Perfect Chemistry ~Shinkami [bnha ff]

12. Vihar előtti csend

Shinsou szemszöge:

Mikor reggel felkeltem, egy pillanatig azt sem tudtam hol vagyok, de amint megláttam a karjaimban szuszogó Denkit, rájöttem, hogy a lehető legjobb helyen.

Nem állt szándékomban kikelni mellőle. Teljesen elmerültem a nyugodt, kisimult arcán, ahol most nem volt ott az a huncut vigyor. Ujjaimat hajába vezettem és finoman fésülni kezdtem a tincseit. Miután megelégedtem a fodrászkodásommal, szép lassan levándoroltam az arcára és ott folytattam a cirógatást.

Idővel a szempillái megrebbentek, majd kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt- mosolyodtam el halványan és közelebb bújtam, hogy orron tudjam puszilni.
-Neked is- ölelte át a nyakam és húzott közelebb.
-Szerintem ideje lenne készülni, nem gondolod?- nevettem el magam.
-Miért?- ült fel hirtelen. -Mennyi az idő?- nézett rám kétségbeesetten amin elmosolyodtam.
-Fél tíz lesz- keltem ki az ágyból.
-Jaj ne már...- kelt ki Denki is, majd a szekrényében kezdett el kutakodni.

~///~

Miután elkészültünk és ettünk pár falatot rögtön elindultunk.
-Nagyon várom már!- ugrált Denki és, majd kicsattant az örömtől.
-Akkor jó- mosolyogtam rá. Nem akartam elrontani a kedvét, de amióta elindultunk valami nagyon nyugtalanított. Az utcák, az emberek, úgy igazából minden, nincs túl jó érzésem ezzel az egésszel kapcsolatban. Legszívesebben visszafordulnék és meginnék egy kávét, igen. Biztos az a bajom, hogy nem ittam meg reggel a szükséges koffein adagomat.

-Hitoshi... minden rendben?- karolta át a karom és úgy nézett fel rám.
-Oh, igen, csak nem ittam meg a reggeli kávémat- simogattam meg a fejét.
-Jaaa oké- vigyorgott és összekulcsolta az ujjainkat.

Minél közelebb kerülünk a helyszínhez, annál jobban kerít hatalmába az aggodalom. Nagyon figyelek mindenre, minden embert végigmérek és néha a hátunk mögé is pillantok. Semmi veszélyes dolgot nem látok a közelben, akkor meg miért vagyok ilyen ideges? Fél szememet végig Denkin tartottam, miközben a fejemben lehetséges párbeszédeket játszok le. Ezeket azért szoktam megtenni, hogyha egy furcsa szituációba kerülök, tudjak kérdést feltenni, amivel előnyt kovácsolhatok. Viszont a sportfesztivál óta kissé bizonytalan vagyok a képességemben, hisz Midoriya Izukunak is sikerült megtörnie.

~///~

-Ők nem U.A.-s diákok?- suttogta valaki egy lánycsoportban, amikor elhaladtunk mellettük.
-De, szerintem igen- súgta oda egy másik.
-Hé!- futott oda az a két lány hozzánk. -Ti nem a U.A.-be jártok?- kérdezték csillogó szemekkel.
-De igen- válaszolta vigyorogva Denki miközben a lányokra kacsintott. Erre olyan hangot adtak ki, mintha egy kis malacot kínoznának.
-Akkor ti hősnek készültök, igaz?- jött oda egy másik.
-Naná! Mi másnak?- nevetett Denki.

Mielőtt ráeszméltem volna, hogy mi történik a nőstény csorda körénk, vagyis inkább Denki köré gyűlt. Úgy tűnik tök jól elbeszélgettek. Nem mondom azt, hogy nem zavart, de legalább rendesen körbe tudtam nézni. Amennyire tudtam felmértem a terepet, persze közben figyeltem Denkit is.

Ha valamelyik kis... lány, igen maradjunk a lánynál, hozzá mer érni, vagy csak úgy ránézni én esküszöm...!Úristen! Miket beszélek?! Féltékeny lennék? Neeem... vagy mégis? Már megint mi ütött belém? Olyan szívesen elrángatnám onnan, de ott biztonságban van, és élvezi, hogy egy kicsit népszerű. De akkor is... Denki az én kincsem. A féltett kincsem, amit nem adok senki másnak, és még saját magamtól is óvom.

