Perfect Chemistry ~Shinkami [bnha ff]

7. Szikra

-Kaminariék háza-

Shinsou szemszöge:

Miután vége lett a csillaghullásnak, visszamentünk a házba. Boldog voltam, nem tudtam felfogni, hogy milyen jól alakult ez a nap. Meg, hogy csókolóztunk, pont a csillagok alatt. Nem tudtam levakarni a vigyoromat. Ez Denkinek is feltűnt.
-M-Min vigyorogsz?- simította meg az arcomat.
-Csak boldog vagyok- pusziltam meg a homlokát majd hozzábújtam. Látszólag zavarba jött, mert elég felénken szólalt meg.
-Ne-Nem megyünk be a szo-szobámba?- simított bele lila fürtjeimbe.
-De, menjünk- álltam fel a kanapéról. Amint felálltam Denki is felpattant.
-E-Erre...- indult el egy irányba, én pedig követtem. Megálltunk egy ajtó előtt amire rávolt írva, hogy "Vigyázat magas feszültség". -Ez olyan aranyos- kuncogtam a táblán.
-Ne-Nem is!- nyitotta ki az ajtót a kis Pikachu, majd beinvitált a "barlang"-jába.
Körbetekintettem. A szobája teljes mértékben tükrözte a stílusát.

-Nem vagy fáradt?- kérdezte Denki miközben a szemeit dörzsölgette.
-Most, hogy mondoooood...- ásitottam bele a mondatomba.
-Gondolom nincs nálad pizsama- ment a szekrényéhez, majd elkezdett kutakodni. -Hát... ezek a legnagyobb pizsijeim- vakarta meg a tarkóját majd nyújtott át nekem egy egyszerű fehér pólót meg egy kacsás nadrágot.
-Köszönöm- mosolyogtam rá. Ő csak nézett engem. Most vegyem át? Vagy menjek ki? Mit kéne csinálnom? Denki leült a székébe, de a szemét egy pillanatra sem vette le rólam.

Mintha meghallotta volna az előző gondolataimat, megszólalt.
-Öltözz csak...- vigyorgott féloldalasan. Zavarba jöttem.
-I-Izé...- öleltem át magam. -E-Elfordulsz?- éreztem, hogy az arcomba vér folyik, így elkezdtem a földet kémlelni.
-Csak nem szégyenlős vagy?- kezdett el csipkelődni, erre felemeltem fejem. -Elpirultál- erre az arcom még vörösebb lett.
-Lé-Légyszíves... fejezd be é-és fordulj e-el.- próbáltam határozottabb lenni.
-Oké oké...- fordult el a székével együtt, mire én amilyen gyorsan csak tudtam átvettem a ruhákat.
-Megfordulhatsz- szólaltam meg halkan. Ő megfordult, majd felállt. Elvette a koszos ruháimat, majd lerakta a székére.

Pár pillanatig néma csendben álltunk.
-A-Aludjunk?- törte meg a csendet.
-Szerintem igen- már nagyon álmos voltam.
-A-Akkor én ha-hagylak is...- indult ki a szobából. Ez mégis hova megy?
-Hova mész?- ültem le az ágyára.
-Há-Hát mivel szégyenlős vagy, ezért szerintem jobb ha én a nappaliban alszok- pirult el egy kicsit. Meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tiszteletben tartja az érzéseimet.
-Jaj, ne hülyéskedj...- néztem. -Sze-Szerintem nem lesz egyikünknek sem baja attól ha-ha e-együtt alszunk...- a mondat véget szinte suttogtam. Denki odajött hozzám, majd az szemből az ölembe ült. Ránéztem. Ő meg rámmosolygott.
-Ha így gondolod... akkor oké.- puszilta meg az ajkaimat, majd kiszállt az ölemből.

-Melyik oldalon szeretnél aludni?- kérdezte miközben elővett még egy párnát.
-Hát... bent a falnál- amint ezt kimondtam már oda is másztam. Denki odaadta a párnát majd befeküdt mellém.
-Bocsi, de csak egy takaróm van- nevetett fel zavartan. Én megfogtam a takarót és közelebb kúsztam hozzá, majd a magunkra húztam a takarót. Ő a kezét a mellkasomhoz érintette, majd közelebb bújt hozzám.
-Álmodj szépeket- pusziltam bele a szőke hajába, miközben kezeimet a határa vezettem. Lehunytam a szemeimet és szinte rögtön elnyomott az álom.

—————Reggel—————

-Hitoshi... Hitoshi...-hallottam meg a nevemet. Ki szólítana? De hát itt nincs is senki. Néztem körbe a pusztán.
-Kellj fel... hasadra süt a nap- éreztem meg valami puhát az arcomon. Kelljek fel? Szóval csak álmodom?

Lassan kinyitottam a szemem. Rögtön megpillantottam az én Denkimet, aki mellettem térdelt, miközben az arcomat simogatta.
-Jó reggelt Csipkerózsika- puszilta meg az orrom hegyét, mire én automatikusan elmosolyodtam.
-Neked is- nyújtóztam egyet, majd felültem.
-Kócos vagy- kezdett el nevetni az össze-vissza álló hajamon Denki. Én ezt egy morgással díjaztam.
-Gyere-fogta meg a kezem és húzott ki az ágyból- anya csinált reggelit- húzott ki a szobából egyenest a konyhába.
-Na itt is vagyunk- jelentette ki Denki, majd leültetett egy székre.
-Jó reggelt Hitoshi- köszöntött engem egyszerre az összes Kaminari.
-Igen... igen jó reggelt- ásítottam el a mondatom véget és csukott szemmel pihentem tovább.

-Hitoshi- kezdett el valaki bökdösni, mire én lassan kinyitottam a szemem.
-Ne aludj el- nevetett azon az édes hangján az én kis pikachum. -Inkább egyél- rakott elém egy tányért amin eléggé guszta rántottát pillantottam meg.
-Köszönöm- mosolyogtam rá és elkezdtem magamba tömni az ételt. Engem is próbáltak bevonni a beszélgetésbe, de én általában csak tele szájjal bólintottam. Miután befejeztem Camie kivitte a tányérokat.

-Na és Denki. Mi jót csináltatok tegnap este?- tette fel az ártatlan kérdést Mrs. Kaminari. Rögtön eszembe jutott a csókunk. Szinte magamon éreztem forró ajkait, éreztem puha haját, amibe kezeimet vetettem, és bőre puhaságát, amin csókunk közben többször is átfutottak az ujjaim. Teljesen elmerültem a gondolataimban, amikből csettintés hanga rántott ki.
-Hitoshi itt vagy?- nevetett Denki apja.
-I-Igen, e-elnézést csak elkalandoztak a gondolataim- nevettem egy kissé vörös arcal. Zavaromat a tarkóm megvakarásával próbáltam enyhíteni.
-Szerintem jobb ha nem tudjuk, hogy mit csináltatok- nevetett még mindig Mr. Kaminari. -Azért remélem jól éreztétek magatokat-

Igen. Jól éreztük magunkat

Hey hey~
Sajnálom, hogy még csak most jön ki ez a rész, de a félév már a nyakamon és a központi felvételire is készülnöm kellett :,( de remélhetőleg mostmár hamarabb hozom a részeket.
A következő részben tali💛