fel, amiben a szokásos kötött pulcsi volt. A nagyim minden szülinapomon küld egy kötött pulcsit a korommal a közepén, így most egy 11-es díszelgett rajta. Majd fölvettem a levelet, amin egy gyönyörű pecsét díszelgett. Rajta volt a szokásos lakcím, és hogy kinek jött. A levél eddig teljesen normálisnak tűnt, ezután viszont ránéztem a feladóra.

-Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola? Az meg mi? Miért nem mondtátok, meg hogy nevelőintézetbe akartok küldeni?- néztem kérdően a szüleimre.

-Mi nem írattunk be sehova, bár nem mondasz hülyeséget, egészen rád férne – mondta apum mosolyogva. Szerintem viccelt, bár kitudja?

-Fogalmam sincs mi ez a levél, gondolom, nyisd ki és kiderül - szólalt meg anyukám.

Így hát kinyitottam és hangosan elkezdtem felolvasni.

-Tisztelt Tiffany Brown. Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyveket és felszerelési tárgyak listáját. A tanév Szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb Július 31-ig küldjön baglyot nekünk. Tisztelettel Minerva McGalagony prof. Igazgatóhelyettes.

A szüleim értetlenül ültek a kanapén és felváltva rám és egymásra néztek. Én meg rájuk. Nagyjából két percig csöndben voltunk, míg végül el nem kezdtem nevezni.

-Hahaha, nagyon vicces volt és bár nem április 1-je van, elfogadom a tréfát - néztem a szüleimre és vártam, hogy ők is röhögjenek.

Apu és Anyu egymásra néztek majd rám.

-Kicsim... ezt a levelet nem mi írtuk - mondta apukám.

Ekkor néhány másodpercig átfutott a fejemen, hogy mégis igaz lehet a levél utána viszont csak úgy gondoltam, hogy valamelyik idióta küldte az osztályomból. A szüleim egyetértettek bár még mindig kicsit zavarodottak voltak. Nekem viszont azóta megmaradt egy érdekes érzés, amit akkor még nem tudtam megmagyarázni.