Csendben figyeltem őt. Néha hozzám is szóltak, de nem igazán válaszoltam. Denki arca ragyogott, nem tudtam és nem is akartam levenni a szememet róla. Néha fényesebben ragyog mint a nap, és ilyenkor olyan gyönyörű. Teljesen körbevett a rózsaszín köd és csak őt néztem.

~///~

-Sajnálom lányok, de most mennem kell- jelentette ki Denki, mire a lányok szomorúan elbúcsúztak tőle. Chhh szánalmas.
-Ne haragudj Hitoshi- jött oda hozzám boci szemekkel. -Tudom, hogy haragszol, mert miattam nem tudtunk menni, de olyan jó volt népszerűnek lenni- csillantak fel a szemei, mire megejtettem egy apró mosolyt. -Nem baj- simogattam meg a fejét. -De akkor mehetünk mostmár? Vagy még vársz pár lányra?- kérdeztem ez kicsit idegesen.

-Nem, de Hitoshi...- nézett a szemeimbe.
-Mi van?- kérdeztem.
-Te féltékeny vagy?- kuncogott. Én? Féltékeny? Ugyan már...
-Nem! Miért lennék?- pillantottam arrébb.
-De az vagy!- nevetett ki, majd megragadta a kezemet. -Menjünk tovább!- kezdett el húzni.

Jaj, már megint kezdődik. Amint elindultunk megint rám tört ez az érzés, és nem tudom mit kezdjek vele. Most tartanom kéne valamitől, vagy csak az agyam játéka ez? Igazából nem tudom, de kezdem unni az egészet.

~///~

-Mindjárt ott vagyunk!- mosolygott rám Denki.
-Rendben- mosolyogtam vissza rá.
-Annyira izgatott vagyok- ugrott egyet. -Hisz ez az első randink!- vigyorgott. Randi? Ja tényleg, neki úgy maradt meg az egész, hogy ez most egy randi lesz.
-Oh, Igen...- néztem fel az égre.

Abban a pillanatban, hogy az égre pillantottam, egy vízcsepp esett az orromra.
-Denki...- szólítottam meg.
-Igen?- válaszolta miközben a telefonjával babrált.
-Esni fog- sóhajtottam egyet.
-Miii?! Ne már!- fonta össze a karjait.
-Gyere, üljünk be valahova- döntöttem oldalra a fejemet.
-De... de...- nézte a földet.
-Én nem akarok máshova menni...- nézett a szemembe.
-Denki... ha nem megyünk egy fedett helyre akkor el fogunk ázni...- kezdtem neki magyarázni, teljesen feleslegesen.

-Én akkor is odamegyek!- engedte el a kezem, majd elindult az egyre jobban szakadó esőben.
-Denki! Denki állj már meg!- futottam utánna, és ragadtam meg a kezét. -Te mégis mit gondolsz? Veszélyes dolog szakadó esőben mászkálni! Alig látni valamit!- fordítottam magam felé.
-Sajnálom Hitoshi teljesen iga— mielőtt Denki befejezte volna egy robbanást hallottunk tőlünk nagyjából 4 utcányira. Ezután sikításokat és segélykiáltásokat hallottunk. Több ember nekünk jött, hisz meg sem mozdultunk.

-Tűnjünk el innen!- kezdtem húzni.
-Ne! Várj megnézem mi volt az!- rántotta el a kezét és indult meg a hang irányába.
-Denki...- suttogtam magam elé. Most utánna kéne mennem, igaz?
-A francba már!- szorítottam ökölbe a kezem. -Hős akarok lenni nem?- kérdeztem magamtól. -Egy hős feladata megvédeni az embereket! Nem fordíthatok hátat az embereknek, főleg nem Denkinek- miután ezt kimondtam Denki példáját követve mentem a hang irányába.

—————

Heyy^^
Ideje belecsapni az izgalmakba~
Remélem tetszett✨
A következő részben találkozunk💕
Byee