Perfect Chemistry ~Shinkami [bnha ff]

6. Hullócsillag

-Kaminariék háza-

Kaminari szemszöge:

Egy csattanásra riadtam fel. Nem tudtam, hogy mi történt, de amint sikerült lerúgnom magamról a takarót, azzonal kirohantam a szobámból. A hirtelen történő felkelésem miatt még nem tisztult ki a látásom, így amint kiléptem az ajtón rögtön nekiütköztem valaminek.

Miután egy hatalmasat koppantam a földön a már kiélesedett látásommal néztem fel, majd rögtön elállt a lélegzetem.

-Shi-Shinsou?! Te me-meg mit csi-csinálsz itt?- éreztem, hogy elvörösödök.
Mielőtt válaszolhatott volna Camie ugrált oda hozzánk.
-Bocsi Denki... nem akartalak felébreszteni...- bújt hozzám.
-Semmi baj, de mi folyik itt? Miért van itt Hitoshi?- valamiért azt sejtettem, hogy ő ál a dolgok mögött.

Miután felvázolták nekem a történetet leültünk a nappaliban.
-Mi lenne ha néznénk valami filmet?- dobta be az ötletet a testvérem.
-Oké. De mit?- kérdezte a lila hajú barátom.
-Hmm...- kelt fel Camie, majd a DVD-khez lépett. -Van romantikus, horror, fantasy meg akció film.- sorolta fel a műfajokat.
-Hitoshi... te vagy a vendég- intettem a DVD-k felé. Ő felállt és a lemezekhez lépett. A kezébe vett néhányat, majd elkezdte tanulmányozni azokat.
-Nekem igazából mindegy, hogy mit nézünk...- vakarta meg a tarkóját.
-Uh-uh!! Akkor majd én!- szaladt el a nővérem valószínűleg a szobájába.

-Már félek- fogtam meg a fejem.
-Miért is?- ült le mellém Shinsou.
-Mert...- kezdtem volna beszélni, de Camie pont ekkor tért vissza, így elhalkultam.
-Nekem ez az egyik kedvenc filmem remélem tetszeni fog nektek- vigyorgott ránk már-már szinte ördögien. Camie elindította a filmet, majd leült Hitoshi mellé.

Amint elkezdődött a film Shinsou hirtelen lefagyott, majd elmosolyodott.
-Ez-ez a Love Simon nem?- kérdezte izgatottan a nővéremtől.
-Igen! Ismered?- élénkült fel Camie is.
-Igen... nekem is az egyik kedvencem- válaszolta Hitoshi.

A film nekem is tetszett, és egyátalán nem lepődtem meg azon, hogy Camie ezt rakta be. Valószínűleg megakarta "alapozni" a hangulatot. Shinsou a film végeztével is csak úgy vigyorgott, és ez megmelengette a szívemet.

-Én elálmosodtam- állt fel a nővérem. -Jó éjt srácok- vonult el.
-Mit csináljunk?- tettem fel a kérdést.
-Mit szeretnél?- nézett rám.
-Hát... amit te...- meglephette a válaszom, hisz az arccán enyhe döbbenet ült ki.
-Nem hiszem, hogy neked tetszene amit én szeretnék- a szobában lévő félhomály ellenére is láttam halvány pírt az arcán.
-Szerintem meg de... igazából bármit csinálsz... vagy szeretsz az nekem tetszik...- zavartan megvakartam a tarkómat.
-T-Tényleg?- nézett rám mire én csak bólintottam.

-Akkor gyere- állt fel mellőlem és fogta meg a kezem. Felhúzott a kanapéról, majd kézen fogva vezetett ki a teraszhoz. Nem is tagadhatnám, hogy nem jöttem zavarba, hisz az ablakból beszűrődő holdfény megvilágította az arcomat.
-Elég vörös vagy- simitott végig az arcomon Hitoshi.
-Oh...ehh hát izé...- jöttem még ennél is nagyobb zavarba.

Shinsou kinyitotta a terasz ajtót és kiment rajta. Követtem őt. A korlátnak támaszkodott és nézete az eget. Mellé léptem és ugyanazt csináltam, mint ő.
-Tudod...- kezdett bele, mire én ránéztem. -Áh... izé semmi...- hallottam a hangján, hogy zavarba jött. -Mára csillaghullást jósoltak...- mosolygott rám.

Néztük az eget. A ragyogó kis csillagokat, és vártunk a hullócsillagokra. Néha Hitoshi felé pillantottam akinek az arca szinte ragyogott. Megakartam érinteni, az arcát, a kezét, mindenét. Erőt vettem magamon, majd megsimítottam az arcát. Pár másodperc múlva megéreztem a kezét a kezemen. Lassan rám vezette a tekintetét és elmosolyodott. Leengettem a kezem az arcáról és összekulcsoltam a kezeinket.
Egy lépést tett felém. Mélyen a szemembe nézett, amit viszonoztam is. Közelebb hajoltam hozzá, mire ő is előrébb dőlt. A szívem csak úgy zakatolt, már nem tudtam, hogy mi a valóság. Ez most tényleg megtörténik, vagy csak álom az egész? Esetleg a képzeletem szüleménye? Biztos akartam lenni abban, hogy ez a valóság, így ajkaimat Hitoshiéra tapasztottam, majd pár másodperc múlva beszállt a csókba. Eleinte én, majd aztán ő vezényelt. A gyomromban egyre csak nőttek a pillangók, majd az oxigén-hiány végett vetett ennek a csodás pillanatnak. Kicsit lihegve húztuk el a szánkat a másikétól. Zavaromban rögtön elfordítottam a fejem, és az gyönyörű égbolttal találtam szembe magam, amin ezer meg ezer csillag szállt lefelé. Fél szemmel láttam, hogy Hitoshi is az eget kezdi kémlelni, majd a kezét az enyémbe csúsztatta. Összefűztem az ujjainkat, majd álltunk, néztünk az eget, miközben annyi gondolat futott át az agyamon amennyi csillag éppen szállingózik lefelé.
Hitoshi elengedte a kezemet és mögém lépett. A kezeit összekulcsolta a derekam körül, majd a fejét az államra helyezte.
-Ne felejts el kívánni- suttogta a fülembe. A közelségétől enyhén zavarba jöttem, de megfogadtam a tanácsát.

Kívántam. Őt kívántam.

Ahww olyan jó érzés volt ezt a részt megírni😍.
Ezzel a résszel is szeretnék mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni🎄❤️.
A következő részben találkozunk💜