A Varázslat Árnyai (HP fanfiction) [Átírás Alatt]

4. A King's Cross pályaudvar

     Kiderült, hogy Hagrid egy baglyot vett nekem. Egy gyönyörű és barátságos világosbarna baglyot. Ezután még bementünk egy talárboltba (ahol ugyebár megkaptam a talárom), elmentünk és beszereztük a tankönyveimet, miket hálaégnek ebben az évben ingyen megkaphattam mivel mugli származású vagyok utána még elmentünk beszerezni a többi kelléket is miket felsorolnak a levélben. Hagrid a vásárlás során sokszor rákérdezett, hogy mi történt a pálcaboltban, mert szerinte mióta onnan kijöttem sokkal sápadtam és kedvtelenebb voltam. De nemvolt kedvem róla beszélni, elhatároztam, hogy szeretném, ha normálisan telne a tanévem. Aznap este miután hazavitt Hagrid, azt mondta, hogy sajnos ő nem tud majd elkísérni a vonatig, csak a pályaudvaron tud kitenni, odaadta a vonatom jegyét majd elment. A maradék napok Augusztusban végig azzal teltek, hogy az új tankönyveimet olvashattam át mivel 1. Szerettem volna jó tanuló lenni. 2. Nem akartam hülyének tűnni. Végül szeptember elsején a szüleim kivittek a King 's Cross pályaudvarra és egy hosszú, könnyes búcsú után kiraktak a csomagjaimmal és a bagolykalickával együtt miben a Hagridtól kapott bagoly volt. együtt. Miután elváltunk megnéztem a jegyet és felidéztem, hogy mit is mondott Hagrid pontosan. Azt mondta, hogy keressem meg a 9 és a 10-es vágány, és keressek egy boszorkányt vagy varázslót, aki elmondja, hogy honnan indul a vonaton, majd gyorsan elsietett én meg elindultam. Mikor odaértem, megnéztem újra a jegyemet, amire annyi volt írva, hogy a vonat pontban tizenegykor indul, a kilenc és háromnegyedik vágányról. Kilenc és háromnegyedik? Hülye volt, aki ezt írta? Vagy részeg? Esetleg nyomdahiba lenne? Olyan vágány itt biztos nincs, legalábbis én nemláttam sehol. Ekkor viszont valaki megbökte a hátamat hátulról.

-Szia! Te jöttél be Ollivandershez mikor én ott voltam, nem? Tudtam, hogy még találkozunk. - megfordultam és Kiarát láttam meg a családjával mögötte.

-Szia Kiara! Én is örülök, hogy látlak. - mondtam neki mosolyogva. Valahogy kétség nélkül megbíztam a lányban.

-Gondolom te vagy Tiffany Brown! A lányom mondta, hogy találkoztatok a pálcaboltban. Én Ginny Weasley vagyok - lépett hozzám a nő aki Kiara mögött állt.

-Nagyon örvendek! Tudják, nem igazán tudom, hogy hova kéne most mennem – néztem kicsit kínosan rájuk. Nem szerettek nem tudni valamiről.

-Semmi baj, megmutatjuk. A szüleid hol vannak? - kérdezte Kiara anyja.

-Igazából az én szüleim muglik és sajnos sietniük kellett, ezért csak kiraktak itt a pályaudvaron. Egy Hagrid nevű félóriás mondta, hogy valahol erre felé kell keresnem a kilenc és háromnegyedik vágányt – mondtam Kiara anyjának.

Ő csak elmosolyodott és bólintott. Ekkor egy férfi lépett elő.

-Jól hallottam, hogy Hagridot emlegeted? Hogy van? Olyan rég nem láttam őt – mondta a férfi.

-Khm... szerinted előbb nem kéne bemutatkoznod Harry? Mielőtt letámadod ezt a szegény lányt? - nézett rá szigorúan Kiara anyja, akit ezek szerint Ginnynek hívnak.

-Ó, tényleg, elnézést. Én Harry Potter vagyok, Kiara apja, örülök, hogy találkoztunk – rázott velem kezet.

Ekkor egy ember lépett hozzá és aláírást kért tőle. Kiara apja lazán aláírta, majd visszanézett ránk.

-Nem ártana sietni. Nehogy lekéssétek a vonatot.

-Kiara az a lényeg, hogy a 9-es és a 10-es vágány között lévő oszlopnak nekirohansz. Ne állj meg, nem fogsz nekiütközni. Megmutatom oké? - nézett rám Kiara majd elkezdett rohanni a két peron közötti falhoz, de mikor odaért hirtelen belefolyt a falba.

Tátott szájjal néztem ahogy ezt megismétli egy nálam idősebb fiú, egy lány, majd Kiara apja is. Végül csak én maradtam tátott szájjal és Mrs. Weasley aki mosolyogva nézte csodálkozó arcomat.

-Na, ne félj segítek. Talán segít, hogyha becsukod a szemed – majd megfogta a vállamat és mikor én is kész voltam együtt kezdtünk el futni az oszlop felé. Félúton becsuktam a szemem, de futottam tovább. Hirtelen egy furcsa érzés csapott meg, majd egy vonat sípoló hangját hallottam meg.

-Most már kinyithatod a szemed – hallottam meg Kiara nevető hangját. - A testvéreimet elfelejtettem bemutatni. A legnagyobb már nem jár ide és elkísérni sem tudott őt Jamesnek hívják. A következő a sorban az én bajkeverő bátyám Albus. És a kedvenc tesóm Lily.

-Héj!!!- szólalt meg Albus felháborodva, majd sértődötten elfordult.

-Majd megbékél. - rántotta meg a vállát Kiara és felém fordult. - Ideje felszállnunk. Még a végén lekéssük a vonatot.

Gyorsan elköszönt a szüleitől és magunk után húzva csomagjainkat felráncigált a vonatra, engem és a csomagokat is.