A Varázslat Árnyai (HP fanfiction) [Átírás Alatt]

6. Beosztás

    Csónakokba szállva keltünk át a folyón. A csónakok maguktól mentek előre, de én nem is tudtam ezen elcsodálkozni most már. Nem bírtam nem a Roxfortot bámulni. Olyan gyönyörű volt, leírhatatlanul gyönyörű. A vízben tökéletesen tükröződött a kastély, mintha egybeolvadna a csillagok fényével.

- Fejekre vigyázz! - rikkantotta Hagrid, mikor a csónak elérte a parti sziklák előtt lévő hidat. Mindannyian lehajtottuk a fejünket, a csónakok pedig sorban besiklottak egy sziklafalon tátongó nyílásba. Egy sötét barlangba értünk be, az irányból ítélve egyenesen a kastély alá vezetett. Végül partot értünk egy föld alatti kikötőben, majd nagy nehezen kimásztunk a csónakokból. Hagrid sorban ellenőrizte a megürült csónakokat.

-Szia Tiffany, milyen volt az út? - kérdezte Hagrid a mi csónakunkhoz érve.

-Nagyon jó volt. Ámulok a Roxforton Hagrid, olyan gyönyörű.

-És még belülről nem is láttad - kacsintott rám.

Megpróbáltam elképzelni a kastély belülről, de nem nagyon sikerült. Így hát gyorsan követtem Hagridot aki már elindult a többi elsőssel. A csapat felment a bejárathoz vezető kőlépcsőkön, és megálltunk egy hatalmas tölgyfaajtó előtt. Nem kellet sokat várni és kinyílt a kapu. Egy eléggé szigorú arcú nőt vettünk észre. Végig mérte a szemét a társaságon és mikor a mi csapatunkhoz ért ránk nézett és gyorsan Kiarára kacsintott egyet, majd visszavette arcára a szigorú ábrázatot.

- Íme, itt vannak az új elsőévesek, McGalagony professzor – jelentette Hagrid.

-Köszönöm Hagrid. Innentől vezetem őket én. - mondta, majd intve az elsősök felé (vagyis felénk) elindult.

Már az előcsarnok hatalmas volt, hatalmas és gyönyörű. A kopár kőfalakat fáklyák világították meg, a mennyezet pedig irtózat magasan volt. Lehetett látni egy nagy márványlépcsősort, ami a felsőbb emeletekre vezetett. McGalagony professzort követve átvágtunk a kőpadlós csarnokon. A terem jobb oldalán lévő ajtó mögül sok, hangos hang hallatszott, viszont McGalagony egy kisebb terembe vezetett minket.

-Mindenkit köszöntök a Roxfortban – szólalt meg McGalagony professzor felénk nézve - Hamarosan megkezdődik az évnyitó, de mielőtt elfoglalják a helyüket a nagyteremben, be fogjuk osztani magukat az egyes házakba. A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortban töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk. Az órákon a ház többi tanulójával együtt vesznek részt, a ház hálótermeiben alszanak, és a ház klubhelyiségében töltik a szabadidejüket – A Roxfortban négy ház működik: a Griffendél, a Hugrabug, a Hollóhát és a Mardekár. Mindegyik háznak megvan a maga dicső története, s mindegyikből számos kiváló boszorkány és varázsló került ki. Amíg a Roxfortban tanulnak, a sikereikkel a házuknak szereznek dicsőségpontokat; ha pedig megszegnek valamely szabályt, a házukat sújtja pontlevonás. Év végén a legtöbb pontot elért ház kapja a házkupát, ami igen nagy megtiszteltetés. Remélem, hogy mindannyian házuk dicsőségére válnak majd. A beosztási ceremónia hamarosan kezdődik. Amíg nem jövök, kérem, csendben várakozzanak – ezzel kilépett a teremből otthagyva minket.

Na persze ezek után, hogy maradhattunk volna csendben? Mindenki egyszerre kezdett el valami magyarázni a másiknak. És ebben a mi társaságunk se volt különb.

-Hogy is fognak beosztani minket? – fordultam a lányokhoz.

-A tesóm, Albus, azt mesélte, hogy egy kalapot, az úgy nevezett Teszlek Süveget fogják a fejedre helyezni, ami eldönti melyik házba osztanak be – mondta Kiara.

-Hogyan tudná egy kalap eldönteni, hogy melyik házba való vagyok? - fordult hozzá Alice.

-Állítólag amíg a fejeden van addig belelát az elmédbe. Meg állítólag a jövődet is látja. Vagy valami ilyesmi... a tesóim nem az igazmosdásukról híresek, úgyhogy lehet az egész kamu.