Perfect Chemistry ~Shinkami [bnha ff]

4. Gondolatok

-Shinsou-ék háza, Kaminariék háza-

Kaminari szemszöge:

Reggel a szemembe világító napfényre keltem. Nem is volt kedvem kinyitni a szemeimet, de aztán mozgást éreztem meg alattam.
-Mozog az ágy?- gondoltam magamban, majd kinyitottam a szemem, hogy rápillantsak az ágyamra. Viszont nem a kedvenc kis párnámmal, hanem Shinsou-val találtam szembe magam. Még aludt. Most olyan nyugodt arca van. Édes. Várjunk, Mi?! Édes? Nem, nem...

Végigsimítottam a fakó bőrén, így megéreztem annak puhaságát. Elsöpörtem pár hajszálát, erre Hitoshi szép lassan kinyitotta a szemeit.
-Jó reggelt.- vigyorogtam rá.
-Denki? Mi a fasz?- nézett rám.
-Ne beszélj csúnyán!- szóltam rá. De erre csak morgott egyet.
-Nem akarnál leszállni rólam?- kérdezte. Oh, elfelejtettem hogy még rajta vagyok.
-De...- toltam fel magam, majd szálltam le róla.

Amint felálltam ő felült.
-Mára van valami terved?- kérdeztem tőle. Rám nézett.
-Igen...- fordult el, majd állt fel.
-Az jó, nekem még nincs.- mondtam ki lebigyesztett ajkakkal.
-Örülj neki.- motyogta az orra alatt, de meghallottam.
-Miért? Hova mész?- kezdtem egyre kiváncsivá válni.
-Anyámhoz- mondta majd egy kis szünet után megszólalt.
-Kérsz valamit?- ment be a konyhába. Nem akar az anyjáról beszélni. Kiváncsi vagyok miért nem, de nem akarok tolakodó lenni szóval majd megkérdezem máskor.

-Kakajót!- mentem utánna.
-Oké.- nyitotta ki a szekrényt és állt neki kakaót csinálni.

Az asztalnál iszogattam a kakaómat és beszélgettünk.
-Még mindig nem értem, hogy hogyan tudod azt meginni.- néztem rá nevetve. Szerintem a kávé egy undorító dolog. Nem értem, hogy tudja meginni.
-Annyira nem rossz.- jelentette ki.

Telefoncsörgést hallottunk.
-Szerintem az enyém.- keltem fel majd mentem oda a nadrágomhoz és kivettem.
-Ajaj.- ültem vissza a telefonnal a kezemben.
-Mi az?- érdeklődött Shinsou.
-20 nem fogadott hívás anyától és 5 apától- szorítottam össze a szemeimet.
-Sok sikert haver.- veregedte meg a vállam.

Miután beszéltem anyámmal. Vagyis miután le ordította a fejemet felöltöztem, elköszöntem az újdonsült barátomtól majd elindultam haza. Mivel csak pár utcára lakunk egymástól, így sétáltam. Közben gondolkoztam. Néha nekem sem árt.

Arra jutottam hogy beszélnem kell a nővéremnek Hitoshiról. Ő olyan furcsa hatással van rám. Nem úgy mint Sero vagy Kirishima. Hanem, olyan... olyan ahh. Ezt nem tudom megfogalmazni. De egyszerre jó és rossz ez az érzés. Olyan mint... mint amikor látok mochit a hűtőben, de amikor beleharapok akkor már romlott. Hát ez nem a tökéletes hasonlat rá, de valami ilyesmit érzek.

Amint haza értem anyukám még egyszer leszídott. Csendben tűrtem. Pedig ez nem szokásom, de most olyan üresnek érzem magam. Apa normálisan szólt hozzám és mivel nem tudta ezért elmondtam neki hogy hol voltam. Ezek után felmentem a szobámba és bezártam az ajtót. Egy kis gondolkozás után arra jutottam, hogy átmegyek a nővéremhez. Mivel általában csak rockot hallgatok, ezért a Camie segítségét kértem.

-Milyen zenét szeretnél hallgatni?- ült le a gépéhez a nővérem.
-Hát, ilyen depis izét. Most ahoz van kedvem.- ültem le mellé. A nővérem hirtelen felállt majd az ajtójához ment és bezárta.
-Na mesélj.- ült le mellém.
-Miről?- néztem rá.
-Ki miatt vagy szomorú?- ölelt át. Annyira szeretem, ő a legtökéletesebb testvér a világon.
-Hát izé... nem vagyok szomorú, inkább olyan... olyan üres.- vakartam meg a tarkómat.
-Na de bökd már ki! Ki az a lány?- kiváncsiskodott.
-Hát izé... ő nem lány.- pirultam el és húztam összébb magam. Camie-nak nem is kellett több, felállt és elkezdett ugrálni. Nem értettem a viselkedését, biztos valami lányos dolog.
-Ahj Denki! Tudtam tudtam tudtam!- ugrált.
-Várj én kitálalom!- kezdett el gondolkozni. Nagyon belelkesedett. De nem értem, hogy miért.
-Az a lila hajú srác! Akivel tegnap sétáltatok!- vigyorgott. Várjunk. Ő látott minket? Nem jött ki hang a torkomon. Így hát bólintottam.

Még nagyjából fél órán keresztül dumált nekem ilyen meg olyan dolgokról. Néha olyanról beszélt, ami teljsen zavarba hozott. De viszont közben összerakott nekem egy lejátszási listát. Ezért amikor átmentem a szobámba, felnyitottam a laptopomat, majd belehelyeztem a CD-t.

Ezek a számok nagyon jók. Egy csomó idegen nyelvű volt, de nekem azok is nagyon tetszettek. Lett három új kedvenc számom, amik eltérnek a zenei ízlésemtől, de mégis nagyon tetszenek.

A The Neighbourhood-tól a Sweater Weather.

Lewis Capaldi-tól a Someone you loved.

És a Rixton-tól a Me and my broken heart.

Nagyjából így ment tovább az egész napom. A nővérem néha átjött, hogy különféle teszteket töltögessen ki velem. De az eredményeket persze nem mutatta meg. Azt mondta, hogy megőrzi az utókornak, hogy majd azt tudja mondani hogy; "én megmondtam!".

A családdal való vacsora csendesen telt. Senki nem szólt egy szót sem, csak a nővérem pillantott rám néha hatalmas vigyorral. Ez után lefürödtem majd elmentem aludni. De nem jött álom a szemeimre, ezért bedugtam a fülesemet és meghallgattam a 3 új kedvenc számomat. Szerencsére ezek kicsit lefárasztottak, így eltudtam aludni.

Álmodtam is. Egy kislányról. Lila haja volt egy sárga villámmal az egyik oldalán. Ha jól láttam heterokrómiás volt. Az egyik szeme sárgás a másik pedig lilás volt. A piros kis arcán egy hatalmas mosoly terült szét ahogy egy kiscicát simogatott. Ez volt az álmomban. Vagyis ennyire emlékszem.

Hoho! Hát ez a rész is itt lenne! Ez egy kissé unalmas lett, de viszont kicsit belepillanthattunk Kaminariék életébe! Amúgy azt a három számot érdemes meghallgatni, mert tényleg nagyon jók! De Shinsou vajon miért nem beszél az anyjáról? Hát az a kövi részekben kiderül! Addig is!

Sayonara!💜